Beigazolódott egy régóta sejthető gyanú. Múlt héten a hazai katonai repülés több izgalmas eseménnyel is szembe nézett, az egyik ilyen volt a KC-390 típusú teherszállítók beszerzésének bejelentése a brazil Embraertől. Magyar részről Maróth Gáspár jelentette be az ügyletet. De miért jó ez nekünk? Mire lesz elég két darab?
Habár az átlag olvasónak valószínűleg nem csengett eddig ismerősen az Embraer név, és talán Brazíliáról sem a megbízható repülőgépek jutnak az eszébe, itt az ideje, hogy ezzel szakítson, ugyanis a gyártó jó pár évtizede él meg üzleti, regionális utasszállító és könnyű katonai repülőgépek gyártásából, a KC-390 pedig egyértelműen a termékpalettát kiszélesíteni hivatott típus egy rutinos vállalattól, illetve a nyáron már mi is behatóbban foglalkoztunk a típussal.
Noha egy új típus kifejlesztése mindig kockázatokkal jár, azt igyekezett a gyártó a legkisebbre csökkenteni, így a hajtóműveket a civil piacról vették, a valamikor még a Rolls-Royce szárnyai alatt kifejlesztett V2500-as sugárhajtómű, amely több ezer Airbusban dolgozik manapság is. A sors furcsa fintora, hogy az egy méretkategóriával nagyobb, az Airbus A400M egyik jelentős problémaforrása a túlbonyolított légcsavaros-gázturbinás hajtóműve, melyet az Airbus külön az A400-hoz tervezett.
A KC-390 viszont sokkal inkább a talán mindenki által ismert Hercules konkurense. Az egyébként több, mint 60 éve folyamatosan gyártott és korszerűsített típus aktuális változatával a C-130J-vel hasonló paraméterekkel bírnak a legtöbb területen. A Brazil gépről az mindenképpen elmondható, hogy sokkal frissebb konstrukcióról beszélhetünk, már merőben más elvek és körülmények között tervezve. Az idén nyáron leállított AN-26-ost pedig minden tekintetben messze felülmúlja.
Ilyen előnyök a pusztán két hajtómű, és hogy eleve tankernek is tervezték a repülőgépet. A huszadik században még gyakori volt a négy turbina alkalmazása, ha több tólóerő kellett, vagy a biztonság megkívánta, akkor több hajtómű került a gépre, manapság viszont nagyságrendekkel megbízhatóbbak állnak már rendelkezésre, nagyobb teljesítmény és jóval alacsonyabb fajlagos fogyasztás mellett, ráadásul jóval kevesebb karbantartás igénnyel is.
Elvileg legalább is, hiszen a gyakorlat és az idő nagy rostálója a szép terveknek. Minden új típusnál fenn áll a veszélye, hogy idővel előkerül egy konstrukciós hiba, amely csak drágán, vagy sehogy sem javítható, ráadásul ezekhez legtöbbször valamilyen légi-katasztrófa kell, hogy kiderüljön. Szemben a C-130-assal, amely a klasszikus „régi, jól bevált” típus, több tucatnyi üzemeltető országnál, a KC-390 annyira új, hogy még csak pár prototípusa létezik, és a gyártó Brazílián és hazánkon kívül csak Portugália rendelt belőle néhány darabot. Ez mindenképpen kockázatot hordoz magában. A Zrínyi haderőfejlesztési programban viszont szeretnek kockázatot vállalni, hiszen a Rheinmetall Lynx harcjárművét is szinte a rajzasztalról rendelte meg a kormány, és valamilyen szinten a H145M is újdonság, noha a civil EC-145 már egy bejáratott típus.
Meg kell hagyni, kívülről szemlélve az eseményeket az Airbus A400M-nek is állhatott akár a zászló. Hiszen egy viszonylag új valami, szintén eleve úgy tervezve, hogy alkalmas legyen légi utántöltésre, és más repülőgépeket utántölteni a levegőben, amit több interjúban is jelzett például Benkő Tibor, hogy a jövőbeni teherszállítóink egyik fontos tulajdonsága lesz. Sőt, a „nehéz technikai eszközök szállítása”, ahogy fogalmazott Benkő talán még inkább az egy mérettel nagyobb A-400M pályája. Igaz, akkor még három darabról volt szó.
Hovatovább, az Airbusszal már így is alaposan összebútorozott a kormány, gondoljunk csak a két utasszállítóra, a két beszerzés alatt álló helikopter típusra, vagy éppen a SAMOC, azaz a föld-levegő rakéta operatív központ. Mindezen túlmenően a Honvédség megállapodást kötött a Luftwafféval, miszerint a Lechtfeldben A400M-ekkel felállítandó többnemzeti légiszállítási ezredbe elsőként társul be Magyarország. A tervek szerint mind pilótával, mind egy saját géppel.
Mielőtt kimaradna a felsorolásból, az Airbus A330-as típus is idén nyáron debütált magyar színekben. Eleddig egy használt teherszállító példányt jelentettek be a Külgazdasági és Külügyminisztérium színeiben, a Wizz Airrel közösen használva, de ha hinni lehet a pletykáknak, márpedig mostanában lehet, akkor még két, három másik A-330 is csatlakozhat a gyarapodó flottához. A Pápán állomásozó három darab C-17-est pedig semmiképpen se hagyjuk ki a leltárból, még ha csak évi negyven órát bérlünk rajta.
Tehát:
– 2 darab Dassault Falcon 7
– 2 darab Airbus A-319
– 1 darab Airbus A-330
– 2 darab Embraer KC-390 (2023-as és ’24-es szállítással)
Betársulva pedig:
– Az A400M-el repülő Lechtfeldi ezred
– A C-17-el repülő pápai NATO ezred
Ennyi típus már önmagában is elég egy kisebb repülőnapra, képzett pilótákat és műszaki személyzetet biztosítani pedig valami egészen más feladatot fog jelenteni, mint anno az AN-26 flottához.
És hogy minek nekünk tanker?
Nagyban kibővíti az ország hadműveleti lehetőségeit, illetve a megtehető szövetségesi felajánlásokat. Nemcsak, mint teherszállítók támogathatnak a kapacitásukkal más országokat adott esetben, hanem a légi utántöltő képességgel is akár, ami a saját pilótáinknak gyakorlást jelent, illetve vagy szívességet, vagy bevételt anyagi oldalról. Védelmi szerepkörben pedig, és talán ez a legfontosabb, a Gripenek levegőben töltött idejét hosszabbíthatják meg. Ezt úgy kell elképzelni, hogy háborús készültség esetén az adott vadászok jóval huzamosabb ideig járőrözhetnek a levegőben. Ugyanis, ha fogytán a tüzelőanyag-készlet, nem kell megszakítsák a járőrözést, visszatérni a bázisukra, ezzel egy időben nem kell másik párt küldeni a felváltásukra vagy őrizetlenül hagyni a légteret, nem oda-vissza utazással fogyasztanak időt és kerozint, hanem ezt az utat a tanker teszi meg helyettük.
De mire elég ez az egy pár?
Nos, sajnos ennyi csak mutatóba. Maróth, a honvedelem.hu-nak adott interjúja azonban adhat némi bizakodásra okot, miszerint „a gyakorlatban derül majd ki, mennyi kapacitásunk van, és később felmerül-e igény további beszerzésekre.” Sajnos az esetleges önvédelmi rendszerekről nem hangzott el eddig semmi konkrétum, ezt egy darabig még várni kell.
(Vanek úr – Szent Korona Rádió)