A legfőbb igazságot és a természet törvényeit tekintve teljesen mindegy, hogy mit mondott Ferenc pápa: az azonos neműek nem lehet családja. Ezt nem a “szélsőségesek” állítják, nem a “gonosz, kirekesztő, reakciós papok”, hanem maga a természet rendezte így. Joguk persze lehet hozzá, ahogy a filmtörténeti klasszikus, a Brian élete című filmben is elhangzik. De az más dolog. A “jogot” meg lehet erőszakolni. Ez tiszta sor, viszont Ferenc pápa valóban támogatja a deviánsokat az életellenes lobbijukban?! Úgy tűnik igen, ami nemcsak a természet, hanem a Római Katolikus Egyház elárulása is.
A továbbiakban a Katolikus Válasz cikkét közöljük változtatás nélkül, mely blog vette a fáradtságot és utánanézett, hogy mit is mondott valójában és hogyan. Frissítésekkel együtt hozzuk le, mert pro és kontra hangoznak el állítások, tekintve, hogy volt már rá példa, hogy Ferenc pápa szavait eltorzítva közli a média. Most azonban a helyzet az – és ezzel lelőjük előre a választ-, igen, sajnos támogatja a deviánsokat.
A homoszexuálisoknak jogukban áll egy család részévé válni. Ők Isten gyermekei, és joguk van a családhoz. Senkit sem szabadna megvetni vagy megnyomorítani emiatt. Törvényt kellene alkotni a bejegyzett élettársi kapcsolatról. Ilyen módon jogilag is védetté válnának. Én kiálltam emellett.
A fenti mondatok Ferenc pápa szájából hangzanak el az életét bemutató “Francesco” című portréfilmben, amelyet október 21-én mutattak be a Római Filmfesztiválon.
Ahogy arra a Szentszék vonatkozó, 2003-ban kiadott instrukciója is rámutat, Ferenc pápa szavai konfliktusban állnak az Egyház tanításával.
2010-ben, még bíborosként, a későbbi Ferenc pápa egészen más hangot ütött meg a témában. (Forrás: Catholic News Agency)
FRISSÍTÉS #1, 2020.10.22.: Ferenc pápa eredeti szavai a homoszexuális élettársi kapcsolat törvényi elismeréséről – részlet a 2020. október 21-én Rómában bemutatott “Francesco” című portréfilmből, angol felirattal, IDE KATTINTVA elérhető.
FRISSÍTÉS #2, 2020.10.22.: Közleményben reagált Ferenc pápának a homoszexuális élettársi kapcsolatok elismeréséről szóló kijelentéseire Thomas Tobin, Providence megyéspüspöke. A püspök ebben úgy fogalmaz:
A pápa kijelentése világosan ellentmond az Egyház régóta fennálló tanításának az azonos neműek élettársi kapcsolatáról. Az Egyház nem támogathatja az objektíve erkölcstelen kapcsolatok elfogadását.
(Forrás: A providence-i egyházmegye hivatalos honlapja)
FRISSÍTÉS #3, 2020.10.22.: A jezsuita James Martin atya (az Egyházban egyik legismertebb homoszexuális lobbista – a szerk.) kommentárja Ferenc pápának a homoszexuális együttélések törvényi elismerésére buzdító szavaira (2020. október 21.):
Mi teszi Ferenc pápának az azonos neműek közötti élettársi kapcsolatot támogató kijelentéseit olyan nagyjelentőségűekké? Először is, pápaként mondja őket, nem Buenos Aires érsekeként. Másodszor, Ferenc pápa nagyon világosan támogató, nem egyszerűen türelmes az élettársi kapcsolatokkal szemben. Harmadszor, kamerába mondja őket, egy új dokumentumfilmben, és nem privát módon. (Láttam a filmet, és a filmkészítő bölcsen megmutatja, ahogy a kamerába mondja, nem csak a hangot játsza le.)
Ez egy történelmi előrelépés az egyház számára az LMBTQ emberek és LMBTQ katolikusok iránti viszonyában.
Hogyan értelmezzük mindezt? A pápai tévedhetetlenségről
Mindazonáltal Ferenc pápa mondatai magánvéleménynek tekinthetőek, nem kötelező érvényűek a katolikus hívek számára, bármit is harsog most a liberális média.
Természetesen abból a szempontból rendkívül aggályos megnyilatkozás a Szentatya részéről, hogy összezavarhatja a híveket. A kijelentései kapcsán azonban a pápai tévedhetetlenségről szóló katolikus tanítást kétszeresen is fontos megértenünk: egyrészt, hogy tudjuk mire vonatkozik a tévedhetetlenség, és mit kötelező a katolikusoknak hinniük katolikusként, másrészt azért is, hogy tudjuk mire nem vonatkozik a tévedhetetlenség.
Az “ex cathedra [Petri]” (latin, ‘[Péter] tanító székéből’) dogmatikai szakkifejezés, az Egyház tévedhetetlenségének az az esete, amikor a pápa ünnepélyesen, Péter székéből szólva hirdet ki egy tételt.
Tévedhetetlen tanítóhivatali döntést hozhat a pápa, ha: 1) egy hitbeli vagy erkölcsi tanítást, 2) mint az összes hívők legfőbb pásztora és tanítója, 3) véglegesen elfogadandónak jelent ki. Az I. Vatikáni Zsinat dogmaként hirdette ki, hogy “a pápa, amikor ex cathedra szól, azaz az összes keresztény legfőbb pásztora és tanítójaként legfőbb apostoli hatalmával hit és erkölcs területén egy tanítást úgy határoz meg, hogy azt az egyetemes Egyháznak el kell fogadnia, a Szt. Péternek ígért isteni segítség által azzal a tévedhetetlenséggel bír, mellyel az isteni Megváltó Egyházát a hit és erkölcs dolgában ellátni akarta. Ezért a római pápa ex cathedra meghatározásai önmaguktól és nem az Egyház beleegyezéséből fakadóan reformálhatatlanok.”
A tévedhetetlenség definícióját akkor értjük helyesen, ha a pápát nem állítjuk szembe az Egyházzal, és nem két tévedhetetlenségről beszélünk. A pápa csak akkor tévedhetetlen, ha mint az Egyház feje teljes hatalommal nyilatkozik, vagyis amikor az egyetemes Egyházat képviseli, illetve személyesíti meg. Csak olyan tételek kerülnek ex cathedra megfogalmazásra, amelyeket már az egész Egyház a hitében hordoz, és ezzel indokolja kinyilatkoztatott voltukat.
A megfogalmazás ünnepélyes formulájából világosan kitűnik, ha a pápa ex cathedra beszél. Hit dolgában a legutóbbi ex cathedra megnyilatkozás XII. Piusz pápáé volt, amikor 1950. november 1-én kihirdette a Boldogságos Szűz mennybevételének dogmáját a következő formulával: “… a mi Urunk Jézus Krisztus, Szt. Péter és Pál apostol és Önmagunk tekintélyével kihirdetjük, kinyilvánítjuk és meghatározzuk, hogy isteni kinyilatkoztatású dogma: a szeplőtelen Istenszülő mindenkor Szűz Mária földi életének végeztével testben és lélekben fölvétetett a mennyei dicsőségbe. Ezért ha valaki – amitől Isten óvjon – szánt szándékkal tagadná vagy kétségbe vonni akarná, amit mi meghatároztunk, tudja meg, hogy elveszítette az isteni és katolikus hitet”.
Erkölcs dolgában Szent II. János Pál pápa nyilatkozott ex cathedra 1995: az “Evangelium vitae” enciklikájában a gyilkosságról: “… azzal a tekintéllyel, amelyet Krisztus adott Péternek és utódainak, közösségben a katolikus Egyház Püspökeivel, megerősítem, hogy az ártatlan emberi élet közvetlen és szándékos kioltása mindig súlyosan erkölcstelen. E tanítást – mely azon íratlan törvényen alapszik, amelyet az értelem világosságával minden ember megtalál a saját szívében – megerősíti a Szentírás, folyamatosan továbbadja az Egyház Hagyománya és hirdeti a rendes és egyetemes Tanítóhivatal.”
Szent II. János Pál pápa ugyanezzel a formulával ítélte el az abortuszt és az eutanáziát is. Sem XVI. Benedek pápa, sem Ferenc pápa “ex cathedra” megnyilatkozást (ezidáig) nem tett.
(Szent Korona Rádió)
Egy harcos gondolatai az LMBTQP-lobbiról és a liberális “meseországról”