László András, a magyar tradicionális iskola megalapítója, és spiritus rectora szinte minden lényegbevágó kérdésben állást foglalt. Ez a kiterjedt figyelem viszont egyáltalán nem járt együtt az általa tárgyalt kérdések ellaposodásával. Sőt, akár a történelem, a politikum, az evolucionizmus területén, akár a szellem legmagasabb rendű kérdéseiben nyilvánul meg, mondatai, gondolatai esszenciális, megvilágosító erővel bírnak, és tű pontosak. Alább közöljük válogatásunk első részét.
- Az első baloldali – mint mondják – maga a Sátán volt.
- A renaissance lényege nem az antikvitás újraélesztése, hanem a nyugati kereszténységben lekötött tradicionalitás felszámolása volt. Formálisan ugyan kétségtelenül az antikvitás bizonyos formáinak újjászületése ment végbe, esszenciálisan azonban a kereszténység lényegének a felszámolása történt meg – méghozzá azoknak a tradicionális elemeknek a felszámolása, amelyek éppen a görög-római antikvitásból kerültek a kereszténységbe.
- A „felvilágosodás” különösen sötét voltát az is kifejezi, hogy az Istenben való kételkedést, vagy egyenesen az istentagadást a világossággal hozták kapcsolatba
- Soha alacsonyabb rendből magasabb rendű nem jön létre. Mindaz, ami létrejön, egy magasabb rendű alászállása által valósul meg.
- Az a nézet, hogy »minden ember egyenlő«, valójában nem egy következtetés logikus eredménye, hanem egy hajlamnak a kifejeződése. A nivellatizmus nem egy belátáson, hanem egy vonzalmon alapul. Aki nivellál, az mindenekelőtt önmagát értékeli alá – hogy aztán önnön méltóságának megtagadását a méltóság általános megtagadásával folytassa. Mert aki önmagában képtelen felfedezni a méltóságot, az másról sem tudja feltételezni azt.
- A kvantitatív szemlélet úgy bontakozik ki és hatalmasodik el, ahogyan az emberben a lényeglátás képessége csökken és megszűnik.
- Hogy a világ milyen mélyponton van, azt egyebek között az is jelzi, hogy az infernális bolsevisztikus terrorral szemben nem tud mást elgondolni, mint egy olyan silány, szellemtelen, magasabb rendű erők által nem regulált képződményt, mint amilyen az úgynevezett demokrácia.
- A mítosz nemcsak igazabb, mint a történelem, hanem valóságosabb is.
- Már önmagában is degenerált világ az, amelyben egy nép a vezetőit megveti. Igaz, azért veti meg őket, mert megvetésre méltók – de hogy egyáltalán egy ilyen helyzet bekövetkezhet, az minden ízében szubnormális: olyanok kerülhetnek magas pozíciókba, akik megvetésre méltók, viszont ezeket olyanok juttatják oda, akik megvetik őket. Valóban ördögi kör ez. Így aztán az emberek körülbelül kétharmada önnön elöljáróinak körülbelül kétharmadát gyűlöli és megveti. Vitathatatlanul azért, mert megvetésre méltók, csakhogy a dolog ezzel nincs elintézve. Az alacsonyrendűség ugyanis mindent átjár: a megvetettet éppúgy, mint a megvetőt.
- Semmilyen kvantitatív szempontnak nincs értéke, mert az érték lényege szerint kvalitáshoz kötött.
- Az égbe való feljutás adekvát és legitim módját a Biblia Jákob létrájával szimbolizálja: a mennybe csak a mennyből aláereszkedő létrán lehet feljutni. Ugyanennek inadekvát és illegitim módja a bábeli torony története: a földről való felemelkedés szükségképpen összeomláshoz és megzavarodáshoz vezet.
- A legtöbb modern elmélet annyira nem igaz, hogy még a vele homlokegyenest ellenkező elmélet sem az.
- A tömegkultúra fogyasztásorientált kiszolgáló kultúra, s ez a puszta tény már önmagában is elegendő lenne egyrészt általános színvonalának, másrészt általános tendenciájának jellemzésére. E minden igényszintet kielégíteni kívánó tömegkultúrában a kulturálisan igénytelen is lényegileg ugyanazzal táplálkozik, mint a kulturális ínyenc, még ha a megfogalmazás módjában és igényességében szinte áthidalhatatlan távolság is választja el egymástól a két kultúra-szintet
- Az elsőrendű ember elsőrendű emberek társaságát keresi. A másodrendű ember harmadrendűekét.
- A külső és alsó sötétség-erők már hosszabb ideje beáramlanak az emberi civilizáció, kultúra és vallás (confessio és religio) körébe, s kezdik megfertőzni a materializmus által amúgy is megbénított tudományokat, s továbbfertőzni a már éppen ezen erők által megfertőzött különböző művészeti ágakat.
- A modern ember tragikus helyzetét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy miközben önmagát a maga teljességében halandónak tartja, mégis úgy él, mintha a maga teljességében halhatatlan lenne.
- A fejlődéselméletek nem csupán azért veszélyes babonák, mert az alacsonyabb rendűből vezetik le a magasabb rendűt, hanem azért is, mert az emelkedést törvényszerűségként vagy szükségszerűségként kezelik.
- Egy olyan kor, amelyben a bölcsesség óvatosságot, az okosság pedig sunyi ravaszságot jelent, egy olyan korban, amelyben a becsületet az ostobasággal és az elmebetegséggel társítják, és amelyben – és itt jön a legszomorúbb! – a becsületesség valóban igen sokszor az alacsony értelemhez és patologikus elmeállapotokhoz kötődik, nem lehet más, csakis egy lefelé való bevégződés kora.
- Kétségtelen, hogy a XX. század a technicizáltság vonatkozásában jóval többet hajtott végre, mint az utóbbi tízezer év – de a szellemtől való elszakadás vonatkozásában úgyszintén.
- A sötét tendenciák »eszménye« a világnézettelen ember.
(Szent Korona Rádió)
http://szkr.jobbklikk.com/blog/2020/08/17/dr-laszlo-andras-nehany-szo-a-politikai-hattererok-szereperol/
