A hét elején még mendemondának tűnt, mára szinte biztossá vált, hogy az egyébként patinás múltú AERO Vodochody magyar kézbe kerül, de bőven van mit árnyalni a képen, járjuk hát körbe!
Már az Aero saját honlapján is elérhető a közlemény, új tulajdonosi kézbe kerül. A Penta Group tulajdonában lévő AERO Investment Partners Zrt. veszi meg a részvények 100%-t, amely zrt. részvényeinek 51%-t Tombor András birtokolja, akit egészen nyugodtan hívhatunk “kormányközeli üzletember”-nek. A maradék 49% pedig a cseh AERO International s.r.o.
A Prága külvárosában található gyár múltjának ecsetelését most mellőznénk, a lényeg, hogy az Aero gyár már a két világháború között is termelt az akkori Csehszlovákiának, de talán az L-29 Delfin és az L-39 Albatrosz típusok a téma iránt fogékonyaknak mindenképpen ismerősen csengenek.
A Varsói Szerződés felbomlása azonban új kihívások és egyben lehetőségek elé is állította a gyárat. A katonai igények, ezzel a bevételek csökkenése miatt új bevételi források után kellett nézzen, így lettek például az Airbus alkatrészbeszállító is, miközben az L-39 bázisán létrehozott L-59 csak igen visszafogott export sikert ért el. Az egyébként jelentősen továbbfejlesztett L-159 pedig szinte eladhatatlan volt, sokáig a legyártott gépek nagy része a gyártó udvarán állt, így a civil repülés életbevágó volt a cég számára, közben L-39NG néven egy újabb bőrt készülnek lehúzni az öreg Albatroszról, amiből könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy valahol megrekedt a vállalat. Az első felszállását öt éve teljesítő L-410NG kétmotoros, maximum 19 üléses utasszállítójuk szintén egy újragondolás, a 70-es évekre kifejlesztett L-410 leporolása
A helyzet az, hogy az AERO Vodochody az elmúlt két pénzügyi évében veszteséges volt, a 2019-es mérleg adatai a napokban kell, hogy kijöjjenek, szinte biztosra vehető a negatív szaldó. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy 2020-ban a vírus-hisztéria miatt nagyobb gyártók is a túlélésért küzdenek, katonai megrendelései a nullához konvergálnak, elég nagy valószínűséggel csődbe is menne az Aero.
Itt jött a képbe az új befektetői kör, és talán az állami, politikai szándék. Ugyanis, ha félretesszük azt a kényelmes előítéletet, hogy csak szórakozásból pénzt szórnak, pedig “mennyi lélegeztetőgépet lehetett volna ebből venni!”, akkor stratégiai lépést kell feltételezzünk, azzal a szerencsés egybeeséssel, hogy válság idején lehet igazán jól vásárolni.
Érdemes ugyanis észrevenni a tendenciát, miszerint kézifegyver gyártás -CZ típusok-, ha licence alapján, és bökkenőkkel, de van itthon. Néhány hónappal ezelőtt magyar kézbe került az osztrák Hirtenberger aknavető gyár, ebbe a sorba az Aero megvásárlása beleillik, hiszen nem csak csarnokok, szerszámok cserélnek ilyenkor gazdát, hanem technológiai leírások, fejlesztési, kutatási eredmények is, amiket itthon az abszolút nulláról indulva mind időben, mind pénzben mérve sokkal nehezebben menne. Igaz, a Rába katonai megrendelés nélkül hagyása ugyanennyire kilóg a sorból. Hogy pontosabban hova is mutathat ez a vásárlás, azzal egy külön cikkben foglalkozunk.
Szintén fontos szerepet játszhatott a politika is, hiszen egyfajta, bár igen drága gesztus Csehország felé, valamint az egész V4-ek felé a gyár megtartása, valamint az is számíthatott, hogy ne máshoz, esetleg ne szlovák vagy más kézbe kerüljön az üzem. Ugyanakkor nem nagyon látni, hogy mi lehet az igazi üzlet, ami hozhatja is a pénzt, ugyanis biztos, hogy jelentős mennyiségű tőke kell ahhoz, hogy a gyár egyáltalán kibírja, amíg kimászik a gödörből.
(Vanek úr – Szent Korona Rádió)
Kapcsolódó: