Gondolatok Húsvétra – Az én királyságom nem e világból való

Olvasói gondolatok a világjárvány kapcsán 2020 szomorú, méltatlanul ünnepelt Húsvétjáról.

2000 évvel ezelőtt az istenember, akit Jézus testesít meg, ott áll az ördögemberek előtt, akik kigúnyolják, megalázzák és elítélik Őt. 2000 éve az aljas gazember farizeusok elárulják Jézust, de ahhoz már gyávák, hogy saját maguk hajtsák végre az ítéletüket, azt rábízzák a rómaiakra, a törvényhozókra, miközben a csürhe éljenzi a történteket. Nem tudom, hogy hányan látják a tökéletes párhozamot a kétezer évvel ezelőtt történtek és napjaink aktuális folyamatai között? A mai farizeusok (akár csak elődeik), akiknek az alaptermészetük az aljasság és az árulás, ma is elárulják az Embert, de a végrehajtást, az alávaló tervüknek a kivitelezését rábízzák ma is a törvényhozókra (a római jog gyakorlóira), hogy azok végezzék el helyettük a piszkos munkát. Eltelt tehát kétezer év, és érdemben nem változott semmi, csak még alattomosabb, még aljasabb, még alávalóbb és hitványabb lett minden. Közeledik a Húsvét, aminek nagyon sok éve már semmi köze nincs a Húsvét valódi, eredeti üzenetéhez.

Mi volt eredendően a Húsvét tradicionális üzenete? A halandónak a feláldozása a halhatatlanért cserébe. A testnek a feláldozása a Szellemért.

A tudati ugrásnak a megvalósítása. Igen, itt egy ugrásról van szó, mert a mulandóságot és az örökkévalóságtól egy szakadék választja el, amin nem ível át semmilyen híd, amin kényelmesen át lehetne sétálni, vagy akár tompultan is át lehetne andalogni. Itt ugrani kell, és aki ehhez erőtlen és gyáva, az itt marad a mulandóságnak a birodalmában. A Húsvét eredetileg ennek az ugrásnak, ennek a szintváltásnak a szimbóluma volt, ahol a halandóból örökkévaló lett. Ahol a Jézusból, aki még emberi volt, testi és halandó, abból Krisztus lett, tehát halhatatlan és örökkévaló. Ez volt a Húsvét eredeti üzenete, a tudati önmeghaladás, a szellemi transzmutáció. A farizeusok elenyésző kivételektől eltekintve mindig a Szellemnek a felemelkedése ellen voltak, mert a materializmus ördögi rögeszméjének a fanatikus megalkotói és rajongói, a Szellemnek a legnagyobb megátalkodott ellenségei. Ezt teszik amióta csak léteznek, hogy megtagadják és akadályozzák a Szellemnek az érvényre jutását minden lehetséges módon, de leginkább árulással, hazugságok terjesztésével, megtévesztéssel, viszály szításával, manipulációval, becsapással és lopással. Az értelmi alacsonyrendűségük miatt képtelenek meghaladni az anyagnak a szintjét, és sajnos ide igázták le az emberiségnek a szinte kivétel nélküli részét is a modern korban. Az emberiség ezért szenved, ezért gyötrődik és ezért nem talál valódi kiutat a szenvedéseiből, mert képtelen meghaladni a mulandóságnak a tudati síkját, amihez a materialista eszme láncolja hozzá. Nekik mindig is a vagyon, a hatalom és az anyagi élvezet volt a legfontosabb. Sajnos ma már az egész globalizált világ belesüllyedt ebbe a tudati pöcegödörbe, amibe a liberális ideológia taszította bele szinte észrevétlenül, és éppen most „hegesztik le” ennek a pöcegödörnek a fedelét, hogy onnan soha többet ki se tudjon szabadulni a megalázott emberi tudat. Ez zajlik napjainkban, a megszokott alattomos módon, de rendkívül tudatosan előkészítve és megvalósítva. Ezért van az egész folyamat a Húsvét környékére időzítve, mert ennek nyilvánvalóan van egy szimbolikus üzenete is, ami a hatását még jobban felerősíti.

A Húsvét tehát eredetileg a szellemi felemelkedésnek az ünnepe, az égi királyságnak a birtokba vétele, a megszabadulás, a megdicsőülés, a tudati ugrás, a megérkezés a szakadéknak a másik oldalára. Ennek a megérkezésnek az ünnepe a Húsvét.

Ezt árnyékolja be és torzítja el már több ezer éve az ördögi erőknek az a vonulata, amely nagyon tudatosan zsibvásárt, zabálást, részegséget csinált a magasztosból. Az ördögi mindig így alázza meg az istenit: hogy eltorzítja és lejáratja. Most pedig igyekeznek erre a megalázásra feltenni a sátáni koronát is azzal, hogy a szolgából rabszolgát csinálnak, és elveszik még azt a kevés szabadságát is, amivel eddig rendelkezett. De, ami a leginkább elkeserítő, hogy a szolga ezt még ünnepli is, és készségesen asszisztál is hozzá a mérhetetlen tudati sötétsége miatt. A liberális, globalizált világ teljesen lealjasult, mert szándékosan és módszeresen lealjasították azok a sátáni erők, amelyek sok ezer éve tevékenykednek az emberi világban. Sajnos egyre kisebb ellenállásba ütköztek, és ma már eljutottak oda, hogy akiket megaláznak, azok még támogatják is őket. A sátáni mű tehát alapvetően elkészült. A felavatása hamarosan megtörténhet. Nagyon úgy tűnik, hogy a földön a Szent Szellem, a magasrendű elbukott, mert az aljasság és az ármány oldalára állt a bukott emberiség. Nem volt sem ereje, sem bátorsága az ugráshoz a szakadék fölött. A mulandó anyagi világnak a kísértő csábítása nagyobb volt, mint a halhatatlan örökkévalóságnak a vonzereje. Így alakult. Ez a történet most itt tart, és a végkifejlet is jól kirajzolódott. Akik megtették az ugrást, azok együttérzéssel tekintenek az itt maradottakra, de helyettük nem ugorhat át senki a túlsó partra. Nem tudom, hogy kétezer év óta volt-e már olyan, hogy tulajdonképpen nem volt Húsvét? Most lesz ilyen is, mert a sátáni erők elérték ezt is, mert hagyták és hagyják nekik. Viszont az emberiségnek ezt a döntését is tiszteletben kell tartani. Azok felett, akik már a „túlsó parton” vannak, semmilyen hatalmuk nincs az itt lévőknek. Ahogyan Jézus mondta Pilátusnak: „Az én királyságom nem e világból való.”

Jézus tudta, hogy a test mulandó. Ezért áldozta fel minden különösebb probléma nélkül, mert, ha ezt nem teszi meg, akkor a testnek a rabja maradt volna, és követnie kellett volna a testének a sorsát.

Ha a testet nem áldozta volna fel, akkor csak Jézus maradhatott volna, aki tiszteletre méltó, de akkor is csak halandó. Ő viszont meghaladta ezt a szintet, mert még a saját teste sem jelenthetett számára korlátot és elengedhetetlen ragaszkodást. Miért nem? Mert kétséget kizáróan tudta, hogy Ő sokkal több ennél. Ezért válhatott Jézusból Krisztussá. A halandóból halhatatlanná. Csak tudati halhatatlanság van. A test halandó és folyamatosan változó. A felemelkedett Tudat viszont halhatatlan és az örök stabilitásban változatlan.

(Szent Korona Rádió – Trón és Oltár)