Az új-zélandi parlament 53%-os többséggel fogadta el az új abortusztörvényt, mely a születés pillanatáig engedélyezi a magzat meggyilkolását. Továbbá a törvény magába foglalja, hogy az életben maradt csecsemőt nem kell ellátni, így ha túl is élné a gyilkossági kísérletet, hagyhatják meghalni. A társadalmi támogatottsága ezen elmebajnak nagyon kicsi, már több tízezren írták alá a visszavonásért indított petíciót.
Az új törvény többek között kérésre, bármilyen indokkal, egészen születésig lehetővé teszi az abortuszt. Ezen kívül mostantól elfogadható indoknak számít a nemi szelekció, vagy az olyan enyhe méhen belüli elváltozások is, mint a nyúlszáj. Továbbá nem szükséges orvosnak jelen lenni a beavatkozásnál, a 20 hétnél idősebb magzatoknak nem kell fájdalomcsillapítót adni, az abortuszt túlélő és világra jött újszülötteket pedig nem kötelező orvosilag ellátni.
A közvéleménykutatások szerint a törvény támogatása rendkívül alacsony az országban, a felső határ születésig való kitolásával például csak a megkérdezett nők 2%-a értett egyet, a nemi szelekción alapuló abortuszt pedig 93%-uk elítélte.
Ilyen számok mellett nem véletlen, hogy Jacinda Ardernnek siettetnie kellett a folyamatot, a miniszterelnök ugyanis az utolsó bizottsági ülést és a parlamenti szavazást is egy napra tette, hogy a koronavírus-pánik leple alatt könnyen átmehessen a sokak által ellenzett törvény.
Korábban már a törvényt megalkotó bizottság munkáját is sokan kifogásolták, mert az csak 139 ember véleményét hallgatta meg, annak ellenére, hogy több, mint 25 ezer kérés érkezett. Összehasonlításként, a klíma-ügyi törvény bizottsága 1500 szóbeli véleményezést hallgatott meg az akkori 10 ezer írott kérés közül.
Később az egyik képviselő ezekre a problémákra hivatkozva javasolta, hogy a kérdést népszavazás döntse el, de a parlament 100-19 arányban leszavazta. A törvény így jelenleg életben van, habár közel 60 ezer ember írta alá a visszavonását kérő petíciót már az első napokban.
Hol vannak ilyenkor azon szervezetek, melyek bőszen védelmezik a migránsok és homoszexuálisok emberi jogait (és az állatok jogait, például a Niedermüller-ügy kapcsán a patkányok joga is felvetődött)? A magzat a fogantatás percétől életben van, lelke abban a pillanatban leszáll a testébe; őt mégsem illeti meg ugyanazon bánásmód? Keresztényekként azonban Isten segítségében bízva tehetünk a veszélyben lévő anyaméhben lévőkért. Egyik legnagyobb lehetőségünk a lelki adoptálás, mely egy imádságos elköteleződés az édesanyja méhében abortusz általi halállal fenyegetett gyermek védelmében. A lelki adoptálás művébe való bekapcsolódás egy – egyedül csak Isten által ismert gyermek – lelki szüleivé tesz minket. Tegyünk meg minél többet lehetőségeink szerint a magzatgyilkosságok ellen. Tiltakozzunk minden lehetséges módon a világ legnagyobb járványa, a liberalizmus ellen!
(danubeinstitute.blog nyomán Szent Korona Rádió)
