Ezen a napon a római katolikus egyház arra a bibliai történetre emlékezik, amikor Gábor arkangyal elvitte Szűz Máriának az úr megtestesülésének hírét (Lukács 1:26-33). Ezt a dátumot a Jézus megszületésének napjától visszaszámolt kilenc hónap alapján határozták meg. Már a kora középkorban, a 7. században ünnepelték, de már Jakab ősevangéliumában említésre került, hogy Jézus fogantatása és kereszthalála ugyanazon a napon történt. Magyarországon legrégibb liturgikus emlékeink is számon tartották Mária Szentlélek általi megfogantatását. Így például az Érdy-kódexben az ünnep „Asszonyunk Szűz Máriának szeplőtelen foganatja”-ként szerepelt, de később a Debreceni-kódexben már „Gyümölcsoltó Boldogasszony”. A gyümölcsoltó név jellegzetesen magyar nyelvi környezetben fejlődött ki.
Gyümölcsoltó Boldogasszony napja a magyar vallásos néphagyományban egyben az oltás napja. Mostanáig szokás volt, hogy e tevékenységet ezen az ünnepen végezték el, mivel Szűz Mária is ezen a napon fogadta a méhébe Jézust, és az oltással kapcsolatos hiedelmek is országszerte fellelhetők voltak. Hét Mária ünnepünk közül ez az egyetlen, amelyet a Kárpát-medencében mindenhol megtartott a magyarság.
A népi hagyomány egyes helyeken úgy tartja, hogy aki ezen a napon ezer Üdvözlégy-et elimádkozik, annak teljesül a jóravaló kívánsága. Kiskunfélegyházán és közelében vagy akár a palóc Hangonyban manapság is ezer Üdvözlégy-et mondanak el, míg Egerbocson, Bátorban az ezer Úrangyala hangzik el az angyali üdvözlet emlékére. Az ájtatosság alkonyattól éjfélig szokott tartani. Olyan jelentőségű ünnepnek számított, hogy ha a napja péntekre esett, akkor feloldotta az aznapi böjtölést. Ez alól kivételt képezett a nagypénteki böjt.
Dologtiltó nap volt, amit nagyon komolyan vettek, mert ezen a napon még az 1960-70-es években is kerülték a munkavégzést. Ez a nap a templomi liturgiával kezdődött, majd a férfiak kimentek a szőlőbe, vagy gyümölcsfát oltottak. A Göcsejben úgy tartották, hogy csak boros nyállal lehet oltani. A gazda megivott egy pohár bort, majd ezután megnyalta az oltandó ágat. Onnan lehetett tudni, hogy mennyit oltott egy gazda, hogy a saját lábán ment-e haza, vagy pedig vezették.
Székesfehérváron a déli harangszó idején a gyümölcsfákat megrázták, hogy majd bőven teremjenek. A kiszomboriak lemetszett gallyacskákat tüzeltek el, hogy megakadályozzák a termés férgesedését.
Az ünneppel kapcsolatban más tiltások is megjelentek. Göcsejben például azt tartotta a néphit, hogy amelyik fát ezen a napon oltják be, annak ágát nem szabad letörni, mert vér fog folyni belőle. Ha valaki mégis megtenné, akkor megvakul, és halála után elkárhozik. Zagyvarékasiak hasonlóképpen vélekedtek: úgy gondolták, hogy nem szabad kivágni az ilyen fákat, hanem lábon kell hagyni azokat, hogy úgy száradjanak ki. Kivágásukat szinte emberölésnek tekintették, ezért érthető a néphit szigorúsága. Ehhez kapcsolódik az Inkey család Nagykanizsa melletti barokk kápolnájának mondája: az egyik báró e napon akarta kivágatni a legszebb gyümölcsfákat, de az első fa ledöntése után hangyák támadták meg, és a sok csípésbe végül belehalt. A család a monda szerint engesztelésül emelte a kápolnát.
Az ünnephez analógiás hiedelmek is társultak. A dél-magyarországi bolgárok, bunyevácok körében elterjedt volt az az elképzelés, hogy a téli álmukból felébredő fák éltető nedvvel teltek meg, így az ünnep napján vörösbort ittak, ekképpen szaporítva vérüket. A szokást idővel a környékbeli magyarok is átvették. A Bánátban még pattogatott kukoricát is készítettek, hogy rábírják a természetet a rügyfakadásra.
E hiedelmek nem meglepőek annak fényében, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony és az Angyali Üdvözlet a kezdődő, kibontakozó élet csodája, ezáltal a tavasz misztériuma. A paraszti világban ezen a napon kezdődött az újév. Ez az ünnep a termékenységet szimbolizálta, amelyet például a Tiszaliget faluban (korábban Ószentiván) ismert hiedelem is bemutat: eszerint, ha egy asszony magzatra vágyakozott, akkor ezen a napon kellett érintkeznie urával, hogy megfoganjon és gyermeket szülhessen.
Szimbolikája és jelentése mai modern társadalmunknak fontos példa. Ez a nap a tavasz, a jó termés, egy új évhez szükséges éledő erő és a Szűzanya egyházi vonatkozásain túl a nőiség ünnepe is, hiszen annak egyik legcsodálatosabb ajándékát, a gyermekáldást szimbolizálja, mindemellett emlékeztet minket arra, hogy az élet a fogantatással kezdődik.
SzKR megjegyzés
Sajnos 1947 után az ateizmus és materializmus (melyek mai napig jelen vannak) továbbá a kommunizmus térnyerésének hatására a nemzetközi nőnap kiszorította ezen tradicionális ünnepünket a köztudatból, és a főbb ünnepek sorából, helyette az erőszakos, feminista és munkásmozgalmi (bolsevista) gyökerekkel rendelkező nemzetközi nőnapot (március 8.) tartjuk. Az első március 8-hoz köthető esemény egy 1857-es New York-i textilgyárban dolgozó nők tüntetése volt. Magyarországon a vallásellenes Rákosi-korszakban tették kötelezővé a március eleji dátumot, lassan elfeledetté vált az eredeti időpont, megfosztva ezzel valódi jelentésétől, szakralitásától, és szépségétől a Nőnapot.
(Bebes Árpád – Magyarságkutató Intézet nyomán Szent Korona Rádió)
