Megjelent a Kvintesszencia Kiadó gondozásában egy új Korán fordítás, ami a mai időkben meglehetősen merésznek, sőt, provokatívnak tűnhet. Mindazonáltal a nem vallásellenes, Istenfélő és Istent kereső emberek számára akár ajándék is lehet. Az eddig értelmetlen és értelmezhetetlen, olykor keresztényellenes éllel és félrefordításokkal megjelenő kiadások után igazi friss levegőt hozhat a magyar szellemi életbe ez a mű.
„Minden lélek megízleli a halált. De csak a Feltámadás Napján kapjátok meg a teljes fizetséget mindazért, amit cselekedtetek. Aki akkor távol tartatik a pokol tüzétől és bebocsáttatik a Paradicsomkertbe, azé lesz a végső győzelem. Az evilági élet csupán csalóka csábítás és múló élvezet.” (3:185)
Az ateistává vált modern nyugaton megengedhetetlen mulasztás, hogy a szellemi törekvő legalább bizonyos mértékben ne ismerje a világvallásokat és azok szent könyveit. Az abszolúttá vált, hazug médiatematizáció alatt szenvedő társadalomban csak úgy lehet túlélni és autonóm módon véleményt kialakítani, ha mi magunk járunk az igazság után, és vesszük a fáradtságot a valódi megismerésre. Az iszlámról és annak szent könyvéről, a Koránról mindezidáig annyi ferdítés, blődség és vád hangzott már el, hogy néhány agyament, vallásellenes cikk elolvasása után megfogadtam, hogy csak azért is elolvasom a Koránt, mert felettébb gyanúsnak tűnt, hogy olyan tanításokat tulajdonítanak neki, hogy ki kell irtani a keresztényeket, a nőket rabszolgaként kell tartani, sőt egyenesen az, hogy életében minden muszlimnak meg kell ölnie legalább egy embert. Spoiler: ilyenek azonban nincsenek benne…
Az iszlámmal kapcsolatos démonizáció mára odáig jutott, hogy a jelen sorok írója is elgondolkozott azon, hogy egyáltalán megírja-e a recenziót, mintegy feltéve a kérdést, hogy „hiányzik ez nekem?”. A Koránról vagy az iszlámról nem elítélően írni, manapság sokak szemében felér egy árulással. Ez a hozzáállás alapvető alulinformáltságból vagy téves információkból fakad, és egy kiterjedt vallásellenes propaganda következménye. Az iszlámellenes hangok túlnyomó többségükben nyugodtan lehetnének keresztényellenesek (vagy bármilyen másik vallás elleniek) is, amennyiben a kereszténység valóban jelen lenne a mindennapi, hétköznapi életünkben. De mivel nincs jelen, ezért ezt az általánosan vallásellenes erők pillanatnyilag békén hagyják, és csak akkor támadják, ha megpróbálja néhány partikuláris téma mentén érvényesíteni álláspontját. Ugyanis „Nyugat” jelenleg ateista és egyre erőteljesebben hagyományellenes, vagyis modern, s olyannyira szekuláris, hogy a vallást a négy fal közé, a magánszférába száműzte. Ha és amennyiben a kereszténység újra erős lenne és a keresztényi tanítások, parancsolatok kiterjednének a hétköznapokra is, akkor akik most az iszlámot támadják, azok nagy valószínűséggel az „elnyomó” kereszténységet ugyanúgy szapulnák, sőt, üldöznék. Ha a keresztény tanításokat betartanánk például az általános viselkedésben, az oktatásban, a ruházkodásban (a fejkendő viselését például Szent Pál írja elő a nők számára lásd: I. Kor 11:6), vagy a nemi szerepekben, illetve a homoszexualitás és egyéb deviációk meg nem tűrésében, miként korábban évszázadokon át a keresztény világban, akkor ugyanolyan vehemens támadásokat kapna a kereszténység is, mint az iszlám. Jelenleg viszont az a szomorú helyzet, hogy az átlagember számára minőségileg semmi különbség nincs mondjuk a május 1-jei, kommunista szünnap és a karácsonyi „szünnapok” között. Lenne itt felháborodás, ha keresztényi alapon lenne meghatározva a szórakozás módja és időpontja, vagy visszafogva a mértéktelen, évi 365 napi hedonizálás.
Különösnek tűnhet, de az iszlám és a Korán tanulmányozása során megérthetjük, hogy a modern világ mekkora pusztítást vitt véghez Európában. Például abban a tekintetben, hogy a vallás hiányában milyen hatalmas űr keletkezett, s amit csak akkor érthetünk meg, ha egy élő, valamilyen értelemben még szervesen jelenlévő, társadalmi szinten is működő formáját hajlandók vagyunk tanulmányozni. Ha megértjük az iszlám erejét, ha megértjük, hogy miért is akarják a föld színével egyenlővé bombázni a demokrácia mázának égisze alatt, akkor talán megértjük, hogy milyen módon is lehetne az istentelen Európában újra feleleveníteni a kereszténységet. Hatalmas tévedés, miszerint a Korán szellemisége a kereszténység elpusztítását irányozza elő Európában. Az eredeti üzenete ismeretének fényében válik értelmezhetővé az is, hogy ami ma történik, miként értelmezendő, és miféle iszlám köntösébe bújt jelenség tűnt fel kontinensünkön. Erről már bővebben szóltunk (lásd itt), de most csak annyit jegyzünk meg, hogy ha Európában erős és hiteles kereszténység lenne, akkor semmilyen más vallás nem lenne számottevő. Történelmi tanulság, hogy minden dekadenssé, elkorcsosuló, eluttalanodó (deviánssá vált) birodalomban az eredeti vallás meggyengülésével megjelenik egy másik vallás.
Szent Korán, Baranyi Tibor Imre (ford. szerk.), Kvintesszencia Kiadó, Debrecen, 2019.
Mára az iszlámellenességnek álcázott vallásellenesség odáig jutott, hogy egyes pártpropagandisták szerint vannak felvilágosodásnak védendő ideái, amire rátör az iszlám (lásd itt) Az igazság az, hogy a „felvilágosodás” (inkább elsötétedés) tette tönkre Európát és okozta a kereszténység háttérbe szorulását, teret nyitva más vallásoknak…
Az pedig a primitívség legmagasabb foka, amikor az iszlámot, mint egy egységes entitást kezelik egyesek. Ha így volna, akkor nem állították volna meg a siíták az „Iszlám Államot” pont a napokban meggyilkolt Szulejmáni tábornok vezetésével és a kereszténybarát Hezbollahhal. Ez a téma is szétfeszíti jelen írás kereteit, de azért világítsunk erre is rá, mint ahogy arra is, hogy a politikai, társadalmi kérdések nem feltétlenül vallási kérdések. Amikor védelmünkbe vesszük az eredeti iszlám hagyományt tradicionális keresztényként, akkor kizárólag annak vallási voltát, Isten megnyilatkozásának egyik formáját védelmezzük, nem a modern politikai iszlámot, főként nem az etnikai bevándorlást, vagy nem egyéb hatalmi és társadalmi érdekeket vizsgálunk. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy egyes iszlám országoknak expanzív törekvései voltak és vannak, de ezek alapján megítélni az eredeti iszlám hagyományt akkora tévedés lenne, mint kereszteshadjáratként tekinteni az USA demokráciaexportjára és terrorbombázásaira.
Nem túlzás azt állítani, hogy Magyarországra, és Európa számos más országába eddig egyáltalán nem jutott el a Korán üzenete. És ez talán nem is véletlen, hiszen ez bizonyos erőknek elemi érdeke. Vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy nem csak az előítéletek miatt nem olvassák a magukat vallásosnak mondó, és egyébként érdeklődő emberek a Koránt, hanem azért sem, mert a legelterjedtebb fordítások jórészt értelmetlenek, többségében nyelvi szörnyszülöttek, amelyekben ráadásul olykor még keresztényellenességgel is találkozunk, főleg a csatolt kommentárokban, miközben magában a Koránban kizárólag hamisan belemagyarázva jelenik meg más vallásokkal szembeni intolerancia. Egyes magyar Korán kiadásokban ráadásul ezek a kommentárok alig különíthetőek el a tényleges és valós Korántól.
Eddig többféle alapról jelentek meg Korán fordítások magyarul. Az első a nyílt keresztény apologetika háttérszemlélete által meghatározott interpretáció, Kassán került kiadásra a tizenkilencedik század első harmadában, amely bűnös „riválisként” tekint az iszlámra, s pamflet-szerű, lekicsinylő hangulatot áraszt. Létezik azután ateista tudományos alapú szövegkritikai fordító- értelmezés, valamint ismeretes háromféle, modern muszlimok által szült, nyelvi problémákkal küszködő, kínos magyarságú és belterjes hangulatot árasztó próbálkozás, amelyeket különböző külhoni muszlim csoportosulások és országok finanszíroztak nagy buzgalommal, de általában igen szerény tárgyi és nyelvtani tudás birtokában. Ezek közül van, amely hagyományos tafszírral (magyarázattal) jelent meg, s van amelyik úgynevezett „tudományos” kommentárral, s van amelyik teljesen olvashatatlan stílusban.
A szerző által összevetett Korán kiadások (lásd a lábjegyzetekben)
Igazából semmi meglepő nincs abban, hogy magyarul is új kiadást ért meg ez a szent irat. A Kvintesszencia Kiadó, és maga a fordító, Baranyi Tibor Imre is számos vallási témájú könyvet fordított magyar nyelvre, rendezett sajtó alá az elmúlt huszonöt évben. Ennek ismeretében várható volt ez a Korán fordítás, sőt, azt lehet mondani, hogy ma Magyarországon csak ez a kiadó és a kiadó körüli szellemi műhely az, ami le tud hitelesen fordítani egy szent szöveget, hiszen témaismeret, a szimbólumok hagyományos világának dekódolása és a szimbolikus látásmód, az egyetemes tradicionális (hagyományos) és valóban vallási létszemlélet is elengedhetetlenül szükséges ehhez, nem csak nyelvtudás és a magyar nyelv irodalmi szintű ismerete. Modern szemlélettel nem lehet tradicionális szövegeket fordítani. Pontosabban lehet, csak éppen az eredmény óhatatlanul szövegtorzítás, sőt, hamisítás lesz.
A Kvintesszencia Kiadó által gondozott kiadásban nincsenek kommentárok, hogy maga a mű tiszta valójában érvényesüljön. Csupán minimális magyarázattal lett ellátva a szöveg, éppen annyi, amennyi szükséges, de nincs hiányérzetünk: a fordítás magáért beszél, tökéletesen érthető, vagyis mondhatni, maga a szöveg a magyarázat is. Kérdések itt is felmerülhetnek, ami magának a szövegnek a mélységéből természetszerűleg következik, főként azoknál, akik kevésbe jártasak a tradicionális szent szövegek, s azon belül különösen az iszlám világában. Ezek egy része olyan jellegű kérdés, ami az iszlám világban sincs egységesen megválaszolva, illetve másképp értelmezik a siítáknál, szunnitáknál vagy a különböző vallásjogi iskoláknál. Minket ezek a részletek nem feltétlenül kell, hogy érdekeljenek, hiszen nem betérni szeretnénk, nem muszlimként olvassuk a művet, jóllehet a kiadás e tekintetben is hiteles alapot szolgáltat.
Magának a Koránnak a helyes értelmezését segíti a melléklet, egy komoly tanulmányt tartalmazó füzet, ami láthatólag az egyéni értelmezés vádját elkerülendő nem került bele magába a kötetbe, s főleg megvilágító szempontokat ad meg, s elsősorban nem tartalmi magyarázat. Segít értelmezni ezt a szent szöveget, de olyan alapelvek tisztázásával, ami egyébként bármelyik más vallási szöveg értelmezésében is segítségül szolgálhat. A fordító egyébként megjelöl számos hittudóst és kommentátort, akik műveinek áttanulmányozásával és segítségével fordította a Koránt. Ezek listája itt található a tartalomjegyzékkel együtt (szintén itt rendelhető meg).
A Koránnak is az a fő üzenete dióhéjban (a mélyebb metafizikai összefüggéseket nem kifejtve), ami minden tradicionális vallás szent iratának és könyvének: meg fogsz halni, a halálodban nem fognak segíteni az addig felhalmozott anyagi javak, sőt, ezek imádása és bálványozása hátrányosan érinti a halál utáni lehetőségeket. A halál után van élet, aminek milyensége azon múlik, hogy mennyire éltél Istennek tetsző életet. Ez örömhír (evangélium) az ember számára, hiszen a halál mélységes problematikáját nemcsak pusztán pszichológiailag oldja meg, tehát nemcsak megnyugtatja az önnön elmúlásán aggódó embert, hanem valódi válaszokat is ad az élet és halál kérdéseire, amely elfogadásához persze elengedhetetlen a hit. Az összes tradicionális vallás üzenete ez, azonban az üdvözülés (paradicsomba jutás) útja különböző, így természetesen a megvalósuló formák különbsége is látványos lehet.
Mielőtt rátérnénk a konkrétumokra, vegyünk figyelembe még egy fontos tényt a Koránról, és az egész iszlámról. Az iszlám az ábrahámi vallások betetőződéseként tekint magára, mint ami kiigazítja (nem eltörli) nemcsak a zsidó, hanem a keresztény vallást is, körülbelül úgy, mint ahogy a kereszténység tette korábban azt a zsidó vallással. Ennek alapján a Korán messzemenőkig tisztelettel szól Jézusról (1), Máriáról és a korábbi prófétákról. A Korán és a mai iszlám azonban nem egy és ugyanaz. A Korán a lényeg, az iszlám a járulék, vagy ha úgy tetszik, a Korán az alapelv, az iszlám és a muszlimok a folyomány vagy következmény, amely utóbbi olyan, amilyen. A mai iszlám kései fejlemény, számtalan felekezet és irányzat gyűjtőhelye, amelyek természetesen nem mentesek torzulásoktól, sőt deviációktól és bizony vannak egészen súlyos, antitradicionális tévutak is az iszlámon belül, amilyen a wahabizmus vagy a takfirizmus. (Más kérdés, hogy ezek többnyire nyugati inspirációra születtek vagy szöktek szárba.) Ilyenformán a mai iszlám korántsem egységes a tradicionálisan vallásos, nem csak névlegesen keresztények megítélése tekintetében sem: kérdés, hogy mennyire tekinti az iszlám igazhitűeknek, vagy egyáltalán fogadja el vallásosnak azokat a keresztényeket, akik megtartották hitüket, nem váltak bálványimádókká és gyakorlati materialistákká. Nyilván a radikális, „új irányvonalas” iszlám irányzatok teljes mértékben elutasítóak minden más vallással szemben, míg főleg a siíta és egyes szunnita felekezetek megengedőbbek. Ilyen alapon tekinthető kereszténybarátnak a siíta Hezbollah, mint ahogy már fentebb jeleztük. (Lásd ezt a videójukat, vagy ezt, Jézusról) Mondanom sem kell, hogy a Korán alapján a zsidó vallás eléggé egyértelmű megítélés alá esik, és bár a Korán nem antiszemita, a zsidók eltévelyedéseit kérlelhetetlen szigorúsággal ostorozza.
A Kvintesszencia Kiadó által kizárólag saját, magyar finanszírozásból most kiadott Szent Korán nagyszerűsége először akkor mutatkozik meg számunkra, ha azt más magyar fordításokkal összevetjük. Megnéztem azokat a verseket, amik azt mutatják be, hogy mit mond azokról a hívekről, akik az ábrahámi vallás más formáit követik? A különböző kiadások között óriási eltérések vannak. A már korábban említett kassai Korán-kiadás és nyíltan iszlámellenes „fordításokkal” nem is foglalkoztam az összevetés szintjén, azok kritikán aluliak. Leginkább a szaúdi (2) és a Kiss Halima Zsuzsanna-féle „török” fordítással (3) vetettem össze, néhány szöveghelyet a Serdián Miklós György (4) fordítással is összehasonlítottam. Ennek alapján kijelenthetjük, hogy a szaúdi kiadás a leginkább keresztényellenes és ezt egyébként teljesen logikátlan hivatkozásokkal teszi. A Kiss-féle fordítás csak egy fokkal jobb. A Serdián áll legközelebb a Baranyi-féle fordításhoz. Döbbenetes látni, hogy a szórendek változtatásával hogyan nyer teljesen más értelmet az adott szöveg. Egy példa: a 4:44-es versben az áll a Baranyi-féle fordításban, hogy vannak, akik kaptak egy részt a kinyilatkoztatásból, ám tévelygésre cserélték azt. A szaúdi kiadásban viszont az szerepel, hogy egy részt kaptak az „Írásból”, ám az maga a tévelygés, azt vásárolták csak meg (és még be is toldja, hogy a zsidókról és a keresztényekről van szó, ha nem lenne egyértelmű.)
Természetesen számtalan ehhez hasonló, hol nagyobb, hol kisebb, főleg értelmezésbeli és esztétikai eltérést lehet találni a korábbi magyar nyelvű kiadások között, de ezek részletes elemzése szétfeszíti ezen rövid bemutató keretét, pusztán rá akartunk világítani a meglévő különbségekre. Leginkább a 2:62, 3:85, 4:44, 5:69 verseket és ezek hivatkozásait vetettem össze, de nyilvánvalóan van még számos versben értelmi és nem csak nyelvtani eltérés is, ám ezeket felsorolni felesleges lenne. Az bizonyos, hogy a Baranyi Tibor Imre által fordított verzió a legolvasmányosabb és irodalmi értékkel is bír, ékes magyar nyelven szól hozzánk.
A Korán teljes bemutatása pedig végképp nem lehetséges ebben a recenzióban… Annak boncolgatása sem fér bele, hogy a Koránban (mindegyik fordítás alapján) „társításnak” számít a Szentháromság, mert csak egy Isten, annak egységes volta van az iszlámban. Ezen tényleges teológiai különbséget csak azért jegyezzük meg, mert a „társítás” fogalma kulcsfogalom a Koránban, és így az iszlámban is, amit egyébként lehet értelmezni tulajdonképpen bármire, amit Isten mellé társítanak a tévelygők. Természetesen egyéb teológiai megközelítésbeli különbségek is fennállnak, hiszen mégiscsak egy másik vallásról beszélünk.
A Kvintesszencia kiadású Koránban az „Allah” szó is lefordítva szerepel a műben, így következetesen „Isten” szerepel mindenhol. Ez a fordítói lépés teljesen indokolt, hiszen a magyar nyelvű Szent Bibliában sem „Deus”, vagy „Spiritus Sanctus” szavakat olvasunk… Allah valóban Istent jelenti magyar nyelvre fordítva.
Még a Google Translate alapján is
Könyvészeti szemszögből is nagyot alkotott a Kvintesszencia Kiadó. Megjelenésében talán csak a szaúdi Korán vetekszik vele, azonban a keménytáblás, bőrhatású borítás esztétikailag is kiemeli az összes közül, ahogy a kétszín nyomással ellátott szöveg, a rendezett, átlátható formázás is. Szépségben is kimagaslik ez a kiadás. A tartalomjegyzékes könyvjelző is egy apró többlet, ahogy egyébként a magyaros jellegű ornamentika is, ami mintegy jelzi, hogy ez a Korán tényleg magyar. Maga a mű elnevezése is egyedi, hiszen az eddigi kiadások vagy csak „Korán”-ként jelölik, de általánosabb a „Kegyes Korán” megnevezés, ez viszont egyedüliként a „Szent Korán” nevet kapta.
Élnék azzal a felvetéssel, hogy van a Koránnak egy olyan értelmezése, ami tradicionális, hagyományos, a beszűkült és bigott vallásosság helyett a vallások feletti nézőpontot képviseli, és úgy értelmezi, hogy a hitetlenek, bálványimádók leginkább azok, akik valójában elhagyták saját hitüket az istentelen szemléletért, akik nem hisznek már a túlvilágban, elfordultak Istentől. Ezt az értelmezést adja nekünk a Kvintesszencia Kiadó általi Szent Korán leginkább, és főleg ezért tartom ezt messze a legjobbnak, nem csak a világos és érthető nyelvezete miatt.
A korábbi magyar nyelvű Koránok között találhatunk olyat, amelyik hol kombattánsan, hol finomabban elutasít minden más vallást, főleg a kommentátorok szintjén. De sokszor az a benyomása az embernek, mintha magát a Koránt is a kommentátor szándékához igazították volna. Ez leginkább a „bigott muszlim” álláspont, ami nem segíti elő a vallások közötti párbeszédet. Persze, ez az álláspont is érthető, hiszen minden vallás a saját által képviselt vallását tekinti csak egy igaz vallásnak, különben nem lenne értelme, hogy önmagát külön meghatározza. Viszont nekünk, keresztényekként, akik ráadásul azt valljuk, hogy a valódi törésvonal a tradíció és antitradíció, a vallásosok és ateisták, a hagyományokat követők és a modernek között húzódik, nem pedig a vallások képviselői között van, mindenképpen üdvözlendő ez a tiszta, kommentárok nélküli Szent Korán. A vallások igaz képviselőinek együttműködésére lenne szükség a sötétség erőivel szemben, aminek megvalósulását nagyban elősegítheti ez a kiadás.
„Az Evangélum követői az alapján ítélkezzenek, amit Isten leküldött az Evangéliumban! És akik közülük nem az alapján járnak el, azok megátalkodott bűnösök.
Próféta! Néked pedig leküldtük e Koránt az Igazsággal, megerősítve mindazon igazságokat, amelyek a korábbi kinyilatkoztatásokból fennmaradtak, valamint megvédeni azokat. Ítélj hát közöttük az alapján, amit Isten leküldött, s ne a vágyaikhoz igazodj, eltérve az Igazságtól, ami eljött tehozzád. Közületek Mi mindenkinek megszabtunk egy törvényt és kijelöltünk egy utat. Ha Isten úgy akarta volna, egyetlen közösséggé tehetett volna benneteket. De Ő másként akarta, hogy ezáltal próbára tegyen titeket a tekintetben, ami megadatott néktek. Versengjetek hát a jócselekedetekben! Mindannyian Istenhez fogtok visszatérni. És akkor majd szembesültök azzal, hogy kinek miben volt igaza.” (5:47-48)
Megjegyzések
(1) A Korán a legnagyobb eltérést abban vallja Jézusról a Bibliához és a kereszténységhez képest, hogy Jézust nem feszítették meg és nem volt isteni minősége.
(2) A „szaúdi” kiadás jelzőt azért használjuk, mert Szaúd-Arábia, konkrétan a szaúdi király által támogatott, ingyenesen terjesztett kiadásról van szó, amit jelöl is az a kiadású Korán.
(3) Ezt a kiadást Hanif Iszlám Kulturális Alapítvány jegyzi, amit Kiss Zsuzsanna Halima fordított. A közreműködők között leginkább török neveket találunk, ezért lehetne „török” kiadásnak is nevezni. Én „Kiss” kiadásnak/fordításnak nevezem a fordító neve után.
(4) A Korán, Serdián Miklós György (ford. szerk.), Editio Plurulingua, 2010.
(Barcsa-Turner Gábor – Szent Korona Rádió)