Gondoljunk bele, milyen abszurd ez a mai modern kor. Ma már szokatlan és kivételes az, hogy valaki bokros hétköznapi teendői közt, súlyosan rátelepedő elfoglaltságai mellett időt szakít arra, ami egyébként évezredekig az emberek életében a legtermészetesebb, magától értetődő dolog volt: ünnepekkor összegyűlni és közösségben ünnepelni. A Nemzeti Gyerekkarácsony megszervezésével mi nem tettünk semmi különöset. Azt csináltuk, amit nagyapáink és az ő nagyapáik, és mégis, ez ma már kuriózumnak számít. De attól még, hogy a világ normális rendjét kevesen képviselik, még ez marad a normális rend – mondta el Kónyi-Kiss Botond (HVIM alelnök), a rendezvény főszervezője a Szent Korona Rádió kérdésére, hogy miért tartották fontosnak megrendezni ezt az eseményt.
Kónyi-Kiss Botond beszámolója az idei Nemzeti Gyerekkarácsonyról: a zsibongó, szétszórt, modern világban meg kell találnunk a fontosat. Egyáltalán nem állítom, hogy könnyű feladat lenne ez. A hétköznapi élet illúziója mindannyiunkat kísérti. Ez azt mondja, hogy az a fontos, hogy „hajtsd magad, vásárolj, rohanj, dolgozz még többet, mint egész évben, hiszen itt az év vége, aztán vásárolj még, olyan ajándékokat, amikkel lehet majd büszkélkedni a facebookos álvalóságban”. De mindannyian tudjuk, hogy nem ez a fontos. Csak mégis beszippantanak minket a hétköznapi feladatok.
A legnagyobb harcot önmagunkban és önmagunkon kell megvívni. És ez nem más, mint hogy a hamis, hétköznapi világ harsogásától függetlenítsük magunkat, és a hétköznapiság helyett az ünnepet, a profán helyett a szentet válasszuk.
„Megyünk ma megnézni, hogy született a Jézus Krisztus?” – kérdezte lelkendezve egy barátunk kislánya vasárnap reggel, a Gyerekkarácsonyra indulás közben. Ez az az őszinte gyermeki lelkület, amit meg kell őrizzünk vagy éppen helyre kell állítsunk magunkban, mert csak ezzel a lelkülettel lehet a szentségért folytatott harcunkat megvívni.
Tudták ezt jól nagyapáink, akiket a Hagyomány éltető ereje táplált. Hiszen erről szól a betlehemes misztériumjáték is, amit minden adventkor játszottak. Ez nem egy produkció, nem egy előadás. A „szereplőknek” sem és a „nézőknek” sem, ha ezt le lehet egyáltalán írni ilyen színházi fogalmakkal. Ez élő játék, amiben megelevenítjük a Világ Világosságának, az Úr Jézusnak a születését.
Amikor mi, vármegyések a Nemzeti Gyermekkarácsonyon eljátszottuk a betlehemezést, mindenki, gyermek és felnőtt egyaránt feszülten, szó nélkül figyelt. Mindenki átélte a játékot, mert mindenki részese volt. Nem voltak „szereplők” és „nézők”, bennfentesek és kívülállók, mi együtt alkottuk az emberi közösséget, amely várja, keresi, ünnepli és imádja a szentséget.
Némi ízelítőt sikerült kapnunk abból, hogy mi a normális és mi a természetes valójában. Az őszinte mosolyokban pedig visszatükröződött a Hagyomány boldogító ereje.
További képeink a hiánypótló rendezvényről. Kézműveskedés, gyerekek szóló „próbák”, közös gyertyagyújtás és ajándékosztás:
Vármegyések: Barcsa-Turner Gábor (b) – Kónyi-Kiss Botond (k) – Kónyi-Kiss Benedek (j)
(64 – Szent Korona Rádió)
