Székesfehérváron idén is kiálltak Székelyföld önrendelkezése, és a külhoni magyarság mellett a Székely Szabadság Napján. Március 10-e a Székely Nemzeti Tanács 2013-as kezdeményezésének köszönhetően vált világszerte a székely szabadság melletti szolidaritás napjává.
Az esemény a maroshegyi székelykapunál kezdődött, ahol Dr. Boór Ferenc a Fejér Szövetség társelnöke beszédében kiemelte, hogy már 2012 óta áll a székelykapu, melyet Csíkszereda és Székesfehérvár Önkormányzatainak támogatásával emeltek, hogy hirdesse a székely szabadságot. A beszéd után a megemlékezők gyertyákból kirakták Székelyföld alakját.
A maroshegyi megemlékezés után az Országalmánál gyülekeztek a demonstrálók, és innen dudaszó mellett vonultak át az ereklyés Országzászló térre, ahol beszédek hangzottak el.
A beszédek előtt a megjelent szervezetek képviselői közösen megkoszorúzták az Országzászló emlékművet.
Itt az első felszólaló Deák Lajosné képviselőasszony volt, kiemelte, hogy a jövő szempontjából különösen fontos, hogy hidat teremtsünk az anyaországban és a külhonban élő fiatalok között, ez az egyik kulcsa a magyarság megmaradásának és gyarapodásának, hozzátette, hogy a székesfehérvári önkormányzat és számos helyi középiskola jelentős szerepet vállal a Határtalanul programban.
A második beszédet Juhász László (Válasz) önkormányzati képviselőtől hallhattuk: szerinte, mivel minden székely magáénak tekinti a magyar ünnepeket, így nekünk is magunkénak kell tekintenünk a székely ünnepeket, megemlékezéseket, demonstrációkat. Juhász örömét fejezte ki, hogy évről évre egyre többen vesznek részt az ezen, és az ehhez hasonló rendezvényeken is.
Harmadik felszólaló Kónyi-Kiss Botond a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom országos alelnöke volt, aki egy igazán vérpezsdítő beszéddel folytatta a megemlékezést: „A székely szabadság nem valóság, még csak nem is a múlt egy darabja. A mi feladatunk, hogy a székely szabadságot kiharcoljuk. Minimális, amit követelünk, hogy az Európai Unióban, Romániában élő több százezer magyar anyanyelvű székelyföldi ember élhessen azokkal a jogokkal, amelyek megilletik őket. Ők nem az aberráció vagy deviancia nevében követelnek jogokat, mint a tolerancia diktatúráját építő liberálisok, hanem éppen a normalitás alapján. Meddig tűrjük még ezt az ordító abszurditást?” Hozzátette, hogy a helyszínből is erőt meríthetünk. „Ez a tér és az emlékmű csodálatos módon helyreállíttatott. Az Országzászló a mai napon is hirdeti a székely-magyar szétszakítottság végét, hirdeti a teljes Kárpát-medence összetartozását.”
A téren négy művész is fellépett; Vesztergám Miklós tárogatóművész, Becze Katalin Margit székely-csángó katonadalokat énekelt, Király Dávid dudán játszott, valamint a tavalyi Versünnep győztese, Baráth Eszter mondta el Alföldi Géza: Csak a gyökér kitartson című versét. A megemlékezés végén a résztvevők mécseseket gyújtottak, az esemény közös imádsággal és a székely himnusz eléneklésével zárult.
A Ciszterci templomban Brückner Ákos Előd atya a vasárnap esti szentmisét a székely nemzetért ajánlotta fel.
(64 – Szent Korona Rádió)