Eltelt egy év. Ismét. Se szeri-se száma a Honvédség beszerzéseinek. A felkapottakon túl volt sok apróság is, mint például új szerver park, sátorlapok, azonban van, ami fájóan hiányzik.
Szűken, de nyolc év lefutott úgy a Fidesz kormányzása alatt, hogy mindig volt arra pénz, amire igazán költeni akartak, és látszott, hogy mi az, amire egészen biztosan szükség lesz.
Ez a harcászati (rámpás) teherszállító repülőgép.
Lévén évek óta gondot okoz a mára csak jelképes Antonov-flotta üzemeltetése, az első baltikumi NATO missziónkra is más szövetségesektől kellett gépeket kérni.
Ez 2015-ben történt. Idén nyáron újra elébe néz egy ilyen küldetésnek hazánk. Ha korábban nem, de ez alatt az idő alatt meg kellett volna történjen a beszerzés. Igaz, azóta egy bejelentés történt, hogy erre 75 milliárd forint áll rendelkezésre, három évre lebontva 2019-től.
Szlovákia (és, Lengyelország, Litvánia, Románia, Csehország…) már korábban megtette ezt a lépést, igaz csekély lépést tett, két C-27J váltotta a korábban nyugdíjazott An-26-ost. 2014-ben köttetett az üzlet, akkor 120 millió € volt az ár. Akkori középárfolyamon ez 37,68 milliárd forint.
Még egy ekkora összeget sem sikerült kigazdálkodni erre a célra, miközben hirtelen került két használt Airbusra, és mint év végére kiderült, két Dassault Falcon 7X-re.
Mindhárom típusnak megvan a maga szerepe, de úgy sikerült most házat építeni, hogy kimaradt az alapozás, hiszen vannak olyan terhek, amiket egy utasszállító nem tud elvinni, ellenben nem lehetne probléma, ha az afganisztáni missziós váltás néhány órával többet utazik.
Ellenben a polgári utasszállítók beszerzése, rendszeresítése és használata bizony több sebből vérzik.
Egyrészt ígértek önvédelmi, orvosi berendezéseket, “felderítő képességet”. Az önvédelmi berendezések szemmel láthatóan egy év alatt nem kerültek beépítésre. Ez kívülről is látszana. Az orvosi berendezéseknek se híre, se hamva. Hacsak nem ez is titkos. Az úgynevezett felderítő képesség pedig speciális műszerezettség hiányában kimerül a pilóták szemében.
Eljutunk a még nagyobb problémához, ez pedig a sunnyogás, amely körül lengi az egész ügylet-sorozatot.
Egyszerűen mind a kormányzat, mind a Honvédség képtelen arra, hogy nyíltan, őszintén, összeszedetten nyilatkozzon az ügyben. Először a gépek létezését is tagadták, újra és újra megfeledkezve az Internet létéről, majd jöttek az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok -akár egy azon személytől is-, illetve olyan titkolózás, mintha valamilyen szuperfegyverek lennének ezek a polgári utasszállítók.
Az egész paranoid mentalitás ott tetőzött be, hogy a második Falcon (HA-LKX) létezését érkezése után hónapokig titkolták! Kifejezetten tilos volt a honvédségi és egyéb dolgozóknak beszélniük a létéről, mígnem egy baloldali hírportál meg nem neszelte a létezését.
Ugyan mi történt volna akkor, ha kiáll valaki bejelenteni, hogy vettek ennyi repülőgépet, ennyi pénzért ilyen konstrukcióban, ebből egy kormánygép lesz, mert kellemetlen tömegközlekedni?
Nem sokkal ezután Benkő Tibor honvédelmi miniszertől megtudhatta a publikum, hogy a szállító század (Szárnyas Teve) a tervek szerint nyolc repülőgépet kap, és még egy Airbus utasszállítóra számíthatunk. Ebből következik, hogy valódi teherszállító 3-4 darab lehet majd (valamikor), annak függvényében, hogy a civil lajstromú Falcon 7X végül is hova számít, ami nem nagy mozgástér.
Figyelembe véve, hogy eddig erősen az Airbusnak kedveztek a beszerzések, a mozgástér még kisebb. Így, ha a méregdrága és hatalmas A400M-et nem számítjuk, a C-295 lehet a befutó. Nem csak az Airbus-vonal miatt, hanem azért is, mert beépíthető légiutántöltő rendszer, ami a konkurens C-27-be nem.
Vanek úr