A hadiszerencse növeli a merészséget, ez egy nagy igazság. De az önbizalom nem egyenlő az ellenség felfuvalkodott lebecsülésével. És olykor – mint a következő történetünkből kiderül – akár egy vaskakas is elkukorékolhatja magát, és az alá öntött félholdból is lehet teli…
A győri vaskakas
Szent Mihály napján, az Úr 1594-dik esztendejében került Győr a kereszténység ősellenségének a kezére. Eger, és Esztergom után ez a Bécset és Pozsonyt biztosító fontos határerőd nagy veszteség volt a tépett Magyarország számára. A nagyvezír Szinan pasa ujjongott örömében, hatalmas dicsőség volt ez reá, és a hivatalára nézve. De még ennyi hetvenkedéssel sem érte be: közszemlére kitett egy emlékművet a vízikapu felé a vár lemagasabb pontjára. Ennek a csúcsán hatalmas vaskakas ült a török félhold felett. Nagy hangosan közhírré tétette: amíg az a vaskakas el nem kukorékolja magát, és a félholdból nem lesz teli, Győr várába a gyaurok a lábukat be nem teszik. Ugyanezt felvésték a legnagyobb ágyúik csövére is… Győr eleste keresztülhúzta a török ellen tervezett hadjárat számításait. Támadás helyett tovább fogyatkoztak Graz és Bécs előbástyái. Úgy tűnt, hogy a törökök szilárdan megvetik a nyugati végeken a lábukat. Szinan pasa az egyik legjobb emberét rendelte Győrbe, egy olasz renegátot – Ali pasát. Ez az ember az itáliai Sorrentóból származott, aki Khiosz szigetének ostrománál hősies ellenállás után, sebbekkel borítva esett a muzulmánok fogságába. (A törökök kellőképpen becsülték a bátor ellenséget. Ny.Gy.) Az iszlám új fiának a keblét pedig a bosszúvágy marcangolta. Miksa főherceg népes és jól felszerelt haddal jelent meg Győr alatt1597-ben, de a hatalmas erővel indított ostromot abba kellett hagynia, mert az Ali vezette védelem remekül tette a dolgát, és óriási veszteségeket okozott a támadóknak. Ali pasa innentől pedig annyira elbizakodott, hogy ezentúl éjszakára nem záratta be a kapukat, nem vonatta fel a függőhidakat. El kell ismerni, nem mindennapi tett volt a közel százezer fős keresztény sereg ostromának az elhárítása.
Noha Rudolf császár elképesztően tehetetlen – és a források szerint napról napra egyre agyalágyultabb is volt – Győr visszavételéről nem lehetett letenni, hiszen Bécs túlontúl közel volt. Immár négy esztendeje volt az ellenség kezén a vár, és lassan egy év telt el a sikertelen ostrom után, mire elhatározták: újra próbálkoznak, méghozzá ezúttal a tatai példát követve, csellel. Adolf Schwarzenberger és Pálffy Miklós parancsnokok Komáromnál összeállítottak egy magyar lándzsás lovasokból, német, vallon és spanyol gyalogosokból álló válogatott csapatot, a becslések szerint mintegy ötezer fővel. A vezérek csak a kémek híreire vártak: Ali pasa gondtalan felfuvalkodottságában még a janicsárjai legjavát is elküldte Budára a beglerbéghez, hogy pénzt, élelmet és harci eszközöket vételezzenek. Böjtmás havának 27-ének estéjén a csapat felkerekedett, és 28-án egész nap egy Győr közeli erdőben bújtak meg. Teliholdnál indultak meg újra, és már-már azt hitték, hogy eltévedtek, amikor hirtelen előbukkantak Győr sáncai, falai és tornyai. Az előőrs – öt magyar huszár – akik beszélték a török nyelvet halkan beszólt az őrségnek: a Budáról érkező szállítmány előtt járnak, nyomukban a gyaur kutyákkal. Erre átengedték őket, az öt magyar pedig egy hang nélkül végzett a kapuőrséggel. A fehérvári kapu hídját fel sem vonták, csak a belső kaput találták bezárva. Ehhez gyorsan odaerősítettek egy petárdát, amitől félelmetes robbanással recsegve-ropogva repült szét a kapuszárny. A keresztény csapat rohamba kezdett. A vallonok a főtérre, Orczy Péter magyarjai a sáncokra, a spanyol Lopez, és Strasoldo a németekkel az utcákba, ki-ki a számára már jó előre kijelölt helyre támadt. A kapu berobbantása felriasztotta az alvó török őrséget, akik dühösen vetették magukat a benyomult keresztényekre. Háromszor szorították vissza a támadókat, de az egyesített csapat háromszor nyomult előre ismét. A szörnyűséges ide-oda hullámzásban hol a hősiesség kerekedett felül, hol a véletlen, hol a kemény harc, hol a szerencse. A török harci morált a háromszor felharsanó kakasszó törte meg végképp. Ezen a ponton eltérően szólnak a források. A Győri Legendák úgy tudják, hogy egy magyar vitéz mászott fel a kakashoz, és a trombitájával ügyesen kukorékolni kezdett, és a napkelte is elvakította a törököket, ezért látták a félholdat telinek. Mednyánszky Alajos munkája pedig nem ír a hang eredetéről, csak annak a hatását ecseteli. „A törökök harci kedvét pedig lelohasztotta, mert emlékezniük kellett, most, amikor a vesztüket jelezve, hogy mit jósolt fennen kérkedve a pasájuk, aki egyébként őrjöngő hősként, fegyverrel a kezében, kétségbeesett harcban éppen most hullott el magyar kardoktól a vízikapunál. – Omár maga a várban hajnalhasadáskor megadta magát. Viszont a legtöbb török eszeveszett dühében inkább levetette magát a sáncokról. Mindössze háromszázan estek fogságba.” Óriási mennyiségű hadianyag jutott a keresztények kezére, többek között száznyolcvan ágyú. A kereszténység egyik fontos védőfalának, Győr várának az 1598-as felszabadítását éppen annak a vaskakasnak a kukorékolása adta hírül, amelynek örökös némasággal kellett volna hirdetnie a muzulmán járom lerázhatatlanságát.
Forrás:
Mednyánszky Alajos: Regék és mondák. Európa könyvkiadó Budapest 1983.
Tarján M. Tamás: Megkezdődik Győr cseles ostroma. Rubicon Történelmi Magazin
Dr. Winkler Gábor: Győr Budapest 1993.
(Nyitray György – Puskaporos szaru – Szent Korona Rádió)