A HVIM dunántúli szervezeteinek régiós összetartásán nemcsak a formai hagyományőrzés volt hangsúlyos, hanem a vármegyés, idő- és formafeletti eszmei hagyományaink ápolása is.
Mozgalmunk a rendezvények, megemlékezések, előadások szervezése és egyéb megnyilvánulások, akciók mellett fontosnak tartja a belső építkezést is, ami olyan beszélgetésekre, közösség erősítésére ad lehetőséget a tagoknak, ami más körülmények között nem lenne lehetséges.
A szombati ebéd és egy rövid pihenő után innen indultunk elfoglalni azt az erdei tisztást, ahol a „külső hadszínteret” jelentő civilizációtól egy szívünkhöz közelebb álló környezetben íjászattal, kelevézdobással és vívótechnikák elsajátításával szakítottuk ki elménket a mindennapok rutinjából, ugyanis a belső építkezés és a jövő kihívásaira való felkészüléshez a pillanatnyi és látszólagos akadályok fölé kellett emelkednünk.
Gyűlésünkön sor került az új jelentkezők bemutatkozására, technikai kérdések tisztázására, majd rátértünk nemzetünk és mozgalmunk jövőjét érintő kérdésekre is. Barcsa-Turner Gábor, a mozgalmunk egyik vezetője, előadásában a hierarchia valóságáról, annak megélésének szükségességéről beszélt. Számos saját, személyes vagy éppen történelmi példát is hozott arra, hogyan kell viszonyulnunk minden esetben a vezetőinkhöz, azokhoz, akikhez valamilyen szempont alapján hálával és hűséggel tartozunk. 
Szóba került számos harcos hagyomány is, ahol megjelenik a szolgálatnak és önfeláldozásnak az eszménye. Mint kifejtésre került, a nemes szolgálat és a tekintélyelvűség elfogadásának alapfeltétele az ego és az individuális, liberális hozzáállás felszámolása. A kiselőadás érintette a formafeletti eszmeiség megvalósításának kérdését is, ahol legfontosabb szempontnak azt emelte ki, hogy nem az adott forma a döntő, hiszen önmagában a formai keret nem az eszme, nem az a cél, hanem minden formába, így akár elvileg a pártpolitikában is lehetne képviselni a valódi jobboldaliságot, a hagyományainkat a modernitással szemben. A Vármegye erőssége abban rejlik, hogy a hozzánk csatlakozó fiatalok az eszmeiség elsajátítása után bármilyen fronton helyt tudnak állni. Természetes módon, szinergiába és harmóniába kell mindig rendezni a különböző szárnyaink tevékenységét, véletlenül sem kizárólagossá tenni egyiket sem – szögezte le Barcsa-Turner, ami témához még sokan hozzászóltak, kérdéseket tettek fel.
A konkrétabb, Mozgalmunk belső életét jelentő kérdések kivesézése egy zártabb körben, új jelentkezők nélkül zajlott, akik addig fát gyűjtöttek az esti tábortűzhöz. A tűz melletti bajtársi nótázás hangulatát és a közösséget összekovácsoló erejét semmilyen más élmény nem tudja pótolni, így ez most is felejthetetlenre sikeredett. Az ilyen alkalmakkor még jobban megmutatkozik, hogy közösségünk összetartozása kézzel fogható valóság.
Másnap délelőtt egy nem annyira izgalmas, ám igen fontos tevékenységre is sor került: a mozgalom birtokában lévő rendezvénysátrakat és egyéb technikai eszközöket válogattuk és rendszereztük, majd a jól végzett munka érdemeként, választható programként egy közös fürdözéssel zártuk az összetartásunkat a Velencei-tóban.
Erővel feltöltődve várjuk az elkövetkezendő, zűrzavaros időszakot. A HVIM történetében ugyanis eddig soha nem tapasztalt lehetőségek és kihívások bontakoznak ki, amelyet így, vagy úgy, de valamilyen formában minden tag érzékelni fog. Azonban akárhogy is alakuljon a történelem, nekünk ki kell tartanunk példaképeink és eszményeik mellett, hogy e hűséget szem előtt tartva, furfanggal és égi segítséggel ismét sikerrel mutassunk utat a magyarság azon jobbik részének, amely ezt igényli és elvárja tőlünk.
Fel a Győzelemre!
További képeink az összetartásról:
(Mi Magunk – Szent Korona Rádió)
