A HVIM erdővidéki tagszervezete idén is ott volt mindazokon a megemlékezéseken, amelyeket az elmúlt években is látogatott.
(clicks: 3)
Elhelyeztük a kegyelet koszorúit a Kossuth emléktáblánál, és a Beke emléktáblánál is a Víz utcában, valamint Bodvaji Hámornál és Zathureczky temetőben.
Ráadásként részt vettünk a Kézdivásárhelyen 1848-49′-es forradalom évfordulójának alkalmával megszervezett felvonuláson.
Sajnálatos módon idén is csak ugyan arra a következtetésre jutottunk, mégpedig a fiatal civil résztvevők folyamatos fogyatkozása és a karhatalmi erők létszámának és felszerelésének növekedése. Nem elhanyagolandó dolog az sem, hogy a képviselőink, tanácsosaink idén is eléggé komoly versenyben voltak egymással az unalmas, semmitmondó beszédek terén, feltéve ha épp nem voltak elkésve a rendezvényről. 
“Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”
Kiss Ernő, aradi vértanú utolsó szavai.
Sajnos nem teljesült egyik kívánsága sem az altábornagynak. Amikor majd a szavalásra felkért fiatalok azt követően, hogy előadták a verset nem hagyják el a megemlékezés helyszínét, akkor talán majd reménykedhetünk hasonló állapotok beteljesülésében.
Mi mindig is kötelességünknek éreztük megemlékezni bármelyik háborúban vagy forradalomban meghalt, életüket a hazáért áldozó magyar katonákra. Ez a minimum ami a hálánk és tiszteletünk mellé társul.
1848 mély üzenetet hordoz magában, amely mind a mai napig még 170 év távlatából is csak egy dolgot bizonyít: Hiába a túlerő, hiába a technikai, felszereltségi előny, támadhatnak minden irányból, az egész világ ellenünk fordulhat, de jajj azoknak a katonáknak, akik a magyar nemzet szabadságvágyát jöttek összezúzni. Hisszük, hogy ez mára sem változott!
Éljen a Szabadság! Éljen a Haza!
(Erdővidéki HVIM – Székelyföld nem Románia – SZKR)
