Nemzetünk számára december elseje gyásznap, azonban nem feledkezhetünk meg azokról a hősökről sem, akik 1918-ban ezen a napon indultak el küldetésükre, melynek célja nem más volt, mint Erdély ősi földjének védelme a betörő román hadaktól. Így, az elmúlt évekhez hasonlóan Erdély és Csonka-ország szerte a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai megemlékeztek a hős Székely Hadosztályról.
Kézdivásárhelyen tagjaink a hadosztály parancsnokának, Kratochvil Károlynak a szobránál emlékeztek meg, míg Sepsiszentgyörgyön a közös temetőben található első világháborús emlékműnél gyújtottak meg 38 gyertyát a 38. Székely-magyar hadosztály tiszteletére.
Erdővidéki bajtársaink Barótra látogattak, ahol a református templom homlokzatán levő emléktáblánál helyezték el koszorújukat.
Kolozsváron komoly rendőri készültség mellett zajlott a megemlékezés, ugyanis a Kismező utcai temető környékét már reggel ellepték a rohamrendőrök. A koszorú elhelyezését ugyan nem zavarták meg, de ezt követően tagjainkat kétszer is megállították a rendőrök.
Budapesti tagjaink pedig a néhai Hősök Temetőjében, Kratochvil Károly altábornagy sírjánál tisztelegtek a hősök előtt.
Mozgalmunk alelnöke, Incze Béla az alábbi bejegyzést tette közzé Facebook oldalán:
„1918 december elseje kétségtelenül hatalmas tragédia a magyar nemzet számára, azonban mi úgy gondoljuk, hogy amikor visszatekintünk a múltra, nem önmagában a bánatnak kell meghatározónak lennie.
Sajnos jellemző a modern magyar néplélekre, a hazafias táborra pedig hatványozottan, hogy szeret áldozati szerepben tetszelegni. Szeret elnyomott lenni, szeret felelősöket keresni, akikre mutogatni lehet, akiket hibáztatni lehet. Ez azonban a vesztesek sajátja.
Mi december elsején Kratochvil altábornagy sírja előtt tisztelegtünk, aki a Székely Hadosztály parancsnokaként megmutatta, hogy milyen az igazi magyar virtus. Szembeszállt a román megszálló csapatokkal, majd szembeszállt a tanácsköztársaság ellene küldött csapataival is. Végül az iszonyatos túlerő térdre kényszerítette, de ez a hősies kiállás értékén mit sem változtat.
„…a csatát akkor is tiszta erőnkből vívjuk, ha az már nyilvánvalóan elveszett…” – részlet Mozgalmunk tagságának szóló Iránymutatásából.
Hősöket akarunk látni, nem önsajnáltató, szürke veszteseket! Dicsőség Kratochvil Károlynak, Dicsőség a Székely Hadosztálynak, Dicsőség a Hősöknek!”
(HVIM – Mi Magunk – SZKR)
