Idén hatodik alkalommal hajtottak fejet a délszláv háború horvát és magyar hősei előtt a HVIM és a Horvát-Magyar Barátság Kezdeményezés tagjai.
Az eddigi évektől eltérően idén első állomásunk Eszéken volt, ahol mécsesgyújtással emlékeztünk meg egy szimbólumnak számító emlékmű előtt. 2011-ben állították a rendhagyó kompozíciót abba a kereszteződésbe, ahol annak idején egy jugoszláv tank eltiport egy apró személyautót.
Annak idején az incidensről készült videó bejárta a világsajtót, hiszen kiválóan szimbolizálta a háborúban egymással szemben állók erőviszonyait. A kis piros „Fityó” azonban húsz évvel később legyőzte a jugoszláv monstrumot.
Eszéki állomásunk után az előző évek forgatókönyve szerint haladtak tovább az események. Kórógyon találkoztunk horvát bajtársainkkal, és mécsesgyújtással emlékeztünk meg a település hős védőiről, és az ártatlan civil áldozatokról.
A néma főhajtás után elindultunk öt kilométeres felvonulásunkra, mely három települést érintett.
Kórógyi kiindulópontunk után az első település, melyet kereszteztünk a szerbek által lakott Palacsa volt. Szentlászlói lakosok elmondása alapján tudjuk, hogy a mai napig élnek olyan szerbek a faluban, akik annak idején részt vettek a horvát és magyar lakosság elleni kegyetlenkedésben.
A szerbek által lakott település után már Szentlászló következett. Az Árpád-kori magyar faluhoz nem voltak kegyesek a történelem viharai, de ennek ellenére a mai napig magyarul köszöntötték menetoszlopunkat a helyiek.
A veteránszövetség helyi vezetője Ladislav Ferenc régi ismerősként köszöntött minket egy emléktáblánál, melyet tavaly koszorúzhattunk meg első alkalommal. A mementóként felállított márványtömb arra emlékezteti az átutazókat, hogy az utolsó pillanatban sikerrel járt a falu evakuálása, aminek köszönhetően több száz életet mentettek meg a vezetők.
Innen már a település központjába vezetett utunk, ahol egy emlékpark őrzi a hősök és mártírok emlékét, akik nélkül ma nem létezne független Horvátország.
A megemlékezés itt is mécsesgyújtással, illetve egy perces néma csönddel vette kezdetét.
A horvát és magyar szónokok beszédeikben egybehangzóan méltatták a háború hőseit, akiknek volt elég bátorságuk ahhoz, hogy szembeszálljanak a jugoszláv monstrummal, illetve kiemelték, hogy az a szövetség, ami a történelem során létrejött a horvátok és magyarok közt ma sem gyengülhet, hiszen a vérzivataros évszázadok testvéri köteléket alakítottak ki nemzeteink közt.
Elsőként Frano Čirko szólalt fel a Horvát-Magyar Barátság Kezdeményezés képviseletében.
Őt Mozgalmunk társvezetője Zagyva György Gyula követte.
Dér Zsolt háborús veterán következett, aki többek közt Szentlászló védelméből is kivette a részét annak idején.
A rendezvény utolsó szónoka Ladislav Ferenc volt, a helyi veteránszövetség vezetője, aki rövid beszédében mindenkinek megköszönte, hogy idén ismét Szentlászlóra látogattunk, és a település nevében mindenkit meghívott egy összejövetelre a kultúrházba.
Az esemény zárásaként a két főszervező szervezet közös koszorúja került elhelyezésre a hősi emlékműnél.
Az összejövetel után búcsút vettük a helyiektől és Vukovár felé vettük az irányt, ahol első állomásunk a „Tanktemető” múzeumnál volt.
Utunk során számos épületet láttunk, melyek mementóként emlékeztetnek a háború áldozataira.
Következő állomásunk a vukovári hősi temető volt, ahol mécsest gyújtottunk és koszorút helyeztünk el Blago Zadro városparancsnok sírjánál, illetve a „légkereszt” emlékmű előtt tisztelegtünk a hősök emléke előtt.
Napunk utolsó állomása a Duna partján álló emlékkereszt volt, ahol mécseseink fényénél hajtottunk fejet a „Hős Város” emberfeletti teljesítménye előtt.
További képek a megemlékezésről:
(HVIM – Mi Magunk – SZKR)