Országszerte szerveztek megemlékezéseket, és jelentek meg Mozgalmunk tagjai különböző eseményeken az elmúlt hosszú hétvégén, így természetesen a Corvin köz sem maradhatott ki a sorból.
A vasárnapi hatalmas sikerű Mementó ‘56 névre keresztelt rendezvényünk után a Pest megyei tagság részt vett a 61 évvel ezelőtt történt szabadságharc egyik ikonikus színterénél megtartott rendezvényen. Az Erő és Elszántság hívta meg a vármegyéseinket, illetve kérte fel Pest megyei vezetőnket, Lipták Tamást, hogy mondja el gondolatait a legendás helyszínen, a Corvin közben.
Az idő nem volt túlságosan kegyes hozzánk, bár minket ez nem tántorított el, hogy méltón fejet hajtsunk a pesti srácok előtt.
A beszédek visszatérő kis motívuma volt a cudar időjárás és egyes kis csoportosulásokra kifejtett hatása (akinek inge, vegye magára).
Az eseményt a Szózat eléneklésével nyitottuk, majd a HVIM képviseletében Lipták Tamás, aki amellett, hogy minket képviselt, a Honvéd sállal a nyaka körül azokat a szurkolókat, sportolókat is szimbolizálta, akik mind kiálltak az ‘56-os események mellett, kezdte el elsőként előadását.
Felvezetésként egy Hamvas Béla idézetet olvasott fel: “ Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs. Valakinek lenni a semmiből. Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenállást keresni. Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen.”
Ennél talán nincs is találóbb szöveg, ami összeköti az ‘56-os fiatalok és a mai is, az ellenállók táborát alkotó ifjúságot. Ezt a küzdelmet nem egy napon kell végig vinni, ezt életünk utolsó napjáig kell folytatni. “Amikor a múltra emlékezünk, nekünk akkor is a jövőre kell gondolnunk!” Nem elég minden évben október 23-án beszédet mondani, emlékiratokat olvasni, visszaemlékezéseket hallgatni hanem tovább kell vinni azt a lángot, melyet a vörös horda ellen harcoló hőseink meggyújtottak.
A rendezvény további részében az új jobboldal képviselői, illetve a szervezet tagjai: Ábrahám Barnabás, László Balázs, Tyirityán Zsolt és Lantos János mondták el gondolataikat, kritikáikat a mai világ egyre csak az egyszerűbb utat választó, megalkuvó embereiről. Mindhárman megemlítették, hogy az európai, azon belül is a Kárpát-medence népei milyen szinten hátat fordítanak dicső múltjuknak, mennyire kezd eltűnni a rassztudat, az identitás. Az Erő és Elszántság elnöke el is mesélt egy történetet egy, a Corvin közben harcoló szovjet katonáról, aki az arcán lévő égési sérülését a Fővárosban harcoló, az elnyomás ellen lázadó fiatal harcosnak köszönheti. Tyirityán többször is megismételte, mennyire büszke azokra a magyar fiatalokra, akik megsebesítették a pufajkást egy egész életre, hiszen akárhányszor is néz bele a tükörbe, mindig is emlékezni fog arra a napra, mikor a belvárosban a harckocsiját eltalálta egy molotov-koktél és egy életre megtanulta, hogy minket nem szabad alulbecsülni. Ezt a tudatot kell mindenkinek egy örök életre megjegyezni és nem elfutni zord időkben.
“Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban.”
Az esemény végéhez érve Mozgalmunk elhelyezte koszorúját a Pesti Srác szobránál, majd befejezésképpen együtt énekeltük el a Himnuszt.
Ezúton is szeretnénk megköszönni az Erő és Elszántság meghívását!
(Simon Barbara, Pest megyei HVIM – Mi Magunk – SZKR)