2017. október 22-e egy újabb mérföldkő Mozgalmunk számára. A tavalyi év után ismételten egy, a pesti srácok hősiességének méltó emléket állító művet, egy kopjafát helyeztünk el a budatétényi Szent István király templom udvarában.
Rendezvényünk reggeli misével kezdődött. Felemelő volt, hogy a templomban egyetlen ülőhely sem maradt, sőt a sorok között, a bejáratnál is sokak csak állva tudták végig hallgatni a prédikációt.
”Felemelő”, talán ez lenne az a szó, mellyel a napot leginkább jellemezni lehet. Az, hogy ennyi ember összegyűlt és erősíti a hitét ezekben a vészes időkben, amikor a legtöbbeknek a vasárnap csak egy nap, a templom csak egy épület és a hős, mint kifejezés szinte egyenlő a nullával.
Ezek azon emberek, akik tisztában vannak a ténnyel, hogy az Úr senkinek sem fordít hátat. Ő volt, ki segítette ‘56-os harcosainkat a küzdelemben a vörös rém ellen, és adta a végtelen erőt, kitartást a hős fiataljainknak .Végső esetben Ő kísérte az elesetteket utolsó útjukra.
A bevezetőben említett emlékmű története 61 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Balogh Gyula harcolt Pest utcáin, és a méltatlanul, jelöletlen sírban elhelyezett bajtársai emlékeire a fővárosban és az ország különböző pontjain kopjafákat emelt a szintén szabadságharcos Pongrátz Gergellyel. Ez a mementó, melyet vasárnap délelőtt felavattunk a kerület lakosai és a HVIM tagjai előtt, volt az utolsó darab, mely nem nyerte el végső helyét. Több szervezetet is felkeresett Balogh úr családja, név szerint Balogh Martin a rendkívüli történettel, de a sokadik nem és visszautasítás után minket, vármegyéseket illetett a hatalmas elismerés, hogy egy ‘56-os harcos küldetését vigyük végbe.
A végeredmény, illetve az odáig vezető út rengeteg időbe, lemondásba én nem utolsó sorban szervezéssel járt, de mindenki kitett magáért és az a cél lebegett mindenki szeme előtt, hogy ennél nemesebb feladatot ritkán kap az ember.
A rendezvény a kopjafa leleplezésével vette kezdetét, melyet a restaurálásban és felállításban oroszlánrészt vállaló tagunk, Ádám Tamás és Balogh Gyula dédunokája hajtottak végre.
A lepel lerántása után következett a kopjafa megszentelése, melyet Udvarnoky László plébános atya tett meg, akinek ezúton is szeretnénk köszönetet mondani segítségéért.
Felszólalt a dédunoka, Martin is, aki pár mondatban bemutatta nekünk dédnagyapját, a harcost, aki soha nem feledte el bajtársait.
Őt követte Mozgalmunk alelnöke, Incze Béla, aki azt az egyszerű kérdést tette fel, hogy kit is nevezünk hősnek? Mit jelent ez valójában? A kérdés egyszerű, de a válasz nem. A mai embert a végtelen nihilizmus jellemzi, ez az érdektelenség minden iránt. Ez, és a féktelen materializmus, ami gátolja az igazi heroizmus kialakulását.
A rendezvény záróakkordjaként koszorút helyeztek el a kopjafánál az Aryan Greens szurkolócsoport tagjai, a Hungarian Hammerskins és a főszervező Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom.
Köszönjük a képet a Hammerskinsnek.
Az avató után bajtársainkat még meginvitáltuk egy kis kötetlen beszélgetésre egy helyi presszóba, ahol Mozgalmunk hölgy tagjai által készített édes és sós sütemények mellett készülhettek rá a vidékről érkezettek a hazaútra.
Példaképeink azok a pesti fiatalok, akik egyik nap még a gyárba, esetleg iskolába indultak, másnap pedig már a Körúton szedték fel a macskaköveket és gyűjtötték a benzint, üvegeket és mindenféle komoly felszerelés nélkül felvették a harcot az akkori világ egyik legerősebb hadseregével szemben. Nekik nem létezett majd, nekik a most volt a legfontosabb. És igen, ez az a mentalitás, mely a legtöbb fiatalból kihalt. Mindszenty József hercegprímás szavaival zárnám soraimat: “Lelki megújulás nélkül nincs nemzeti feltámadás!”
(Simon Barbara, HVIM Pest megye – Mi Magunk – SZKR)
További képek az avatásról:
Lipták Tamás, Pest megyei vezetőnk.
Incze Béla és Balogh Martin a kopjafánál.
