A szabadság jegyében

Erdélyi vármegyésekként idén sem feledkeztünk meg, a szabadságért harcoló és életüket áldozó aradi tizenhármakról.

Volt, hol a nagyobb rendezvényhez csatlakozva, volt hol egyéni megemlékezést tartva, gyertyagyújtással, koszorúzással a hősök emlékét őrző szobrok, plakettek előtti főhajtással tisztelegtünk azon hősök előtt, kik életükkel fizettek a szabadságért.

Kézdivásárhelyen a Nagy Mózes Gimnázium és a Református Kollégium diákjai által rendezett megemlékező műsorhoz csatlakoztunk, majd azt követően, elhelyeztük a kegyelet koszorúit. Nem maradt figyelmen kívül, Beke István bajtársunk családi örökségének számító sírhely sem, mely Baka Mihály hamvait takarja, aki 1848 méltó képviselőjeként gyártotta a salétromot és a puskaport Kézdivásárhelyen, a szabadságharcért!

Sepsiszentgyörgyi tagjaink, a Balázs Antal által kifaragott 13 kopjafa tövében helyezték el koszorúikat és hallgatták meg a Pécsi Leőwey Klára Gimnázium diákjainak előadását.

Erdővidéken a vármegyések, meglátogatták azoknak az erdővidéki embereknek a sírját, akik az 1848-49- es szabadságharcban szerepet vállaltak, dacolva a túlerővel. Felemelő érzés olyan harcosokról megemlékezni, akik földiek, de talán az ad leginkább okot a reményre, hogy a harcosok vérvonala nem szakadt meg, hiszen vannak élők kik a hősök nyomdokaiba léptek.
Néma csenddel és gyertyagyújtással emlékeztünk:
Beke István, közvitézről (1831-1923)
Incze Gábor, tizedesről (1829-1909)
Szabó Bernádról (1817-1892)
Balázs Ignác, tizedesről (1830-1893)
Valamint minden harcban elesett, névtelen honvédről, kik tették amit a haza megkövetelt.
Kolozsváron a megemlékezés helyszíne, Kolozsvár szamosfalvi kijáratánál található emlékmű volt, szűk szimpatizánsi körben, ahol a Jobbik is képviseletét tette.

A vértanúk emlékét és hősiességét felidéző beszédek után koszorúzásra, gyertyagyújtásra és a Magyar Himnusz eléneklésére került sor.

Szentgyörgy 1 Kolozsvár Kolozsvár 3 Kézdi 2 Kézdi 1

(HVIM- Erdély)