Egy király elleni merénylet mindig megtorlandó, szigorú elrettentést kiváltó cselekedet volt a történelemben. De az a kegyetlenség, amivel a királyi családra támadó nemes Felícián nemzetségével megtorlásként tettek, szinte példa nélküli a magyar történelemben.
„Vissza se megy többé
Deli szűzek közzé:
Inkább menne temetőbe
A halottak közzé.” Arany János Zách Klára
Zách Felícián merénylete a királyi család ellen. Visegrád 1330. április 17.
A Zách, illetve a forrásokban szereplő Záh nemesi családról, meglehetősen sokat tudunk. Főként Nógrádban voltak birtokaik, és a család feje Felícián Csák Máténak a Felvidék urának volt jeles katonája, aki mellett nagy vagyonra tett szert. 1318-ban mégis átpártolt első Anjou királyunk Károly Róbert oldalára. Vagyonát megtarthatta, és három év elteltével a király semptei várnagynak nevezte ki, a lánya is hatalmas kegyben részesült, hiszen bekerült Erzsébet királyné udvarhölgyei közé. Ennyit az előzményekről, most pedig lássuk mi is történt azon a szerdai napon a visegrádi ebédlőben.
Április 17.
Húsvétot követő szerdán a királyi család éppen ebédhez készülődött a Duna parti palotában. Zách Felíciánnak mint a király hű emberének szabad bejárása volt szinte mindenhova. Nem állt senki az útjába, és a testőrség is bizton gondolhatta azt, hogy meghívást kapott, vagy fontos híreket hozott. Azon a gyönyörű tavaszi napon, belépett az ebédlőbe, és minden szó, vagy számonkérés nélkül a koros úr kardot húzott, és a királyi családra rontott! (Ha lett volna bármi politikai indíttatása fennhangon elkiálthatta volna, de nem tette – Ny.Gy.) A királyt a jobb vállán sebesítette meg, Erzsébet királynőnek pedig a jobb karjáról négy ujját vágta le.
Zách a gyerekekre is rátámadt a négyesztendős Lajosra (a későbbi királyunkra), és a kétéves öccsére, a tragikus sorsú Andrásra. Csak a szolgálók közbelépésének köszönhető, hogy nem történt nagyobb tragédia. A Képes Krónikából megtudjuk, hogy Kenezics Gyula fia Miklós, és János nádor fia szintén Miklós a testükkel védték a hercegeket így kapván halálos sebeket addig, amíg a gyermekek elmenekültek. Ekkor a királyné alétekfogója a Patak vármegyei Sándor fia János rohant,- mint vérengző fenevadra- Felíciánra- és a csákányával hátulról a lapockája és a nyaka közé vágott. A zajra ekkor rontottak be a királyi testőrök és Záchot a felismerhetetlenségig összekaszabolták. Képzeljük csak el a vérfagyasztó jelenetet ezen a tavaszi napon! Vendég érkezett a királyi ebédre, egy perccel később pedig öt ember vére folyt, és támadó is összeaprítva fekszik a padlón. Óriási volt a rémület és a döbbenet a királyi udvarban, de az ezt követő események után az egész országban is.
„ Mit kívánsz most királyi nőm fájdalom díjába?”
Jött is a parancs! A Záchok egész nemzetségét ki kell irtani! Az utasítást végre is hajtották. Aki nem menekült el időben külföldre annak rettenetes vége lett. Felícián lányával, a gyönyörű Klárával, a királynő udvarhölgyével kezdték. A kezén nyolc ujját levágták ( utalva ezzel a királynő négy elvesztettjére) lemetszették az orrát, és az ajkait is, hogy a foga kilátszódjon. Egy külön csapat járta vele az országot, és lóháton ülve minden faluban vagy városban kiáltoznia kellett: „így jár az, aki hűtlen lesz a királyhoz”. Klára nővérét Léván fejezték le, a férje pedig börtönben halt meg. Elfogták Felícián fiait, testvéreit, és házastársaikat. Mind halállal lakolt. Károly Róbert adott a formaságokra is. Ítélőszéket hívott össze, amelyik döntött, hogy a Zách Felícián rokonait harmadíziglen halállal sújtja, nemzetségét, távoli rokonait, pedig jószágvesztéssel. Ártatlanok tucatjai fizettek az életükkel, csak azért mert Zách meghazudtolva a király megbecsülését galád módon a családra támadt.
A merénylet okára nincs bizonyosság. Elképzelhető, hogy összeesküvésbe keveredett a nagyúr, és neki kellett végrehajtani a gyilkosságot. Na de az egész királyi család ellen? Nem kímélve asszonyt és gyermeket? A másik lehetséges indok pedig a szerelmi szál, ami mellett Arany János is állást foglalt a Zách Klára című költeményében. Az elmélet szerint Erzsébet királyné öccse III. Kázmér ( akit, a lengyelek Nagyként tisztelnek, és akitől majd sok évtizeddel később Lajos király megörökli a lengyel trónt) elcsábította a szépséges Klárát, és a királyné egyfajta kerítőként segített testvérének. Elképzelhető e, hogy a mélyen vallásos, több gyermekes anya ilyenre vetemedik? Felícián haragjának elsődleges célpontja egyértelműen a királyné és a gyerekek voltak. Biztosat már semmiféle képen nem tudhatunk meg. A szerencse, vagy a gondviselés viszont támogatta a magyar Anjou családot, hiszen négy éves gyermekként Nagy Lajos királyunk is szemtanúja volt ennek a szörnyű támadásnak, de komolyabb baja senkinek sem esett.
Forrás:
Képes Krónika
Arany János: Zách Klára
Kiss-Béry Miklós: Magyar Királyok és Uralkodók 10.rész Károly Róbert és Nagy Lajos
(Nyitray György -Szent Korona Rádió –Puskaporos szaru)
