A székesfehérvári fegyverkiállítást és programsorozatot nem támogatták, mondván, hogy a tartalmi értékelés során „nem érte el” a minimális pontszámot, miközben ez volt az ország legszínvonalasabb rendezvénye, és a vármegyések olyat mutattak fel a valódi ’56-os szellemiségből, amire kevesen voltak képesek. A politika azonban itt is közbeszólt…
Ha nem vagy fideszes, nem jár pénz!
A Magyar Szív – Magyar Szó Alapítvány szervezésében a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) székesfehérvári tagjai által levezényelt ’56-os megemlékezés és háromnapos programsorozat nem érte el a minimális pontszámot az ’56-os Emlékbizottság szerint, miközben – mint ahogy mi is beszámoltunk róla -, az ország legszínvonalasabb rendezvényét sikerült megvalósítaniuk a fiataloknak. Az üzenet egyértelmű: aki hazafias alapon nyúl a témához, vagy a kormánypárthoz nem köthető hazafias szervezetnek tagja, az nem kap pénzt semmire.
Ellopták a tankot
Érthetetlen a lényegi magyarázat nélküli elutasítás, hiszen a szervezők tényleg kitettek magukért. Három korabeli löveget, két teherautót, több kézilőfegyvert állítottak ki. Rendkívül színvonalas kiállítási tablókat helyeztek ki a térre, ami tematikusan és kronológiailag, hitelesen írta le az eseményeket. A programok pedig? Hiába kutattunk más rendezvényeknél, ehhez hasonlót sehol sem találtunk: neves politológusok, egyházi méltóságok, közéleti személyiségek tartottak előadást a hallgatóságnak, illetve még kihelyezett történelemórákra is sor került, kiegészítve mindezt kulturális betétekkel, szavalatokkal, felolvasásokkal. A tér folyamatosan tele volt emberekkel: idősek jöttek gratulálni, gyermekek ugráltak lelkesen a kiállított eszközökön, vagy éppen vették kézbe a fegyvereket. Pártpolitikához a rendezvénynek nem volt köze, legfeljebb annyi, hogy egy kerekasztal beszélgetésre került sor, melyre minden parlamenti pártot meghívtak a szervezők. A HVIM-es fiatalok még egy igényes honlapot is készítettek a rendezvény reklámozására. A fegyverkiállítás legnagyobb szenzációja egy T-54-es harckocsi bemutatása lett volna, melyet a szervezők saját kezűleg festettek le és varázsoltak igazán autentikussá, de a harcjármű végül Pécs belvárosába került, Páva Zsolt, fideszes polgármester és Pécs lakóinak legnagyobb örömére. Mondani sem kell, hogy a harckocsinak a pécsi kiállítását az ’56-os Emlékbizottság fizette…
Fideszes bosszú?
A pályázati anyagot egy vérprofi, nagyon jó nevű pályázatíró cég állította össze és küldte be az Emlékbizottságnak, figyelembe véve a pályázati kiírás minden részletét és kritériumát, alaposan, referenciákkal alátámasztva a pályázati tervet. Tehát az elutasítás oka nem itt keresendő.
Az egyik legmegdöbbentőbb momentum, hogy nemcsak egyszerűen elutasították a pályázatot, de a megemlékezést megelőzően folyamatosan hitegették a telefonon érdeklődő szervezőket azzal, hogy már csak pár nap van vissza a bírálatig és az eredmény közléséig, legyenek türelemmel. Aztán a pár napból pár hét lett, majd eljött a rendezvény időpontja is, végül még néhány hétnek el kellett telnie, mire megérkezett az Emlékbizottság levele – egy a rendezvényt megelőző dátummal ellátva…
Megkérdeztük Kónyi-Kiss Botondot, a rendezvény főszervezőjét, a székesfehérvári HVIM elnökét, hogy mi lehetett az oka az elutasításnak. Kónyi-Kiss elmondta nekünk, hogy egy a székesfehérvári Fideszhez közel álló, prominens személytől azt tudták meg, hogy közvetlenül a politikából nyúltak bele a pályázat elbírálásába. „Az illető azt mondta bizalmasan, hogy fehérvári fideszes politikusok intézték a pályázatunk elutasítását, és a jövőben se számítsunk semmi jóra, mert minden szinten el fognak lehetetleníteni bennünket, és minden tőlük jobbra álló erőt.”
Lehet, hogy ez volt a bosszú a tavaly februárban megrendezett „Becsület napi” városi felvonulásért és megemlékezésért, aminek következtében a város vezetését – a Hóman-szobor miatt keltett hisztéria után – ismét a szőnyeg szélére állították Washingtonból?
Botrányos ’56-os Emlékbizottság
Végigböngészve a nyertes pályázatokat, igencsak megdöbbentő, hogy jóval kisebb volumenű és nívójú rendezvényekre, egy-egy előadásra, vagy apró megemlékezésre is több millió forintokat osztottak ki, a fideszes haverokról nem is beszélve, oda csak úgy ömlött a pénz.
Az ünnepségsorozat nyitánya például Koltay Gábor, a nyolcvanas évek derekán, „felszabadulásunk 40. évfordulójára írt” zenés történelmi giccsének a korszellemnek megfelelő módon átfazonírozott változata volt. A csúfosat bukott alkotás 100 millió forintnyi támogatást kapott. Ez után jött Desmond Child „Magyarország halszagú” címen elhíresült dala, amiről kiderült, hogy egy korábbi művét hasznosította újra. Úgy kóstált 50 milliót, hogy – nyilatkozataik szerint – sem a szerző, sem a közreműködők nem vettek fel gázsit – írja a HVG.
Szijjártó Péter Külgazdasági és Külügyminisztériumának 1 milliárd forintot ítéltek meg, de jutott pénz a helikopterező, kötvényeken nyerészkedő, arrogánstóninak is: a német Dschinghis Khan együttessel karriert csinált Mándoki László és Csetényi Csaba, utóbbi Pasa parki szomszédjának, Rogán Antalnak a minisztériumától 1,4 milliárd forintot kapott, hogy Németországban celebráljanak ’56-os programokat – szintén olvasható a HVG-ben.
Sajnos kijelenthetjük, hogy míg az ötvenedik évfordulót Gyurcsányék verték szét, addig a hatvanadik évforduló a fideszes mutyizásnak, a közpénzek politikai alapon történő szétosztogatásának esett áldozatul.
A HVIM nem adja fel
Úgy tűnik, hogy a székesfehérvári vármegyések nem engednek a fideszes ijesztgetésnek. November 4-én méltóságteljesen emlékeztek meg ’56 elárulásáról és szovjetek általi vérbefojtásáról idős, fehérvári veteránokkal, akikkel a városvezetés sajnos nem foglalkozik, magukra hagyják ma is élő hőseinket.
Kónyi-Kiss Botond kiemelte, hogy „bármekkora legyen is az ellenszél, mi eltéríthetetlenek vagyunk a küzdelmeink legfőbb céljától: a magyar nemzet érdekeinek mindeneket megelőző szolgálatától. Ha ennek az az ára, hogy mi, fehérvári fiatalok a magánvagyonunkból kell, hogy finanszírozzunk ezt a célt szolgáló, kiemelten fontos programokat, akkor azt jó szívvel megtesszük, mint ahogyan megtettük azt az ’56-os megemlékezés esetében is. Azoknak pedig, akik a nemes ügyek érdekében tett, önzetlen fáradozásainkat és munkánkat akadályozzák, saját lelkiismeretükkel és az Úristennel kell elszámolniuk.”
(Patrióta.info)