Az olasz Mária Rádióban fejtette ki álláspontját Giovanni Cavalcoli az ország középső részét sújtó természeti csapás kapcsán, így azonnal felfüggesztették az atya műsorát. Cavalcoli az adásban utalásokat tett arra, hogy a földrengés isteni büntetés lenne az azonos neműek élettársi kapcsolatát legalizáló törvény miatt.
Egy hét telt el a 6,5-ös erősségű rengés után, amely Közép-Olaszországot sújtotta, de az utórezgések máig érezhetők az Appenninekben. A Mária Rádió elfogadhatatlannak ítélte Giovanni Cavalcoli álláspontját a földrengés kapcsán, ezért azonnali hatállyal felfüggesztette az atya műsorát.
A kedvezőtlen időjárás is nehezíti a földrengés sújtotta lakosság életét Közép-Olaszországban. A viharos szél elfújta a sátrakat, amelyeket Cascia városában állítottak föl az önkéntesek. A tűzoltóknak több tucatszor kellett az itt élők segítségére sietniük.
Sok településen a szabadban mutatták be a szentmiséket, ugyanis a templomok nagy része megrongálódott. Casciában, Szent Rita városában a déli szentmisét a polgári védelem által biztosított segélytáborban mutatták be.
„Norciában Szent Benedek szobra épen maradt a romok között, ami fontos jel. Azt üzeni a norciaiaknak, hogy ott van velük. Ez a remény nagy jele” – mondta Gualtiero Bassetti perugiai érsek a szentmise előtt, amelyet a norciai érsek mutatott be.
A földrengés más hullámokat is vetett: az olasz Mária Rádió elfogadhatatlannak ítélte Giovanni Cavalcoli álláspontját, melyet az ország középső részét sújtó természeti csapás kapcsán fejtett ki, ezért azonnali hatállyal felfüggesztette az atya műsorát. Cavalcoli az adásban utalásokat tett arra, hogy a földrengés isteni büntetés lenne az azonos neműek élettársi kapcsolatát legalizáló törvény miatt.
„Ez az álláspont nincs összhangban az irgalmasság hirdetésével, ami a kereszténység és Ferenc pápa lelkipásztori tevékenységének lényege” – fogalmazott a rádió teljesen modern és polkorrekt vezetősége, és elnézést kért természetesen, amennyiben az elhangzottak sértették a földrengés sújtotta testvérek érzékenységét (?), valamint teljes szolidaritásáról és imáiról biztosította őket.
A Vatikán is elítélte a megnyilatkozást: Angelo Becciu érsek, vatikáni helyettes államtitkár leszögezte, hogy Cavalcoli atya megnyilatkozásai sértőek a hívők, illetve botrányosak a nem hívők számára. Ezek a megállapítások a kereszténység előtti időket idézik (inkább az erős és igazi kereszténység időszakát – a szerk.), és nem felelnek meg az egyház teológiájának, mert ellentétesek Isten látásmódjával, amelyet Krisztustól kaptunk. A földrengés sújtotta lakosságtól bocsánatot kért, hangsúlyozva, „a pápa szolidáris velük”. Erre az érvelésre bővebben a cikkünk másik felében visszatérünk.
Becciu érsek figyelmeztetett: „Aki isteni büntetésről beszél a Mária Rádió mikrofonja előtt, az magának a Szűzanyának a nevét sérti meg, akire a hívők irgalmas Anyaként tekintenek.”
Földrengés és isteni büntetések
Volt idő, amikor az emberek Isten üzenetét tudták kiolvasni minden eseményből, amelyek akaratukon kívül estek, azt felülmúlták. De facto minden, ami történik, az a szimbólumok nyelvén is kifejeződik. Egy szimbólum nem egy konvencionális ábrázolás, hanem egy mélyebb kifejezése mindannak, ami körülöttünk van, velünk történik.
A modern racionalizmus Descartestől Hegelig, Marxtól a neo-szcientizmusig a természetet racionalizálni akarta, és a szimbólum igazságát a természet egy tisztán kvantitatív interpretációjával helyettesítette. A racionalizmus ma válságba jutott, de a posztmodern kultúra, amely – a nominalizmustól az evolucionizmusig – a saját intellektuális forrásaiból táplálkozik, a szimbólumnak egy új rendszerét fejlesztette ki, amely a régitől különbözik: többé már nem a dolgok realitásához nyúlnak vissza, hanem azokat egy tükörteremmé deformálják. Az a szimbólum kódex, amely a posztmodern kommunikáció minden formájában kifejeződik – a tweet-től a talkshow-ig – ellenszegül annak, hogy a dolgok mélyebb értelmét megragadja.
Norica katedrálisa például a művészet, a kultúra és a hit szimbóluma. Összeomlása a média számára Közép Olaszország művészeti örökségének az elvesztését idézi, azonban nem lehet egyesek szerint a keresztény társadalom hitének és az alapvető értékei összeomlásának a képe. A földrengést, jóllehet a köznyelvben arra is használják, hogy a kulturális és szociális megrendülést kifejezze, nem szabad szerintük egy isteni beavatkozásra visszavezetni, mert Istent csak irgalmasnak és igazságosnak szabad ábrázolni.
Aki „isteni büntetésről” beszél, az rögtön szembe találja magát a média diffamálásával, ahogyan ez Giovanni Cavacolival történt, akinek szavait a Mária Rádióban a vatikáni államtitkárság titkára Monsignore Angelo Becciu „mint a hívek számára sértőnek és azok számára, akik nem hisznek, botrányos”-nak definiálta.
De a botrányt éppen a vatikáni prelátus állásfoglalása váltotta ki, mivel ez azt mutatja, hogy nem ismeri a katolikus teológiát és a pápák tanítását, mint például XVI. Benedek pápáét, amelyet 2011. május 18-án az általános kihallgatáson Ábrahám Szodomáért és Gomorráért való közbenjárásáról mondott, azzal a két bibliai várossal kapcsolatban, amelyeket Isten bűneik miatt megbüntetett.
Az Úr készen volt a megbocsátásra, arra vágyódott, hogy ezt megtehesse, de ezek a városok egy mindent átfogó bénító romlottságban elzárkóztak, és nem volt még néhány kevés ártatlan sem, akiktől elindulhatott volna a gonoszságból a jóba való átváltozás. Mert éppen ez az üdvösségnek az útja, amire Ábrahámot is kérte: a megmenekülés nem egyszerűen azt jelenti, hogy az ember megmenekül a büntetéstől, hanem a gonosztól való megszabadulást jelenti, amely bennünk lakozik. Nem a büntetést kell megszüntetni, hanem a bűnt, Isten és a szeretet tagadását, amely már magában hordozza a büntetést. Jeremiás próféta ezt mondja a hitehagyott népnek: „A magad gonoszsága fenyít meg, és a saját hűtlenséged lesz a büntetésed. Tudd meg hát és lásd. Milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, s hogy nincs meg benned a tőlem való félelem – mondja az Úr, a Seregek Istene” (Jer 2,19).
Hogy lehet elfeledkezni arról, hogy augusztus és szeptember között köttettek az első azonos neműek közötti házasságok. „Mindent ujjá fogunk építeni” mondta az olasz miniszterelnök, Matteo Renzi.
De 2016 július 23-án írta alá ugyanezen Renzi a végrehajtási utasítását a 76/2016-os törvénynek, amely a homoházasságot Olaszországban legalizálja. Ez a törvény egy morális földrengés, amely az isteni természettörvény falait átszakítja. Hogyan képzelhetné bárki is, hogy ez a szörnyűséges törvény következmények nélkül marad? Aki nem mond le egészséges emberi értelméről, az rögtön tudatára ébred ennek. Ma az ember fellázad Isten ellen, és a természet fellázad az ember ellen. Vagy jobban fogalmazva az ember fellázad a természeti törvény ellen, amelynek alapjai Istenben vannak, és a természet rendetlensége felrobban.
A Lex Cirinna nem a házakat rombolja szét, hanem a házasság intézményét, és egy erkölcsi és szociális pusztulást idéz elő, amely nem kevésbé súlyos, mint a földrengés anyagi károkozása. Ki tagadhatná meg tőlünk azt a jogot, hogy azt gondoljuk, hogy a természet rendetlenségét Isten a nyugat uralkodó osztályának a természetes rend tagandásának a következményeként engedi meg. És mivel a szimbólumok különféle értelmezési módokat is megengednek – vannak, akik egy katedrális homlokzatában annak a szimbólumát látják, amely ma emberi nézőpontból szemlélve a Katolikus Egyházból megmaradni látszik: egy romhalmaz.
Monsignore Becciu nyilatkozata, aki Ferenc pápa egyik legszorosabb munkatársa, egy klerikális világ romjának a kifejeződése, amely más romlásokat is maga után von.
Az „Amoris Laetitia” exhortáció promulgálásától a Luther iránti Lund-ban kifejezett tiszteletadásokkal Ferenc pápa biztosan nem ahhoz járult hozzá, hogy a széttört világba visszahozza a rendet.
A pápa ismételgeti, hogy nem szabad falakat emelni, hanem le kell rombolni azokat: rendben, a falak leomlanak, de ezekkel a katolikus hit és az erkölcs is összeomlanak, összeomlik a katolikus társadalom, amelynek bölcsője Noricában, Szent Benedek hazájában található.
De, bár a katedrális összedőlt, de Szent Benedek szobra az előtér centrumában épségben maradt. E szobor körül szerzetesek, apácák és laikusok egy csoportja összegyűlt és a rózsafüzért imádkozta. Ez is egy szimbolikus üzenet, amely az egyetlen lehetséges újjáépítésről beszél: hogy letérdeljünk, és imádkozzunk.
Az imán kívül azonban szükség van a cselekvésre is, a harcra is, a hitünkről való nyilvános tanúságtételre is az egyházban és a keresztény társadalomban, amelyik majd felemelkedik a romok közül. A fatimai Szűzanya ezt megígérte. De a Szeplőtelen Szív diadala előtt a Boldogságos Szűz előre látta a pimasz emberiség megbüntetését is. Kell, hogy meg legyen bennünk a bátorság rá, hogy erre is emlékezzünk.
Forrás: http://beiboot-petri.blogspot.hu/2016/11/symbolik-eines-einsturzes-was-erlaubt.html
(Vatikáni Rádió, Magyar Kurír, és petersziklaja.ml nyomán Trón és Oltár – Szent Korona Rádió)