A szentesi Underhang Blog készített interjút Bartus Ádámmal, a vitéz Vastagh György Emléktúra főszervezőjével, melyet mi is közreadunk.
A blogger élete is tud különös dolgokat produkálni, ilyen például, amikor egy szerkesztőtársával kell interjút készítenie. A lentebbi beszélgetés esetében pontosan erről van szó. Bartus Ádám barátommal, bajtársammal csevegtünk, akit ezúttal nem mint a helyi Jobbik egyik egykori alapítóját, vagy éppen a HVIM oszlopos tagját, hanem, mint a Vitéz Vastagh György Emléktúra egyik megálmodóját, és mára főszervezőjét kérdeztem.
Bartus Ádám főszervező.
UH Bog: Kezdjük az elején: miként indult ez a túra, hogy jutott eszedbe, hogy ilyesmit szervezzetek?
Bartus Ádám: Nos, a kérdés jó, és nem is olyan egyszerű rá a válasz, mint azt gondolná az ember. Azzal nyilván nem árulok el nagy titkot, hogy a szentesi közösség is egy alapvetően nemzetben gondolkodó, saját kultúránk és történelmünk iránt elhivatott emberek közössége. Mint minden ilyen közösségben, alapvetően nálunk is van egyfajta lokálpatriotizmus. A mi – és talán ez rám nézve hatványozottabban igaz – esetünkben ez sokszor egyfajta amatőr régészetben, történészkedésben is kimerül Ilyenkor az ember levéltári székeket koptat, meg kutat, keresgél, és apró kis mozaikokat talál, amit aztán próbál egyfajta kirakósként összeillesztve egy nagyobb távlatot mutató perspektívát nyerni. Egy ilyen keresgélés nyomán akadtunk össze a nemrégiben sajnos elhunyt lovag Szentpáli Imre Károllyal, aki tulajdonképpen letette ennek a túrának az alapkövet azzal, hogy a saját kutatásának eredményeit megosztotta velem. A túra útvonalán több katonasír és emlékhely is van, melyet hosszú éveken át ő gondozott, és többek között a Szentes-Csongrád vasúti híd lábánál található, Vastagh ezredes önfeláldozásának emléket állító táblát is ő állíttatta 2002-ben. Mi eleinte csupán csak ezen emlékhelyek további ápolását vettük át stafétaként, majd végül innen jött maga az ötlet, hogy a szentesi harcok évfordulójára szervezzünk egyfajta sétáló megemlékezést. És ennek immár 6 esztendeje.
UH Blog: A nemzeti oldalon több emléktúra is van (Kitörés 60, Kitörés katonasírok, Attila Védvonal, Legbátrabb Város, Rongyos Gárda stb.). Ezek szolgáltak valamiféle példaként a szervezőknek, ahhoz, hogy ilyen nem igazán szokványos módon állítsanak emléket a szentesi harcok hőseinek?
Bartus Ádám: A Kitörés emléktúra nagy hagyományokkal rendelkezik, és ennek már 6 éve is azért elég komoly híre volt, így ha nem is direkt módon, de biztosan inspirált. A manapság hála Istennek egyre szélesebb kőrben terjedő emléktúrák többsége pedig fiatalabb, vagy éppen egyidős a mi túránknál, így ezeknek nem volt módja kezdeményezésünkre hatást gyakorolni. Én úgy gondolom egyébként, hogy maga túránk, magától alakította ki magát, azzal, hogy mindig kisebb csoportokban látogattuk meg ezeket a Hősök napján vagy épp karbantartási feladatokat ellátva. Ahogy később a túra egyre szélesebb körben ismerté vált, és ez egyre színesebb ismeretterjesztő anyagokat követelt, úgy kezdtünk egyre inkább kifelé tekintgetni, hogy lássuk, hogy másoknál hogyan is néz ki egy ilyen kifejezetten emléktúrákra szabott anyag.
UH Blog: Ha végigtekintesz a túra hat éves történetén, akkor fel tudnád vázolni, hogy miként alakult ebben a bő fél évtizedben akár a létszámot, akár a „körítést” illetően?
Bartus Ádám: Mindenképp a fejlődés jellemzi a túrát minden tekintetben. A résztvevők létszáma alapján ugyan még most sem nevezhető ez egy tömegrendezvénynek, de minden évben gyarapodunk, mely első sorban annak is köszönhető, hogy az aki egyszer már végigjött velünk az a továbbiakban is velünk tart. Ami a körítést illeti, abban igyekszem mindig a lehetőségekhez mért maximumot kihozni. Nyilván nem tartozunk az agyontámogatott rendezvények közé, tulajdonképpen a tavalyi volt az első olyan túránk, amiben már külső mecénás is megjelent, de sajnos ennek ellenére azért sokszor döcögős a büdzsénk. De persze ebben is sokat fejlődtünk, hisz az első túrán csupán egy emléklap dukált, ami mára egy több oldalas színes brosúrával és térkép-melléklettel is kiegészült. Nyilván manapság a látványosságoknak van meg az igazi csábereje, így természetesen ezen is dolgozunk. Idén például első alkalommal a szentesi harcokban résztvevő feleket is igyekszünk megeleveníteni egy hagyományőrző csoport segítségével.
UH Blog: Mielőtt a túra konkrét útvonalára térnénk rá, még egy picit más jellegű kérdés. Mi is beszéltünk már többször privátban arról, hogy Szentes sok tekintetben egy speciális város. Évtizedes berögződések jellemzik, sok tekintetben talán nehezebben is mozdulnak meg egy-egy eseményre az emberek, a szépen térkövezett díszletek mögött nagy ellentétek húzódnak hol emberi viszonyok, hol politikai ellentétek miatt, akár egy egy oldalon állók között is, nemhogy a politikai lövészárkok különböző oldala mentén. Ha ezeket a körülményeket vesszük figyelembe, és ehhez még hozzá adjuk azt a tényt, hogy a Facebook világában mindenki letudja közéleti aktivitását egy lájkkal, vagy egy megosztással, emberfeletti vállalkozásnak tűnik ez a szentesi túra. Te, hogy látod ezt?
Bartus Ádám: Ami a szentesi politikai közéletet illeti, egy dologban mindenki pártállástól és világnézettől függetlenül egyetért, ez pedig az, hogy lehetőleg ne történjen semmi Szentesen. Sajnos ettől az állásponttól a nemzeti oldal bizonyos helyi közszereplői sem mentesek. Ami pedig egy általános mentalitásbeli probléma, nem csak nálunk, hanem úgy gondolom globálisan, az pedig az, hogy valóban sokan csupán otthon a monitorra görnyedve élnek társadalmi életet. Például minden évben többen jelzik online a részvételüket, mint ahányan aztán ténylegesen megjelennek a túra startvonalánál. Hogy a politikára visszakanyarodjak, mi nem kívánunk ezzel a túrával politizálni, de mégsem vagyunk mentesek a politikától, hiszen ahogy az kérdésedből is kisejlik, vannak olyan magukat nemzeti elköteleződésű emberként aposztrofáló emberek, akik politikai vagy személyes nézetkülönbségek miatt ignorálják a túrát. Még mások például azért nem jelennek meg, mert attól tartanak, hogy az őket körülvevő közvélemény ezt valamiféle politikai elköteleződésnek, hitvallásnak fogják tekinteni. Volt itt már arról is szó, hogy helyi iskolákban tartunk egy-egy rendhagyó töriórát a túra során is felhasznált anyagból, de ezek az utolsó pillanatban mindig meghiúsultak. Nyilván ebben is tetten érhető a politikai nyomás, vagy épp egyfajta politikai színezetű félelem. Bizonyos értelemben ezek a tényezők bénítólag hatnak a túrára, melynek egyetlen célja az, hogy minél szélesebb körben megismertesse a városban vívott harcok eseményeit, és az ezekben az eseményekben önmagukat hősiességgel kitüntető emberek életét és tetteit. A második világháború és benne a magyar honvéd szerepe sajnos még most is tabu, pedig a marxista történetírás és hét évtizednyi homályba taszítottság rétegei alatt egy nagyon is vegytiszta emberi történet bontakozik ki, hazaszeretetről, bátorságról, önfeláldozásról, melyek okkal tehetnek egy szentesit, és minden magyart büszkévé. És persze ott van a fájdalom és a halál is a palettán, mely nem csupán az egyén, de egy korszak halála is, és ilyen módon ez a túra egyfajta történelmi szembenézés is az egykorral és a mosttal. Ebben a kontrasztban kellene felfedeznünk, hogy a II. világháború több figyelmet érdemel, hiszen ez a háború alakította ki világunk mai arculatát. Az ekkor kialakult hatalmi viszonyok és ideológia ma is erős hatást fejt ki a politikára, és nem utolsósorban érvényben van a háború utáni békerendszer is.
UH Blog: Akkor tehát térjünk rá konkrétan a túra útvonalára. Milyen állomásokat érint a túra, vannak-e változások, illetve az egyes állomásoknak apropót adó eseményeket kérlek meséld el dióhéjban!
Az interjú második fele a hivatkozásra kattintva érhető el.
(Underhang Blog nyomán Mi Magunk – SZKR)
