Dér Zsoltról sok mindent lehet olvasni mióta a fideszes médiabirodalom végső elkeseredésében parodisztikus módon kapcsolta magasabb fokozatra a lejárató hadjáratát a Jobbik ellen. Muszlim hitre tért háborús veteránként, „bombaszakértőként”, a Betyársereg tagjaként szokták jellemezni. Az AlfaHír munkatársai kíváncsiak voltak, hogy mindebből mi igaz, továbbá rákérdeztek a Bolíviában meggyilkolt Rózsa-Flores Eduardohoz fűződő kapcsolatára, és megtudták azt is, hogy ő kit tenne az elnökségbe.
– Kezdjük ott, hogy a Fideszhez közeli médiabirodalom szenzációként mutatott be egy évekkel ezelőtti videót, amely szerint egy „titkos rohamosztag” működik a Jobbik mellett, sőt, a Farkasok tagjai egyenesen Vona Gábor személyi testőrségét adják. Igaz, ez utóbbit a Ripost nevű bulvárlapnak egy helyreigazítási per után korrigálnia kellett, azonban ha valódi nem is, de a hírbomba már robbant. Mint a hírek szerint az egyik „kiképzőparancsnok”, hogyan definiálná a Farkasokat?
– Baráti kör, amelyben a militarizmus és a természetjárás iránt érdeklődő, nemzeti érzelmű fiúk és férfiak kapcsolódnak ki hétvégenként. Lehet milsim airsoft csapatként is definiálni, de ennél azért több, hiszen komoly szinten foglalkozik hagyományőrzéssel és ifjúsági képzéssel is.
– Látva a videót, nem több azért ez, mint egy airsoft csapat?
– Nem. A „milsim” lényege, hogy amennyire lehet, a valóságnak megfelelően hajtsuk végre a feladatokat. Megtervezzük a hétvégénket, akár egy kiképzési tervet, és attól nincs eltérés akár esik, akár fúj. Ez edzi a lelket, kitartóvá tesz és erősíti a bajtársi kötelékeket.
– Mint volt katona, ön szerint miért születik meg egyre több fiatalban az elhatározás, hogy szabadidejében military-szimulációval, katonai alapismeretek megszerzésével foglalkozzon?
– A férfias lelkülethez hozzátartozik a katonaviseltség, a fegyverekhez és a parancsuralmi rendhez iránti vonzódás. Nekünk magyaroknak nagyon erős és dicső katonai múltunk van, amelyet bár próbálnak elfeledtetni (elég csak az SZDSZ-MSZP koalícióra gondolni, amely felszámolta a sorkatonaságot), bagatellizálni, gyalázni, de mindig felszínre fog törni. Ugyanakkor mindenki látta, hogy mi történt az ország déli határainál a kilencvenes években. Most ugyanaz történik Ukrajnában. 2014-ben az internetadó ürügyén a Majdan térihez hasonló eseményeket akartak kirobbantani a magyarországi atlantista körök, de nem számoltak a magyar társadalom atomizált szerkezetével. Tervük egyelőre kudarcba fulladt, de az embereket ráébresztette arra, hogy egyrészről azoknak van nagyobb túlélési esélye, akik valaha valahol katonák voltak, másrészről még akadunk páran, akik a hazánkat szeretnénk megvédeni.
– Nem veszélyes egy ilyen közösség egy fiatal számára?
– Szerintem az érték- és hitnélküliség a veszélyes a fiatalokra. Ehhez társul az internet varázsvilága, melyben úgy vannak „közösségben”, hogy közben otthon ülnek a monitoraik előtt. A Farkasok között viszont kimozdítjuk az „újoncokat” a komfortzónájukból, kitoljuk a tűrés- és fájdalomküszöbüket, használható tapasztalati tudást adunk nekik, és egy második család leszünk számukra, amire támaszkodhatnak, ha bajba jutnak, vagy megóvják őket a meggondolatlan cselekedetektől, amelyek bajba sodorhatják őket.
– Önt „Magyarország egyik legjobb robbanóanyag-specialistájaként” mutatták be a lejárató hadjárat során, bár ez nem is tűnik annyira rossz jelzőnek. Igaz ez?
– Nagyon messze vagyok a specialistától. Magyarországon, a szövetségesek bombázásának és a háborúknak köszönhetően, szinte minden bomba, repeszgránát, tüzérségi lőszer megtalálható, melyet valaha a II. világháború végéig gyártottak. A magyar honvédség tűzszerészei a robbanóanyag-specialisták, akik naponta viszik a bőrüket vásárra, hogy mi nyugodtan élhessük az életünket.
Engem a tudásvágy vitt rá a robbanóanyagok megismerésére, és a délszláv háború adott lehetőséget a gyakorlatban történő mechanizmusok megismerésére. Eduval (Rózsa-Flores Eduardo – a szerk.) kb. 1200 kg robbanóanyag felett rendelkeztünk Szentlászlón, és Posavinában is számolatlanul jutottunk hozzá. Ugyanakkor soha semmilyen formában nem fordult meg a fejemben, hogy a békés polgári életben mások kárára alkalmazzam a tudásom, hisz az már bűncselekmény, Isten és ember előtt egyaránt.
– Egy fideszes bulvárportál azt írta, hogy „a specialitása az úgynevezett kuktabomba”, és ilyet használtak „a bostoni maratonfutókat gyilkoló terroristák” is. Ezt hogy kell elképzelni?
– Aki robbanóanyaghoz tud jutni, vagy házilag gyártani tud, és még a gyutacsot is el tudja készíteni, az gyakorlatilag bármiből tud bombát készíteni. A kukta a fojtás miatt jó, de a pusztítást a benne lévő repeszként funkcionáló csavarok, golyók, a légnyomás és a pánik okozza.
– Sokat látott emberként azért megviselte egyébként a sok rágalom és hazugság, ami megjelent önről?
– A legfájóbb az volt, hogy mennyire nélkülöztek a rólam szóló írások egy fikarcnyi korrektséget is. Nem törekedtek az újságírók arra, hogy az igazat írják, és rengeteg ferdítást, de konkrét hazugságot is lehetett olvasni rólam. Hozzáteszem, ezek eredménye volt az, hogy Kövér László kitiltott a Képviselői Irodaházból és az Országházból, amely jelentős erkölcsi, és nem mellesleg anyagi veszteséget jelentett nekem.
– Sokszor sok helyen összemosták a Farkasokat az Atilla Király Akadémiával (amit meg az Attila Király Népfőiskolával, de az már tényleg az újságírói pongyolaságnak köszönhető). Mi köze a kettőnek egymáshoz, most akkor melyik a sokat emlegetett „elitképző”?
– Az Atilla Király Akadémiáról nem tudok beszélni, mert bár az a megtisztelés ért, hogy lehetőséget kaptam az előadások látogatására (amit jó pár alkalommal meg is tettem), nem érzem magam kompetensnek az iskolával kapcsolatban nyilatkozni. Amit láttam és hallottam, az nem ördögtől való volt, nem volt Haynau-kép a falon, és minden előadás építette a hallgatókat, akik egy bajtársi közösségre emlékeztettek.
– Volt egy olyan szála is a történetnek, amely megpróbálta szembeállítani Barcsa-Turner Gáborral, a Farkasok vezetőjével. Milyen a kapcsolatuk most? Milyennek ismerte meg?
– Gábor maga a Farkasok. Ha nem lenne, a Farkasok sem lenne. A barátságunk erősebb lett szerintem, hiszen mind a ketten észrevettük az ékverési szándékot és összébb zártuk a sorainkat. Én annak vagyok a híve, hogy ha valaki maga mellé vesz, azt teljes erőmből segítem, melyet, ha akar, azzal hálál meg, hogy visz magával. Persze, nemrégiben ennek a fordítottját is megéltem, de az nem engem, hanem az elkövetőjét minősíti. Gábort nagyszerű bajtárskánt ismertem meg, akire bármikor rábíznám az életemet. Kevés ilyen ember van még a nemzeti oldalon is.
– Nem titkolta sohasem, hogy harcolt a délszláv háborúban. Azt azonban talán kevesen tudják, hogy miért. Mi vezérelte, amikor a horvátok és magyarok oldalán beszállt a küzdelembe?
– Sok minden. Kalandvágy, nacionalizmus, kommunizmus-ellenesség. A horvát oldalt kellett választanom, hisz anyai nagyapám, Horthy rendőreként Újvidéken teljesített szolgálatot, és amit a szerbekről mesélt (valamint a szerbek kommunista politikai berendezkedése) kizárta, hogy közéjük álljak. A mai napig nem bántam meg a döntésemet. Azt azonban érdekesnek tartom, hogy míg engem a balliberális oldal gyilkosként igyekszik beállítani, miközben magyar és horvát civileket gyilkoló szerb félállati kommunista hordákat próbáltam bajtársaimmal megállítani, addig például Hódosi Zoltánt majdhogynem példaképül állítják a társadalom elé, miközben hazájukat védő emberek ellen harcol szimplán a zsoldért.
– Együtt volt ekkor a lövészárkokban Rózsa-Flores Eduardoval, akit később Bolíviában meggyilkoltak. Mennyire volt szoros a kapcsolatuk?
– A háború után még sokat találkoztunk. Később valószínűleg ő sem tudta teljesen lezárni a kinti történetet, és sok vitánk volt, majd 2000-ben elváltak útjaink. Akkor azt mondtam neki, hogy mivel megmentette az életemet (még az első napon kirugdosott az ágyból, majd nem sokkal a távozásunk után egy aknavető gránáttal szétlőtték a szobánkat, majd egy másikkal az udvarunkon álló mentőt is), ha bajban lesz, hívjon és segítek. Legközelebb a bolíviai útja előtt kaptam egy levet tőle, hogy vegyek rész Santa Cruz felszabadításában, de mivel nem értettem vele egyet, így én maradtam, ő pedig elutazott, és megölték.
– A muszlim hitre is együtt tértek át?
– Nem. Kint még templomba járó katolikusok voltunk. Azt sem tudom pontosan, hogy Edu mikor vette fel az iszlámot.
– Mit gondol a terrorizmus és az iszlám kapcsolatáról?
– Tudatos és megtervezett az egybemosása az iszlámnak és a terrorizmusnak. Elég csak Roland Lauder 2014-es Jeruzsálem napi beszédét meghallgatni. Az azt is megvilágítja, kik is szítják az iszlám és a kereszténység közötti feszültséget. A fejlett nyugati államok mesterséges államokat hoztak létre a Közel-keleten és Afrikában, ásványi kincseiket fillérekért felvásárolták az általuk hatalomra jutott korrupt vezetőktől, majd ha a kizsákmányoltak igazságot követeltek, akkor szétbombázták a demokrácia és a szabadság jegyében a hazájukat és a hadseregeiket, majd még vadabb rablásba kezdtek. Az ezzel szemben kezdetleges módszerekkel harcoló szabadságszerető embereket terroristákká nyilvánították, megkínozták és megölték és megölik napjainkban is. Így én úgy érzem, hogy ha ott kint bárki felrobbant, lelő egy az országa megszállásában résztvevő nyugatit, vagy egy kollaboránst, az hős és nem terrorista. Ha viszont illegális úton bevándorol Európába, és azt a saját elhagyott országának a képére akarja formálni, akár terrorcselekmények elkövetésével is, azt már terrorizmusnak nevezem. De egyáltalán nem kell őket beengedni, hisz ha nincs bevándorló, akkor nincs probléma sem. Mivel gyakran jártam mecsetekbe, mikor még Budapesten laktam, így volt szerencsém sokukat megismerni. Sohasem fogjuk tudni integrálni őket. Soha!
– A magyar nemzeti érzés és a muszlim hit megfér egymás mellett?
– Tökéletesen. Egyik a politikai nézetem, a másik az Istenhez és a lelki békéhez vezető út. Aki az Istennel való eggyé válást keresi, annak az kihat a politikai munkásságra is, amely így csak építő lehet.
– A „keresztény Európa megvédése” nem foglalkoztatja?
– Skinhead voltam, és soha sem fogom a múltam megtagadni, hisz az a haza szeretetéről, a kommunista-ellenességről szólt. Számomra a hazaszeretet a saját fajtám szeretetét és védelmét jelenti. Bármikor kész lennék a hazám ellen támadók ellen harcba szállni és bőrszínüktől, vallásuktól függetlenül visszaszorítani, vagy megsemmisíteni őket. Tudomásul kell venni, hogy vagy ők, vagy mi! Nincs köztes megoldás, aki mást mond, az hazudik.
– A Betyárseregnek is a tagja?
– Mostanra a tiszteletbeli tagja lettem, ami nagyon megtisztelő számomra. Kitűnő csapat!
– Tyirityán Zsolt, a BS vezetőjének személyét hogyan mutatná be, milyen embernek ismerte meg?
– Ha klónozni tudnék, akkor őt biztosan klónoznám. Szerintem egy magát nemzeti radikálisnak tartó pártban, az országgyűlési képviselők között lenne a helye, még annak ellenére is, hogy nem hisz a parlamenti demokráciában. Ha én lennék a Jobbik elnöke, és olyan szilárd talapzatokon álló emberre lenne szükségem az elnökségben, akinek nyugodtan hátat mernék fordítani, akkor őt választanám.
– Vona Gábort egyébként, akár saját testi épségét is veszélyeztetve, megvédené, ha egy váratlan helyzetben szükség lenne erre?
– Vona Gábornak saját személyvédelmi szakemberei vannak. Nem tartom elképzelhetőnek, hogy olyan helyzet adódjon, amelyben az én védelmemre szorul.
(AlfaHír)