A HVIM szegedi tagszervezete Filmklub címmel heti rovattal jelentkezik, mely benyomásainkon keresztül igyekszik érdeklődést kelteni értékesebb alkotások iránt.
A HVIM szegedi tagsága újra összejött, hogy megnézzen egy érdekesnek ígérkező filmet.
Ezek az összejövetelek, nem csak arra szolgálnak, hogy jobban megismerjük egymást, s szórakozzunk. Minden vármegyés programnál arra törekszünk, hogy a résztvevők, valami plusszal térjenek haza. Így van ez, a hétfő estéinkkel is. Egy, a házigazda által kiválasztott film vonalai alapján észrevételeinket, véleményünket megosztjuk egymással, ami által többek lehetünk.
Ez alkalommal, a 44. gyermek című, politikai töltetű thrillert néztük.
1953, Szovjetunió. Sztálin, vasmarkában tartja az országot. A szigort az Állambiztonsági Minisztérium, az MGB testesíti meg. A titkosrendőrség, – melynek működése s brutalitása éppen csak nem titkos – ha azt mondja, bűnözés nem létezik a szovjet társadalomban, akkor az megmásíthatatlanul úgy is van. Ahogy a filmben, többször is elhangzik: ,,A paradicsomban nincs bűnözés.”
Elmondhatjuk, hogy minden hatásvadász, amerikai mozifilmben van, egy igazságért harcoló, rendszer ellen küzdő, vonzó s megnyerő férfi. Most éppen a titkosrendőrség lelkiismeretes ügynökeként jelenik meg, akit Tom Hardy remekül alakít, egy volt háborús hős (Leo Dimitrov) személyében. A színész bebizonyítja, hogy a kemény férfi karakternek is iszonyatosan széles személyiségi spektruma lehet. Amikor nem hajlandó feleségét (Noomi Rapace) elítélni mint árulót, elveszíti beosztását, hatalmát, otthonát s vidékre száműzik őket. Távol Moszkvától, Mikhail Nesterov tábornokkal (Gary Oldman) összefogva egy sorozatgyilkos nyomába erednek.
A 44. gyermek, valós eseményekre alapozott, hátborzongató thriller, mely Tom Rob Smith regényének adaptációja.
Andrij Romanovics Csikatilo az egyik legismertebb szovjet sorozatgyilkos történetéhez, inspiráció szinten van köze. A rosztovi rém néven is ismert Csikatilo, 1978-1990 között, 53 bizonyított gyilkosságot követett el. Ő maga 56 gyilkosságot ismert be, de a nyomozás adatai szerint az áldozatok száma elérhette a 65-öt is, akik közül legtöbben 9-15 év közötti kisfiúk s kislányok voltak.
Érdekességképpen még hozzáfűzném: 2015-ben, Oroszország kivételével, majdhogynem minden mozivásznon lepergett a film. Az orosz miniszter szerint, A 44. gyermek, a szovjeteket fizikálisan s morálisan is alantas népnek állítja be s meghamisítja a történelmi tényeket mindamellett, hogy az országot úgy ábrázolja, mint A Gyűrűk Ura Mordorát. Meg kell hagyni, elég erős, eltúlzott a sztálini rezsim ábrázolása s ezáltal hiteltelen is (bár elég valószínű, hogy egy amerikai néző számára kevésbé tűnik annak), s telitalálat a filmet tiltólistára tevő orosz kulturális minisztérium Mordor-hasonlata is. (Már ha csak azt nézzük, hogy a több, mint 2 óra játékidő alatt, mindössze 2 képbeállítás alatt süt ki a nap, akkor valóban jogos Vlagyimir Megyinszkij hasonlata.)
Ne feledjük, egy filmről akkor tudunk s formálhatunk véleményt, ha már láttuk! Úgyhogy mindenkinek ajánljuk A 44. gyermeket, mondjuk egy hétfő esti megtekintésre a bajtársakkal, barátokkal, ahogy mi is tettük.
A vármegyések ezt a filmet 10/7-esre értékelik!
(Szegedi HVIM – Mi Magunk – SZKR)
A hivatkozásra kattintva érhető el „Napola – A Führer elit csapata” című film elemzése.
A hivatkozásra kattintva követheti nyomon a szegedi HVIM tevékenységét.
