A HVIM tagjai nagy gondot fordítanak a közös időtöltésre, a belső összetartásokra, aminek során a kapcsolatokat tudják elmélyíteni, egymást még jobban megismerhetik, illetve a mozgalmi életet tudják átbeszélni, a különböző terveket lehet egyeztetni és kimunkálni. Vannak országos (az egész mozgalmat érintő), de vannak különböző régiószintű összetartások is a mozgalom életében. Most egy régiós szintű esemény lefolyásáról számolunk be.
Mozgalmunk “Pannónia régiója” (Dunántúli tagszervezetek) az elmúlt hétvégét a festői szépségű Vértes – hegységben fekvő Vérteskozma üdülőfalujában töltötte, ahol az állandó lakosság 20 fő. Nem mindig volt ez így, hiszen a falut a Gesztesi várhoz tartozó területként már 1300-ban említik. A török időkben az Eszterházy-család grófi ágának voltak itt birtokai, akik német telepesekkel népesítették be a falut, azonban 1945-ben a bevonuló Vörös Hadsereg brutális kegyetlenkedések közepette óriási pusztítást végzett a lakosság körében, akárcsak a térség többi részén. A közeli Kápolnapuszta teljes férfi lakosságát legéppuskázták a kisgyermektől az aggastyánig, de mint sváb emberek, a kitelepítést a vérteskozmaiak sem kerülhették el. Ennek tudatában már érthető a település mai helyzete.
A szombat kora délutáni érkezést és a szálláshelyek elfoglalását követően kezdetét vette másfél napos belső táborunk. Székesfehérvárról, Veszprémből, Pécsről, Bátaszékről, Oroszlányból és Sopronból is érkeztek bajtársaink, majdnem minden pannóniai tagszervezet képviseltette magát.
(clicks: 1)
Az első program egy rendkívül gyakorlatias előadás volt a titkosszolgálatok működéséről és beszervezési technikáiról, melyet mozgalmunk társvezetője, Barcsa – Turner Gábor tartott. A téma mindenkihez közel állt, hiszen a HVIM működését alapításától fogva végig kíséri az említett szervek bomlasztó tevékenysége, így a vármegyések személyes tapasztalataikat is megosztották egymással.
Az előadást egy rövid, 8 km-es túra követte, aminek célja a II. világháború végóráiban, a Vértesben kivérzett huszár hadosztály előtti tisztelgés volt. Örömmel vettük tudomásul, hogy a falu határában egy viszonylag újonnan állított, jól rendezett emlékmű hirdeti a hősök örök dicsőségét. Itt tartottuk meg rövid megemlékezésünket, majd megkoszorúztuk az emlékművet.
(clicks: 1)
Szabó László székesfehérvári vármegyés bajtársunk a hadművelet során bátorságával kitűnő Marjai Tamás huszár hadnagy történetével elevenítette fel a januári harcokat:
Marjai Tamás huszár hadnagy 1945. január 20-30. között a Vértes-hegység visszafoglalásáért vívott harcokban bátorságával messze kimagasló módon kitűnt. A Kőhányás-puszta elleni támadásnál a legsúlyosabb ellenséges tüzérségi és gyalogsági nehézfegyverek összefogott gyilkos tüzében, mint szakaszparancsnok, szakasza élén sorozatosan megrohamozta a mélységben elhelyezkedett ellenséges támpontokat, míg áttörte az ellenség védelmi övét. Személyes példája magával ragadta szakaszát, sőt a mellette küzdő egységet is. A Nagy-bükk elleni rohamnál egymaga két ellenséges nehézfegyverrel megerősített támpontot semmisített meg kézigránáttal, majd rátapadva a lendületes rohamtól megrendült ellenségre makacsul üldözte azt, úgyhogy az ellenség nehézfegyvereit hátrahagyva, rendezetlenül kényszerült visszavonulni. Szakasza elsőként ért fel a Kotló-hegyre, miközben négy, nehézfegyverrel megerősített támpontot küzdött le. A Kotló-hegyen az ellenség bekerítette a 4/1. huszár osztályt. Marjai hadnagy két napon át, lőszerutánpótlás nélkül, étlen-szomjan, dermesztő hidegben és hóviharban rendületlenül kitartott szakaszával, és egymás után közelharcban verte vissza a nyomasztó túlerő meg-megújuló támadásait. A gyűrűből való kitörési parancsra szakasza élére állt és elkeseredett közelharcban áttörte a két nap folyamán kiépített orosz védelmi övet. Közben szilánkos combcsontlövéssel megsebesült, és az orosz védőállás mögött fekve maradt. A dermesztő hidegben keze-lába lefagyott. Ilyen állapotban, öt napon át étlen-szomjan, a nagy vérveszteségtől teljesen elgyengülten, hófúvásban, méteres hóban, hegyről-hegyre csúszott-kúszott marjai hadnagy az orosz védőállásokon át, amíg saját csapataihoz visszatért. A fagyás következményeként majdnem összes ujjainak ízét, és mindkét lábát térden alul csonkolni kellett. Marjai Tamás hadnagy a hőslelkű, minden áron győzni akaró, meg nem alkuvó magyar honvéd huszártiszt példáját testesítette meg.
A tiszteletadást követően folytattuk utunkat a Vértes bérceire, ahol lenyűgöző kilátástárult elénk.
Miután visszatértünk szálláshelyünkre és elfogyasztottuk bográcsban főtt vacsoránkat, újabb szellemi képzés következett, ezúttal Boór Tamás székesfehérvári vármegyés előadásában. A téma a Szent István-i állameszmény és a Magyar Apostoli Királyság volt, aminek helyreállításáért jött létre mozgalmunk. Ezért erről a célról minden vármegyés bajtársi összejövetelen szó esik.
(clicks: 3)
Mivel ekkor már éjfélre járt az idő, ezért mindenki lefeküdt aludni, hogy másnap reggel frissen induljunk a szomszéd faluban lévő szentmisére, eleget téve a 3. parancsolatnak. Mivel Vérteskozma gyönyörű templomában csupán évente egy alkalommal tartanak szent liturgiát, ezért az erdőn keresztül a tőlünk 4km-re fekvő Várgesztesre látogattunk.
(clicks: 4)
Visszaérkezvén szálláshelyünkre, kezdetét vette mozgalmunk regionális közgyűlése, ahol minden tagszervezeti vezető ismertette a helyi közéleti-politikai viszonyokat, részletesen beszámolt a tagszervezete elmúlt évi tevékenységéről, majd felvázolta jövőbeni terveiket.
(clicks: 18)
Az időközben elkészült ebéd elfogyasztása után az egész mozgalmat érintő, országos jelentőségű ügyekben egyeztettünk a Pannónia vármegyés vezetőinek irányításával, majd, ahogyan az már megszokottá vált, vármegyés imádságunk, a Magyar Hiszekegy elmondásával zártuk a programot.
(clicks: 28)
Vasárnap délután sok tapasztalattal, megerősödött hivatástudattal indultunk haza, hogy az összetartáson megszerzett tudást hétköznapi harcainkba is sikerrel átültessük.
(clicks: 50)
(HVIM Pannónia – Mi Magunk – Szent Korona Rádió)