A HVIM tagjai nagy gondot fordítanak a közös időtöltésre, a belső összetartásokra, aminek során a kapcsolatokat tudják elmélyíteni, egymást még jobban megismerhetik, illetve a mozgalmi életet tudják átbeszélni, a különböző terveket lehet egyeztetni és kimunkálni. Vannak országos (az egész mozgalmat érintő), de vannak különböző régiószintű összetartások is a mozgalom életében. Most egy régiós szintű esemény lefolyásáról számolunk be.
Mozgalmunk “Pannónia régiója” (Dunántúli tagszervezetek) az elmúlt hétvégét a festői szépségű Vértes – hegységben fekvő Vérteskozma üdülőfalujában töltötte, ahol az állandó lakosság 20 fő. Nem mindig volt ez így, hiszen a falut a Gesztesi várhoz tartozó területként már 1300-ban említik. A török időkben az Eszterházy-család grófi ágának voltak itt birtokai, akik német telepesekkel népesítették be a falut, azonban 1945-ben a bevonuló Vörös Hadsereg brutális kegyetlenkedések közepette óriási pusztítást végzett a lakosság körében, akárcsak a térség többi részén. A közeli Kápolnapuszta teljes férfi lakosságát legéppuskázták a kisgyermektől az aggastyánig, de mint sváb emberek, a kitelepítést a vérteskozmaiak sem kerülhették el. Ennek tudatában már érthető a település mai helyzete.
A szombat kora délutáni érkezést és a szálláshelyek elfoglalását követően kezdetét vette másfél napos belső táborunk. Székesfehérvárról, Veszprémből, Pécsről, Bátaszékről, Oroszlányból és Sopronból is érkeztek bajtársaink, majdnem minden pannóniai tagszervezet képviseltette magát.
Az első program egy rendkívül gyakorlatias előadás volt a titkosszolgálatok működéséről és beszervezési technikáiról, melyet mozgalmunk társvezetője, Barcsa – Turner Gábor tartott. A téma mindenkihez közel állt, hiszen a HVIM működését alapításától fogva végig kíséri az említett szervek bomlasztó tevékenysége, így a vármegyések személyes tapasztalataikat is megosztották egymással.
Az előadást egy rövid, 8 km-es túra követte, aminek célja a II. világháború végóráiban, a Vértesben kivérzett huszár hadosztály előtti tisztelgés volt. Örömmel vettük tudomásul, hogy a falu határában egy viszonylag újonnan állított, jól rendezett emlékmű hirdeti a hősök örök dicsőségét. Itt tartottuk meg rövid megemlékezésünket, majd megkoszorúztuk az emlékművet.
Szabó László székesfehérvári vármegyés bajtársunk a hadművelet során bátorságával kitűnő Marjai Tamás huszár hadnagy történetével elevenítette fel a januári harcokat:
Marjai Tamás huszár hadnagy 1945. január 20-30. között a Vértes-hegység visszafoglalásáért vívott harcokban bátorságával messze kimagasló módon kitűnt. A Kőhányás-puszta elleni támadásnál a legsúlyosabb ellenséges tüzérségi és gyalogsági nehézfegyverek összefogott gyilkos tüzében, mint szakaszparancsnok, szakasza élén sorozatosan megrohamozta a mélységben elhelyezkedett ellenséges támpontokat, míg áttörte az ellenség védelmi övét. Személyes példája magával ragadta szakaszát, sőt a mellette küzdő egységet is. A Nagy-bükk elleni rohamnál egymaga két ellenséges nehézfegyverrel megerősített támpontot semmisített meg kézigránáttal, majd rátapadva a lendületes rohamtól megrendült ellenségre makacsul üldözte azt, úgyhogy az ellenség nehézfegyvereit hátrahagyva, rendezetlenül kényszerült visszavonulni. Szakasza elsőként ért fel a Kotló-hegyre, miközben négy, nehézfegyverrel megerősített támpontot küzdött le. A Kotló-hegyen az ellenség bekerítette a 4/1. huszár osztályt. Marjai hadnagy két napon át, lőszerutánpótlás nélkül, étlen-szomjan, dermesztő hidegben és hóviharban rendületlenül kitartott szakaszával, és egymás után közelharcban verte vissza a nyomasztó túlerő meg-megújuló támadásait. A gyűrűből való kitörési parancsra szakasza élére állt és elkeseredett közelharcban áttörte a két nap folyamán kiépített orosz védelmi övet. Közben szilánkos combcsontlövéssel megsebesült, és az orosz védőállás mögött fekve maradt. A dermesztő hidegben keze-lába lefagyott. Ilyen állapotban, öt napon át étlen-szomjan, a nagy vérveszteségtől teljesen elgyengülten, hófúvásban, méteres hóban, hegyről-hegyre csúszott-kúszott marjai hadnagy az orosz védőállásokon át, amíg saját csapataihoz visszatért. A fagyás következményeként majdnem összes ujjainak ízét, és mindkét lábát térden alul csonkolni kellett. Marjai Tamás hadnagy a hőslelkű, minden áron győzni akaró, meg nem alkuvó magyar honvéd huszártiszt példáját testesítette meg.
A tiszteletadást követően folytattuk utunkat a Vértes bérceire, ahol lenyűgöző kilátástárult elénk.
Miután visszatértünk szálláshelyünkre és elfogyasztottuk bográcsban főtt vacsoránkat, újabb szellemi képzés következett, ezúttal Boór Tamás székesfehérvári vármegyés előadásában. A téma a Szent István-i állameszmény és a Magyar Apostoli Királyság volt, aminek helyreállításáért jött létre mozgalmunk. Ezért erről a célról minden vármegyés bajtársi összejövetelen szó esik.
Mivel ekkor már éjfélre járt az idő, ezért mindenki lefeküdt aludni, hogy másnap reggel frissen induljunk a szomszéd faluban lévő szentmisére, eleget téve a 3. parancsolatnak. Mivel Vérteskozma gyönyörű templomában csupán évente egy alkalommal tartanak szent liturgiát, ezért az erdőn keresztül a tőlünk 4km-re fekvő Várgesztesre látogattunk.
Visszaérkezvén szálláshelyünkre, kezdetét vette mozgalmunk regionális közgyűlése, ahol minden tagszervezeti vezető ismertette a helyi közéleti-politikai viszonyokat, részletesen beszámolt a tagszervezete elmúlt évi tevékenységéről, majd felvázolta jövőbeni terveiket.
Az időközben elkészült ebéd elfogyasztása után az egész mozgalmat érintő, országos jelentőségű ügyekben egyeztettünk a Pannónia vármegyés vezetőinek irányításával, majd, ahogyan az már megszokottá vált, vármegyés imádságunk, a Magyar Hiszekegy elmondásával zártuk a programot.
Vasárnap délután sok tapasztalattal, megerősödött hivatástudattal indultunk haza, hogy az összetartáson megszerzett tudást hétköznapi harcainkba is sikerrel átültessük.
(HVIM Pannónia – Mi Magunk – Szent Korona Rádió)