A dél-alföldi HVIM “túra szakosztályából” három fő ismét felkerekedett egy nagyobb táv leküzdésére, melynek a tatabányai Gerecse 50 elnevezésű teljesítménytúra adott teret.
Szombaton kora reggel indultunk Budapestről Tatabányára, hogy nevezésünket leadjuk a Jubileum Parkban berendezett túraközpontban. Itt szembesültünk azzal, hogy milyen komoly támogatók állnak a rendezvény mögött és, hogy mintegy háromezer fő döntött hozzánk hasonlóan az indulásról, tehát egy igazán nagyszabású rendezvényről van szó. Kissé döcögősen jutottunk el a startig, a tömeg, és a nem mindig egyértelmű jelzések hatására, holott egy szócsőből végig fülsiketítően ömlött az információ. Már itt kirajzolódott, hogy a tömeg miatt nem ez lesz a legmeghittebb túra a természet lágy ölén, amin részt veszünk, de természetesen nekivágtunk 8 óra magasságában.
A megszokottól eltérően az időjárás kegyes volt hozzánk és ragyogó napsütésben, 25 fokban fogyasztottuk a kilométereket a gyönyörű Gerecse hegység ölelésében. A túra három távon is teljesíthető volt (10, 30, 50 km ), így a kezdeti szakaszok egyfajta népünnepély hangulatát keltették, és a haladást is megnehezítették.
(clicks: 14)
A szintemelkedés, ami összességében 1500 méter, már az első szakaszokon meredek kaptatók formájában farkasszemet nézett velünk, de a domborzati sokszínűségnek hála unalmas periódusokról nem beszélhetünk.
(clicks: 10)
12 órás szintidő áll a túrázók rendelkezésére és 10 ellenőrzőponton lehet felvenni a pecséteket az önkéntesektől. Mindenféleképpen meg kell jegyezni, hogy a bajtársi közösségek által szervezett illetve történelmi emléktúrák (Attila Védvonal, Kitörés 60, Vitéz Vastagh György stb.) mennyivel emberközelibbek. Ezek lebonyolításában ugyan nem segítenek nagy támogatók, az egyes állomásokon mégis ingyen teával, csokival, szendvicsekkel, a célban pedig minden esetben egy tál meleg étellel várják a megfáradt túrázókat. Ugyan étel itt is akadt, fizetős büfékocsik formájában… Persze utóbbiaknál az emlékezés és a kegyelet lerovása is cél önmagunk megmérettetése mellett, míg előbbi pusztán teljesítménytúra, mélyebb üzenet nélkül. Ettől függetlenül gyönyörű környezettel, élővilággal és járható utakkal vár ránk a Gerecse 50. Utunk során szinte végig váltották egymást a meredek emelkedők és az erdei egyenesek, aminek a tatabányai Turul szobor megtekintése után egy 4 km-es betonszakasz vetett csúfos véget. Ilyen hosszú táv megtétele után a térdeket és a bokát meggyilkolja a beton, így azt gondolom a mentális és lélektani határmezsgyénken egyensúlyoztunk ekkor.
(clicks: 17) 
(clicks: 14) 
(clicks: 12) 
(clicks: 13)
Sikeresen legyűrtük az 50 km-t és 11 óra alatt, viszonylag kényelmes tempóban értünk vissza a tatabányai bázisra, ahol a reggel tapasztalt kaotikus állapotok némileg csillapodtak és átvehettük a kitűzőinket.
Természetesen nincs felesleges kilométer, főként nekünk vármegyéseknek, hiszen a sportot mindig honvédelemnek is tekintjük, viszont le kell szögeznünk, hogy a sokat kritizált nemzeti oldal túrái pozitívabb benyomást keltenek.
A Dél-alföldi HVIM tevékenységét a hivatkozásra kattintva tudja figyelemmel kísérni.
(Szegedi HVIM nyomán Mi Magunk – SZKR)