Rövidesen egy jótékonysági focitornára fog sor kerülni, a Pest megyei HVIM szervezésében, melynek bevételével a Bukarestben raboskodó székely bajtársaikat kívánják támogatni. Az alábbi cikk arról szól, hogy miért éppen a focit választották a sportágak közül.
A labdarúgás története egészen korai időkig vezethető vissza. Egyes történelmi kutatások szerint már az ókori Kínában játszották, ha nem is a klasszikus értelemben vett futballt, de egy ahhoz hasonlatos „cu-kű” nevű játékot. A kínai császár előszeretettel játszatta katonáival ezt a fajta sportot, hiszen hatékonyan hozzájárult az olyan képességek fejlesztéséhez mit a gyorsaság, az ügyesség vagy a találékonyság.
Írásos feljegyzés van arra vonatkozóan is, hogy az ókori Róma harcedzett légionáriusai, hódító utjaik során nagy kedvel játszottak, egy „harpastu” nevű sportot, ami bár inkább egy rögbi féle játék volt, de szintén tekinthető a labdarúgás elődjének.
A ködös Albionból már az ezeregyszázas évek végéből származnak feljegyzések, bár akkor még, mint pogány népszokás jelent meg a futball a közösség életében. A leírások szerint az első tavaszi napon az emberek kisereglettek az utcára, a „rontást és gonoszságot” egy bőrlabdába varrták, amit végigrugdostak a falu utcáin, egész a település határain túlra.
Az első hivatalos futball mérkőzés leírása 1280-ból származik, ami több végtagtörést és egy halálos áldozatot is követelt, hiszen ekkor még a mai értelemben ismert sportszerűség köszönőviszonyban sem volt a sportággal, így egyetlen elfogadott játékszabály volt, nem lehetett kézzel a labdához érni. Ebből adódóan egy-egy ilyen „mérkőzés” –amit ekkor még nemritkán több százan játszottak egyszerre- inkább hasonlított egy nagyszabású kocsmai verekedéshez, mint a mai kor focijához.
A napjainkban ismert futball alappilléreit a 19. század közepén fektették le, ahol immár egységesen elfogadott szabályrendszer keretein belül indult útjára a sportág.
Ennyit röviden a foci történetéről. Nézzük mit is adhat ez a nagyszerű sport az egyénnek és mit a közösségnek, az egészségre és a megfelelően karbantartott fizikumra gyakorolt jótékony hatásán túl.
A cikk folytatása a hivatkozásra kattintva érhető el.
(S. Zsolt, Gödöllői HVIM, tagszervezet vezető – Mi Magunk – SZKR)