A nemzeti szervezetek minden évben igyekeznek méltóképpen megemlékezni a bolsevik ostromgyűrűből kitörő hős magyar és német katonákról, akik 108 napon át védték Budapestet és Európát a vörös hordával szemben.
Idén február 13-án újra a Budai Várban a Kapisztrán téren zajlott a kegyeleti megemlékezés a Magyar Nemzeti Arcvonal, a Pax Hungarica Mozgalom és a Hungária Skins szervezésében, melyen természetesen a HVIM tagszervezetei is képviselték magukat. A 15 órakor kezdődő rendezvényen több százan jelentek meg. Az elhangzó beszédek után a hazafias szervezetek az emlékezés koszorúit helyezték el. Az esemény méltóságteljes voltán még az a körülbelül ötvenfőnyi, duplakordonnal védelmezett úgynevezett “antifasiszta aktivista” sem tudott csorbítani, akik a Himnusz és Szózat alatt is sípoltak, doboltak és gyűlölet-teljes rigmusokat óbégattak. Válaszul Lantos János, a Pax Hungarica Mozgalom helyettes vezetője fejtette ki véleményét az elmúlt napokban napvilágot látott gyalázatos emlékműrongálásokkal kapcsolatban és üzent a túloldalon ajvékoló identitás nélküli csürhének. Az emlékműveket egyébként szokás szerint, szinte azonnal helyreállították jóérzésű hazafiak.
(clicks: 7)
Egy szegedi és egy budapesti vármegyés helyezte el Mozgalmunk koszorúját.
Miután leróttuk kegyeletünket, a déli régióbeli vármegyés “túraszakosztályunkkal” mely idén bővült barátokkal és más tagszervezet tagjaival is, leadtuk nevezésünket a 60 km-es távra és itinerünkkel zsebünkben “kitörtünk” a Bécsi kapun át, hogy kezdetét vegye az embert próbáló út.
(clicks: 13)
A cél a 60 km-re lévő Szomor község, ahol 1945-ben a katonák elérték a saját vonalaikat. A térre idén is jóval ezren felüli létszámmal érkeztek a nevezők, közülük nagyon sokan a történelmi emlékezés jegyében indultak. Az időjárási viszonyok ebben az évben sem könnyítették meg a dolgunkat, a napok óta tartó eső áztatta talaj nem kecsegtetett sokkal kedvezőbb körülményekkel, mint az előző évi jégpáncél. Velünk volt egy gyakorlott túrázó bajtársunk is, akinek köszönhetően sokszor menekültünk meg az eltévedéstől. (Ez azért is fontos, mert az emlékműrongáló bátor antifák “elképesztő bátorságot” felmutatva sok helyen eltüntették a jelzéseket a túra útvonalán, útszakaszokat elbarikádoztak mindenféle erdei lom odadobálásával, így voltak akik eltévedtek) Túránkat sáros kapaszkodók és helyenként leereszkedő köd jellemezte. Az ellenőrző pontok elosztása átlagosan 4 km, ahol korhű egyenruhákban pecsételnek a katonák. Ennek az éjszakai túrának lényege a főhajtás a kitörő hősök előtt, így nem mulasztottunk el az érintett síroknál egy-egy mécsest elhelyezni. A túra feléig a nagyobb csúcsokat hátunk mögött hagyva erőnk teljében és lelkesen haladt a déli régió és a bajtársak, egészen a 25 km-nél lévő Virágos-nyeregig, mely után erőt próbáló, veszélyesebb hegyi szakaszok következtek. Az emléktúra folyamán sokszor megmutatkozott mi is a mozgalom alapszellemisége, miért vagyunk jelen, alkalom nyílt számtalanszor, hogy lelket öntsünk a másikba, vagy fizikai segítséget nyújtsunk egymásnak. A holtpont mindenki számára elérkezett, a legtöbbünknek Perbál község után, amikor utolsó lendületünkkel kellett átverekedni magunkat egy 12 km-es szakaszon megannyi sáros szántóföldön, hogy elérjük a Kakukk-hegyet, melynek a legmeredekebb ösvényeit megmászva kaptuk meg az utolsó pecsétünket egy német katonát megjelenítő hagyományőrzőtől.
Végül egy 2 km-es betonúton leereszkedve értük el a szomori iskola tornatermét, ahol megkaptuk az emléklapot, kitűzővel és felvarróval, ami jelzi, hogy teljesítettük a 60 km-es túrát. Ugyanitt a megfáradt túrázók kaptak teát, forralt bort és virslit is, valamint találkozhattunk a gyorsabb vagy éppen lassabb tempóval befutó bajtársakkal is.
A Kitörés Emléktúra segítségével a jelenkor embere közelebb kerülhet az 1945-ben országunkért és Európáért harcoló hős katonák szellemiségéhez, valamint rengeteget tanulhat saját magáról, eltávolodhat a materiális világtól.
(clicks: 11)
Jövőre újra nekivágunk! Dicsőség a hős katonáknak!
A szegedi HVIM Facebook oldalát a hivatkozásra kattintva érheti el.
(Szegedi HVIM – Mi Magunk – SZKR)