Azt mondják, a Mikulás Lappföldön lakik, manók csinálják az ajándékait, rénszarvasok húzzák a szánját, és a kéményen át közlekedik. De mi tudjuk, hogy ez nem igaz, ugye, gyerekek?
Ám ez a fajta mikulás leginkább a fűtött bevásárlóközpontban hohohózik, a térdére ültet, és akkor el lehet mondani, melyik hipiszupi távirányítós dínószörnyet, vagy utcalánynak öltözött anorexiás barbibabát akarjátok. De nektek nincs is szükségetek ilyen butaságokra, igaz, gyerekek?
Bár honnan is tudnátok, mire van szükségetek, hisz gyerekek vagytok. Azért vannak a szüleitek, mert ők idősebbek, bölcsebbek, és nagyon is tisztában vannak vele, mi nektek a jó.
Például tudják, hogy a Télapó nem a Mikulás. A Télapó az ’50-es évektől próbálta átvenni Mikulás helyét, szovjet nyomásra. De nem sikerült neki, mi tudjuk, hogy a Mikulás igazából Szent Miklós, aki valódi püspök volt, azért van a Mikulásnak palástja, nem kabátja, és süvege, nem pedig vacak, pomponos sapkája. Aranyos pásztorbottal jár, és nem is túlsúlyos. Nem is lehetne, mert mindenét a szegényeknek adta, így sokat koplal, úgy tartják, csecsemőként is csak egyszer szopott böjti napokon.
A Mikulás nemes és nagylelkű. Nem manók csinálják helyette az ajándékokat, ő maga teszi, amit tennie kell. Történt egyszer, hogy egy elszegényedett nemesember olyan komoly adósságot halmozott fel, hogy lányainak már enni sem tudott adni. Úgy érezte, nincs már más választása, mint leányait bocsássa áruba, s így azok tisztessége árán szabadítsa meg magukat a nyomortól. Amikor Miklós püspök értesült erről, elhatározta, hogy segít a családon. Éjszaka a házukhoz lopózott, és egy pénzzel teli erszényt dobott be a félig nyitott ablakon. A pénz elegendő hozomány volt a legidősebb lány kiházasításához, s így őt apja férjhez tudta adni. Később, a jótékony Miklós ismét a segítségükre sietett. Megint pénzt dobott titokban a házba, s így a második lány is férjhez mehetett. A harmadik lány, mikor hasonlóan kétségbeejtő helyzetbe került, szintén megkapta tőle az adományt. Senki nem tudta, ki volt a jótékony éjszakai adakozó, de az apa kíváncsi volt, ezért a harmadik alkalommal kileste, ki dobja be a pénzt. Meglátta Miklóst, és mindenkinek elhíresztelte a nevét.
A Mikulás mindenről tud. Angyalok segítik, és csodatevő ereje van. Ezt számos legenda is alátámasztja. Egyszer egy gonosz vendéglős elcsábított három iskolás fiút, majd megölte őket, és mint a húst szokás, só közé egy hordóba rejtette a holttestüket. Miklóst egy angyal figyelmeztette az esetre, mire ő megjelent a vendéglős házánál, föltámasztotta a gyermekeket és megbüntette a bűnöst.
A Mikulás nem mézesmázos. Nem ültet az ölébe, nem simogatja a gyerekek fürtjeit. Miklós püspök az ünnep előestéjén kíséretével együtt betér olyan házakba, ahol gyerekek vannak, és vizsgáztatja, imádkoztatja, majd tudásuk és viselkedésük szerint jutalmazza, vagy virgáccsal fenyegeti őket, illetve sokszor a kíséretében lévő ördöggel fenyítteti a rossz gyerekeket.
A Mikulás igazi harcos, szigorú és kérlelhetetlen. 325-ben részt vett Niceában az I. Egyetemes Zsinaton, ahol egy szenvedélyes vitában arcul ütötte Ariust, a tévtanítót. Ezért a tettéért azonnal elmozdították a zsinatról, és felmentették püspöki teendői alól. Még azon az éjszakán a zsinat több tagjának egyazon különös álma volt, melyből rájöttek, hogy Miklós az igaz keresztény tanítás iránti féltő szeretetből, annak védelmére követte el tettét. Az ámulatba esett főpapok azonnal Miklóshoz siettek, és bocsánatot kérve visszahelyezték püspöki székébe. Ettől fogva óriási tiszteletnek örvendett, mindenki úgy tekintett rá, mint egy nagy emberre, aki nem esztelen dühből vágta arcon az istenkáromló Ariust, hanem az Isten iránti buzgalmából.
Gyerekek! Mondjátok el ezt mindenkinek, aki nem tudja! Mondjátok el, a Mikulás mennyivel csodásabb a Télapónál. Szent Miklós személye nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek számára is üzenetet hordoz: mint szent ember, igazi példakép és igazodási pont, tetteit nem az ájtatos jótékonykodás, hanem valódi istenfélelem vezérli. Legendássá vált jó cselekedetei arra sarkallnak, hogy magunk is jót tegyünk másokkal, és álljunk ki azokért, akiket igazságtalanság ér.
A Mikulás valóban létezik. Abban a hagyományban él tovább, amit Szent Miklós megteremtett.
(Acél – Trón és Oltár – SZKR)
