Sokszor feltettem magamnak a kérdést, a megjelenése napján általában már a kezemben csücsülő Magyar Hüperión oldalait lapozgatva: tisztában van-e a jobboldalisággal így vagy úgy, többé vagy kevésbé nyíltan szimpatizáló magyar értelmiség e folyóirat páratlan jelentőségével?
Ismerik-e egyáltalán e kiadványt, és ha igen, tudják-e, „mire megy ki a játék”? Van-e róla fogalmuk, hogy a Magyar Hüperión értük szól, és annak az eszmének a fenntartásáért, amit a hagyományellenes liberalizmus „értéksemlegességtől” poshadó világából kézzel-lábbal írtani próbál? Végül pedig tudják-e, hogy rajtuk is igen sok múlik mind a jobboldaliság, mind az ezt ismertető Magyar Hüperión életben maradása szempontjából?
Ezek a kérdések foglalkoztatnak most is, s közben félig boldogan, félig borongósan rápillantok a polcomon sorakozó, eddig megjelent nyolc számra. Öröm él bennem, hiszen megadatott, hogy kellemes megjelenését csodáljam, a lapok jellegzetes illatát szagoljam és a személyesen nem ismert, de a közös eszme miatt mégis barátként kezelt szerzők gondolatait olvassam. De gyanú él bennem a tekintetben, hogy más is képes ennyire sajátjának tekinteni ezt a minden tekintetben igényesen kivitelezett lapot. Nem azért, mintha olyan sokra tartanám teljesítményemet, ami a vásárlásban és az odafigyelő olvasásban összegezhető, hanem azért, mert nem érzem, hogy elegen észrevették volna: egy szimbólum született meg Magyarországon. Az égi magasságokba törekvő magyar ember szimbóluma (hüperión). Egy ideális világ és az igaz eszmék harcosának képe. Egy szimbólum, aminek megvételével nemcsak fontos tanulmányok sorát kapjuk, hanem egy választást is hozunk. Választást, ami arra irányul, hogy kik akarunk lenni. Hétköznapiságba beleszürkült, programozott robotgépek, vagy egy letisztult valóság derűs, öntudatos és életteli lakói.
Sokan viszont csöndesek… túlságosan is csöndesek. Nem ismerik fel, hogy ez a választás akkor is ott lebeg előttük, ha nem akarják meglátni. Talán kishitűek, talán nem hisznek már jelszavakban és szimbólumokban. Megvenni egy kiadványt, elolvasni, és ha kell, kiállni érte. Ugyan mi változik tőle? Nos, a szimbólum olyan, mint a szilárd bástya, sziget a tenger közepén, világítótorony az úton. Akkor is jelentős, ha az ember nem tud róla. A Magyar Hüperión, ahogy meg is fogalmazza magáról, a hazai jobboldaliság egységteremtő fóruma. Támogatásával az egységet támogatjuk mind általános, mind személyes értelemben. A jobboldalnak szüksége van olyan támaszokra vagy bázisokra, amelyek közös forrásként szolgálnak a magyarországi értékteremtés útján. A folyóirat halk szerénységgel immáron harmadik éve rendületlenül erre a szerepre jelentkezik.
Horváth Róbert, a folyóirat főszerkesztője a következőképp fogalmaz nem csak egyszeri elolvasásra javallott bevezetőjében: „A háromhavonta megjelenő Magyar Hüperión folyóiratnak két fő célja van. Egyrészt publikációs lehetőséget kíván nyújtani a magyar értelmiség mindazon tagjainak, akik a jobboldaliság ideáját és nemzeti elkötelezettségüket nyíltan felvállalják. Összefogni, összefoglalni és bemutatni akarja a jobboldali beállítottságú nemzeti értelmiség alkotásait, kutatási eredményeit, színvonalasan kidolgozott gondolatait. Másrészt lefektetni kívánja egy jellegzetesen magyar szellemi út alapjait. Ezt részben azon elképzelések mentén teszi, amelyekről – némileg homályos és irodalmi módon – Hamvas Béla írt A magyar Hüperioncímű könyvében. Olyan magyar útról van szó, amely figyelembe veszi, tiszteli és képviseli a magyarság keresztény és kereszténység előtti hagyományait, de nem zárja magát azok keretei közé.”
Noha megnyilvánulásában csöndes és alázatos, tartalmában rendkívül magabiztos és lényegre törő, céljában megingathatatlan folyóiratról van szó. Hasonlatos a régi korok mestereihez, akik csak ritkán szóltak, de akkor úgy, hogy beszédeikkel szinte hegyeket mozgattak. Nem úgy, mint a csicsás és terjengős, megalkuvó és lényeglátásból felmentett, fél-, ál- és ellenjobboldali lapok demagóg szóbűvöletétől bűzlő alakjai.
Remélem, eljön az idő, amikor minél többen meglátják a Magyar Hüperión nemcsak kulturális, hanem szimbolikus jelentőségét is. Ez kulcsmomentum egy egészséges és nagyobb méreteket öltő jobboldali közösség kialakításához. Mert ugyan mi más nyújthatna még ilyen elemekben gazdag táptalajt a valódi társadalmi emelkedéshez? Akármilyen messzire tekintettem, nem találtam még egy alkalmas fórumot a feladatra.
Forrás: Jobboldali Kultúra
