“Az átlagember, főleg az átlag fiatal számára a legfőbb nevelési eszköz mára nem a szülő, nagyszülő, vagyis a család intézménye, sokkal inkább a média manipulatív iparága. Nem véletlenül alakították, hogy így legyen. A különböző médiafelületek okádják magukból a család és kapcsolatellenes műsorokat, tartalmakat, természetesen megfelelően, fogyasztható, sőt, kifejezetten vonzó formába csomagolva.”
Azt minden épeszű ember tudja, hogy nő és férfi kapcsolatából születhet új élet. Talán az is sokaknak világos, hogy nő és férfi harmonikus, tiszteleten és szereteten alapuló kapcsolatából születhet egészséges, érzelmi és fizikai szinten is megfelelő „minőségű” utód, aki képes lehet további generációkat felnevelni, és így tovább. Ezt hívjuk tulajdonképpen a család intézményének. Nem véletlen, hogy bizonyos háttérhatalmak éppen ezt az intézményt támadják a leghevesebben és a legaljasabban, a legkülönbözőbb fegyverekkel – az európai fehér ember pedig a demográfiai adatok szerint nem tud ellenszert találni ezekre a támadásokra.
Az átlagember, főleg az átlag fiatal számára a legfőbb nevelési eszköz mára nem a szülő, nagyszülő, vagyis a család intézménye, sokkal inkább a média manipulatív iparága. Nem véletlenül alakították, hogy így legyen. A különböző médiafelületek okádják magukból a család és kapcsolatellenes műsorokat, tartalmakat, természetesen megfelelően, fogyasztható, sőt, kifejezetten vonzó formába csomagolva. A lényeg minden esetben az, hogy a fiú/lány fiatal még, ezért ne akarjon kapcsolatot, csak élvezze az életet, élje ki magát, „legyen önmaga” amíg megteheti. Bulizzon, szórakozzon, elvégre csak egyszer élünk, miért kellene ezt összekötni valaki mással „idejekorán”? Erről szólnak a fiatalokhoz széles körben eljutó bulvár hírek a „celebek életéről”, a valóság show-k, a különböző amerikai egyetemeken játszódó mozifilmek, tv sorozatok, internetes tartalmak stb. Mind-mind arrafelé tereli a fiatalokat, hogy ne akarjanak hosszú és mély kapcsolatot, vagy ha bele is futnak, arról illik úgy gondolkodni, hogy előbb-utóbb úgyis véget ér. Arra tanítanak, hogy akkor leszel önmagad, szabad, független, ha hetente, havonta váltogatod a partnereidet, mert hát milyen jól érzed így magad. Így a munkahelyeden is előrejuthatsz, mert annak egyébként egy nőnek is fontosabb kell ám legyen, mint mondjuk az anyaság, a családi élet.
A kapcsolatok ezzel felszínesek maradnak, aminek az az előnye megmarad, hogy csak pozitív érzéseket szabadítanak fel, hiszen nincs egymás iránti felelősségvállalás, nincsenek megoldásra váró problémák, vagyis az élet szép. Legalábbis egy ideig. Mert előbb utóbb mindenki rájön, hogy nem elég már a flört, nem elég a kaland. Az ember alapvetően társas lény, és szüksége van a társ által adott létbiztonság érzésére. Ezt pedig nem lehet felületes, alapvetően szexuális orientáltságú kapcsolatokban megtalálni. Az eredmény pedig katasztrofális. Testileg, lelkileg torz emberek tömegei, akik életük hátralévő részében képtelenek valóban harmonikus, normális emberi és érzelmi kapcsolatra, így pedig megfelelő családi élet kialakítására. A nők képtelenek lesznek természetes anyai feladatuk ellátására, ahogy a férfiak sem lesznek képesek megfelelően ellátni apai, családfenntartói kötelezettségeiket. A fiatalkori látszólagos és rövid szabadságért pedig hatalmas árat fizethet, aki enged a csábításnak, hiszen a hamar múló pozitív, felületes érzelemért hosszú életen át tartó mély, lelki szenvedés, magány, boldogtalanság a „jutalom”.
Ennek természetesen nem kell így lennie. Ha képesek vagyunk meghozni azt az áldozatot, hogy kimaradunk a liberális tobzódásból, úgy jutalmunk egy boldog, harmonikus családi élet lehet, hosszú éveket, egy egész életet eltöltve társunkkal. Olyat, amire előbb-utóbb mindenki vágyik. Kiegyensúlyozott, megfelelő értékrendű gyermekek felnevelésével pedig sikeresen vehetjük fel a harcot a térhódítást végző más rasszokkal, illetve az ezt felerősítő ember és családellenes erőkkel szemben!
(2015. 03. 05.)