A Magyar Önvédelmi Mozgalom elsősorban egy olyan országos hálózat kiépítésére törekszik, melynek legfontosabb eleme a közösség (nagy család) tagjainak a kölcsönösség elvén alapuló, szervezeti védelme.
Ehhez kapcsolódva utaztunk szombat este Borsod megyébe, ahol másnap két településen érzékeltettük jelenlétünkkel, hogy igenis van magyar összefogás és vannak egymásért kiálló magyar emberek.
Az Észak-Borsodhoz tartozó Arlón egy héttel a mostani látogatásunkat megelőzően már a térségbeli aktivistáink megfordultak és a tevékenységünket bemutató szórólapokkal felfegyverkezve, tettek közérzet javító sétát a településen.
A sorban következő akcióra vasárnapi délután érkeztünk meg Ózdra a Dunántúli csapatépítést, majd egy délelőtti Emődi közérzetjavító sétát is megjárt aktivista csoportunkkal.
A helyi Jobbik szervezet irodájában megtartott rövid eligazítás után, kiegészülve a térségbeli MÖM tagokkal indultunk át a szomszédos Arlóra, hogy ismét demonstráljuk az ott élő állampolgáraink felé a nemzeti értékelvű összetartozás szívet és lelket melengető érzését.
A néhány órás ottlétünk mindenképpen hasznosnak értékelendő. Házigazdánk Csalavári József a MÖM Észak-Borsodi szervezője és a helyi lakosok segítségével betekintést nyerhettünk a helyi hétköznapok cseppet sem idilli világába.
A globalista világrend által a világkormány tervezett bevezetése miatt, Európára rászabadított migráns invázió közepette tárult ismét a szemünk elé, hogy az ősrégi bevándorlóink, miként pusztítják le az egykor szebb napokat is megélt településeinket. Hogyan nem képesek több száz év alatt szocializálódni és magukévá tenni a többségi társadalom által felállított közösségi-együttélési normákat.
Megtudhattuk, hogy a körülbelül hatvan százalékban cigányok által benépesült települést gyakorlatilag három „család” tartja uralma, vagy rettegés alatt. Ők elsősorban az uzsorából szerzett törvénytelen vagyonukkal a hátuk mögött szereztek helyi hatalmi pozíciót. Természetesen ebből adódóan nem meglepő, hogy „érdekérvényesítő” harcaik végkifejleteként időnként össze is csapnak egymással.
Ilyenkor persze előkerül az addig gyakorlatilag a sarokban porosodó lapát, vasvilla, esetleg a falról is lekerülhet egy-egy szamuráj kard.
Ennek következtében az (vérrokoni párkapcsolatoknak köszönhetően) amúgy sem bizalomgerjesztő egyedek egy-két testrészüktől megfosztva még kevésbé nyújtanak örömteli látványosságot.
Egyébiránt feltűnőek voltak a magyarok által lakott házak jelentős részénél a hatalmas testű házőrző kutyák, ami ugye szintén nem írható a véletlen számlájára. Kertészkedni már nem nagyon szokás arra felé és ahol még látni baromfit, ott szintén nagyobb testű kutya tartózkodik a tyúkudvar közepén.
A helyi lakosok, akikkel találkoztunk szemlátomást nem rendültek meg a jelenlétünktől, inkább a huncut öröm és a pillanatnyi megnyugvás látszott az arcokon. A számukra átadott propaganda kiadványokat köszönettel fogadták, meglepő módon még a helyi többség is illedelmesen fogadta a figyelmességünket. Egyébiránt informátoraink szerint a helyi cigányságnak egy jelentős része szintén szenved az előbbiekben már megemlített három család ténykedéseitől.
Ami viszont hiányérzettel töltött el bennünket az nem volt más, mint a rendőrség érdektelensége. Ameddig a múlt hét végén a társaink érkezése előtt már órákkal a településen voltak, most egyetlen egy rendőrrel nem találkoztunk. Persze ez így van rendben és így logikus, mivel mi úgy sem követünk el törvénysértést, a tapasztalataink alapján pedig ilyenkor kiilleszkedett elemek sem ugrálnak be mások udvarába.
A Magyar Önvédelmi Mozgalom tagjai ezen a hétvégén tovább erősítették szövetségüket. Azon a két Borsodi településen ahol a helyi vagy térségbeli tagjaik igényt tartottak rá, ott felvonultatták a nemzeti értékelvű közösségi összetartozás fontosabb és lényegesebb elemeit.
László Attila MÖM országos vezető
(Rendnek kell lenni! – Szent Korona Rádió)