Petro Porosenko, ukrán államfő hetekig hangoztatta, hogy Debalcsevó alatt semmilyen katlan sincs. Végül igaza lett. A cikk írásának pillanatában az utolsó fészkeket, utolsó háztömböket veszítik el a bent maradt kijevi erők, és foglalják vissza tőlük a szakadárok.
Harci videó:
Házról házra ment a harc a katlanban.
E hét elején Novorossia csapatai általános támadást indítottak „a katlan” felszámolása érdekében, miután úgy értékelték, hogy aki akart, élt a szakadárok által felkínált fegyverletételi lehetőséggel.
Sajnálatos módon magyar vonatkozásai is van a katlannak, ahogy olvasóink talán emlékeznek is rá. A katlanban rekedt többek között a 128. munkácsi dandár. A Kárpátalja.ma szerint közel 1300 főnyi kárpátaljai magyar katona „tartózkodik a katlan közelében”. Az elmúlt egy hét eseményeit szemlélve jó eséllyel harcérintkezésbe is kerültek a szakadárokkal.
A 128. munkácsi dandár tábora.
Konkrét tény azonban, hogy a hírek szerint még a második minszki tűzszünet életbelépése előtt, szombaton, életét vesztette a dandár felderítő parancsnoka, Vitaly Postolachi őrnagy. Tény továbbá, hogy Porosenko kitüntetett egy sebesült, kórházba került magyar katonát. Az első hírek szerint a 23 éves Tóth Krisztián augusztusban önkéntesként jelentkezett, feladva jól fizető munkáját, miután értesült arról, hogy egy hasonló helyzetben akkor, Ilovajszknál ugyan ilyen súlyos vereséget szenvedtek a kormányerők. Utóbb napvilágott látott információk szerint nem 23, hanem 19 éves, és nem önkéntes, hanem hivatásos. Ha élve hazakerül, biztosan lesz mit magyaráznia otthon. Elgondolkodtató egyébként, hogy a fentebb említett 1300 katona egyébként komoly kalamajkát okozhatott volna Kárpátalján, ha úgy döntenek, hogy nem a kijevi rezsimért, hanem a saját szabadságukért harcolnak.
Porosenko és csipet-csapata győzelemként emlegeti a debalcsevói csatát, ahol szerintük semmiféle bekerítés nem történt, és csak azért vonultak ki, mert a szakadárok a tűzszünetet megsértve továbbra is lőtték őket. Szerintük néhány tucat halottjuk van összesen, és mintegy 150 sebesültjük, és egyértelműen az orosz különleges erők támadtak rájuk. Ha elhisszük ezt, akkor viszont semmi értelme az újabb, tömeges mozgósítási hullámnak. Egy komolyabb vonatbalesetre, vagy csúnyább kényszerleszállásra való ember. Ennyiért nem kell mozgósítani. A szakadárok szerint megközelítőleg háromezer főre teszik csak a halottak számát. Ezen felül vannak azok, akik megadták magukat, illetve a sebesültek. A sebesültek is három részre oszthatóak. Néhányukat a kimenekülő társaik magukkal vitték, többségüket azonban hátrahagyták, őket vagy időben találták meg a szakadárok, vagy, elég sokuk egyszerűen halálra fagyott.
Hasonló a helyzet a haditechnikával is. Miközben a Nyugat folyamatosan Oroszországot vádolja a szakadárok fegyverzésévvel, szinte végeláthatatlan mennyiségű anyag kerül a világhálóra a kijevi egységek által hátrahagyott eszközökről. Jöjjenek a számok a szakadárok szerint:
Épségben a szakadárok kezére került 28 harckocsi, 63 páncélozott harcjármű, 145 gépjármű, 13 tüzérségi „eszköz”, megközelítőleg 1000 darab kézifegyver, 16 légvédelmi gépágyú és két vagonnyi lőszer. Sérülten, de javíthatóan pedig mintegy 80 harckocsi, legalább 100 gyalogsági harcjármű, 60 darab 122/152 mm-es tüzérségi löveg, 15db. BM-21-es sorozatvető, 120 mm-es aknavetők, óvatos becslés szerint 500 tonna(!) tüzérségi lövedék. Az egyéb fegyverek, ruházat, illetve más felszerelések összeszámolása még folyamatban van.
(Szerkesztői megjegyzés: a Magyar Honvédségnek nem csak, hogy kevesebb ilyen kategóriájú járműve, lövege van, mint a mostani zsákmány, de sok esetben elavultabb is.)
Nem csak javítható járműveket hagytak hátra…
…hanem egyéb lelket melengető ajándékokat is.
Az USA-tól ajándékba kapott három tüzérségi radarból a harmadikat is elvesztették, szakadár kézre került.
Moszkvában nagy lesz az öröm.
Furcsa ellentmondás azonban, hogy korábban mind a szakadárok, mind a bent rekedt csapatok határozottan azt állították, hogy vészesen kevés lőszerük maradt. Erre több magyarázatot is lehet adni:
1; Nem igaz, volt bőven, de valamiért nem használták fel.
2; Normát számoltak az eredetileg körbevett, mintegy tízezer katonára, illetve később értelemszerűen az egyre kevesebbre. Valami hasonlóképpen, hogy: Egy lövész egy óra alatt egy láda karabélylőszert lő el, egy főre pedig 30 ládánk van, tehát 30 órára elég. Aztán ahogy fogytak a harcosok, növekedhetett ugyan az egy főre jutó lőszermennyiség, a vége mégis az lett, ami.
Szólnak ukrán propaganda hírek csodálatos, méltóságteljes kivonulásról, többek közt a 128-asok, amin orvul rajtaütöttek természetesen a szakadárok. A másik fél álláspontja ezzel szemben az, hogy utolsó ultimátumot adtak, miszerint ha sértetlenül hátrahagyják a nehéztehnikát és a maradék muníciót, saját csapataik irányába távozhatnak a katlanból. Ezután a körbezárt Kijevhez hű erők egy része valóban elindult, de nem tartották magukat a feltételekhez és a teherautók közé harcjárműveket is vegyítettek. A szakadárok pedig innentől kezdve semmisnek tekintették az alkut.
A képek, videók tanulsága szerint az elmúlt hónapok alatt semmiféle rendes táborhelyet nem építettek ki maguknak az ukrán katonák, sőt, rendes védművek kiépítése, erődítések sem történtek, úgy néz ki az egész, mint egy szeráj, rendnek, fegyelemnek a legkisebb nyoma sincs.
Akárhogy tagadja Kijev, súlyos vereséget szenvedtek, a szakadárok pedig stratégiai jelentőségű győzelmet arattak. A frontot lerövidítették, kisebb vonalra kell koncentrálniuk, kevésbé látszik meg a létszámhátrányuk. Távolabb tolták a nehéztüzérséget, kevesebb településüket tudják már így elérni a kijeviek, mint ez előtt. Fontos vasúti csomópont került a kezükre. Emellett persze területet, felszerelést nyertek, több ezer embert vesztett el Kijev, akiket nem csak darabra kell pótoljanak, de a megszerzett tapasztalatuk, tudásuk is elveszett. Ha idejében visszavonultak volna, nagyságrendekkel kisebb veszteségekkel megússzák. Visszavonulásból is lehet ellentámadni, erre kitűnő példa az, ahogy a szakadárok cselekedtek a háború elején. Donyecket és Lulanszkot kivéve szinte mindent feladtak, majd a magát túlságosan elbízott ukránokat katlanokba zárták és a tőlük megszerzett fegyverekkel lendültek ellentámadásba.
(Vanek úr – SZKR – Militarizált Övezet)