A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nógrád Megyei Helyi csoportjának Facebook oldala állásfoglalást adott közzé a Zagyva kotrásával kapcsolatban. Ezen kívül megoldási javaslatokkal is előálltak a jelenlegi helyett, ami katasztrofális következményekkel járhat.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
“Döbbenten tapasztaltuk, hogy a napokban kotorni kezdték a Zagyva folyó felső szakaszát, melynek során a vízparti növényzetet is teljesen eltávolítják. Az intézkedés célja feltehetőleg az, hogy a Maconkai-víztározóba a későbbiekben könnyebben tudjanak vizet pótolni. Mégpedig a mátraterenyei Tóaljai tavakból, valamint a Mizserfai-víztározóból. Ezekkel kapcsolatban több aggály is felmerült, amit pontokba szedett az Egyesület:
- Az évnek ebben az időszakában a kotrás és a növényzet eltávolítása természetkárosítás! A még érintetlen szakaszokon fiókás nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) fészkeket találtunk, de éneklő nádi tücsökmadarak (Locustella luscinioides), foltos nádiposzáták (Acrocephalus schoenobaenus) is jelen vannak, nem beszélve a számtalan védett rovarról, kétéltűről, halról, vagy a mocsári teknősökről (Emys orbicularis). A közvetlen pusztulást megúszó példányok sem járnak jól, hiszen élőhelyük teljesen eltűnik. Ezért kérjük a kotrás leállítását, és legalább az elhalasztását az őszi időszakra.
- A kotrás továbbá véleményünk szerint nem járul hozzá az aszály elleni védekezéshez, épp ellenkezőleg! A meder mélyítése, a lefolyás gyorsítása, az árnyaló növényzet eltávolítása mind azt segítik elő, hogy a tájban még éppen megmaradt talajvizek még gyorsabban lefolyjanak.
- A fent említett víztározókból történő vízpótlás szintén aggályos. Ezek jelentős részben bányavizekből táplálkoznak. Miután a Zagyva kotrásával elősegítjük a táj kiszáradását, súlyos felelőtlenség lenne a problémát tovább tetézni azzal, hogy a mélységi vízkészleteket is elkzedjük pazarolni.
Az Egyesület kiemelte, hogy a poszt megírásával nem az indulat generálása a céljuk.
“Ellenkezőleg, a megoldások felé szeretnénk utat nyitni, ezért osztjuk meg szakmai véleményünket.”
Megoldási javaslattal is előálltak
Az Egyesület az alábbi megoldási javaslatokkal állt elő:
- Készüljön el egy hosszú távú koncepció a térség vízügyi problémáinak megoldására.
- Ehhez javasolják egy fórum létrehozását, melynek keretein belül az érintettek közös álláspontot dolgozhatnak ki. A vízügyi ágazat, az érintett hatóságok, a természetvédelmi kezelő, a gazdálkodók mellett javasolják a lakosság, valamint a civil szervezetek bevonását is.
- Javasolják a térségben az árasztások lehetőségének megvizsgálását. Álláspontuk szerint a Bátonyterenye és Nádújfalu közötti szakaszon számos gyep, nádas, valamint ártéri erdő van. Ezek alkalmasak lennének elárasztásra azokban az időszakokban, amikor a Zagyva vízszintje magas. Az így kivezetett áradások fel tudnák tölteni a talajokat vízzel, ahonnan később a száraz időszakokban is víz pótlódhatna a Zagyvába.
Talajba való vízpótlás
A vízpótlás nem a felszíni csatornákban kellene, hogy álljon, hanem a tájban – főként a talajban kellene megvalósítani. A különbség első ránézésre „csak egy irányítási döntés”, de hatásban és tartósságban többszörös nyereséget ad.
Nézzük végig ezt a logikát lépésenként, hogy mennyire más karakterű a csatornában tárolt 1 m³ víz és a talajban szivárgással tárolt 1 m³ víz:
- Csatornában betárolt 1 m³ víz
– Azonnali vízhasználatra jó (pl. öntözés, gravitációs levezetés)
– Párolog – nyári időszakban akár 3–8 mm/nap
– Nem érintkezik aktívan a termőfölddel – csak később, ha kivesszük belőle
– Magas vízállás esetén mederkarbantartás, erózió, műtárgyterhelés
– Tehát: könnyen kezelhető, de vízveszteséges és passzív - Talajba szivárogtatott 1 m³ víz
– Lassan veszik el, sokkal kisebb a párolgási veszteség
– Közvetlen kapcsolatban van a gyökérzónával
– A víz egy része alulról visszahat, emeli a talajvízszintet (ha megfelelő a pórustér)
– Nincs műtárgyigény – maga a táj lesz a „tározó”
– Tehát: aktív, élő tárolás, amely hozzájárul a mikroklíma stabilizálásához is - Energetikai és anyagmozgatási különbség
– A csatornában tárolt víz gyakran nem ott van, ahol szükség lenne rá, így újabb műszaki közbelépés kell (szivattyú, gravitációs cső, zsilip)
– A talajba juttatott víz ott marad, ahol elnyeli a táj – nincs plusz energia, csak gravitáció és idő kell - Időtávlat – rövid vs. hosszú távú tárolás
– A csatornában álló víz napok alatt „megtelik”, majd túlcsordul vagy párolog
– A talajba juttatott víz hetekig-hónapokig is lassan szivárog lefelé, késleltetve hasznosul (és éppen ez a cél) - Társuló hatások – ökológia és gazdálkodás
– Talajban:
– Mikrobiológiai élet újraéled Gyökértömeg növekedése → jobb tápanyagfeltárás
– Növényállomány vízstabilitása nő → kevesebb aszálykár
– Madarak, talajlakók visszatérése → természetes védekezés
– Csatornában:
– Ha nincs ökológiai kapcsolat (pl. nem árasztásos módon hasznosul), akkor passzív „vízparkoló” csak - A gondolat végén: apró különbség = rendszerlogikai fordulat
– Amikor ugyanazt az 1 m³ vizet nem csak „megfogod”, hanem beengeded a tájba, akkor:
– Visszaállítod a vízkörforgás helyi szakaszát
– Átállsz a kivezetésről a beszivárgásra
– És minden egyes m³ víz nemcsak hasznosul, hanem a tájban marad mint tartalék.
Duzzasztás vs. terítés
Ha most a nyári vízhiányt úgy kezeljük, hogy felduzzasztjuk a csatornát 1 méterrel, az csak addig tart, amíg le nem csapoljuk vagy el nem párolog. Ha viszont terítjük és beszivárogtatjuk, akkor talajvíz lesz belőle, ami évekig hasznosulhat, és a következő csapadék is hamarabb hasznosul, mert nedves talajba esik.
A módszer arra épül, hogy ne tartsuk túl alacsonyan a csatornák vízszintjét télen-tavasszal, hanem pár tíz centivel magasabban, így a vízmozgás irányát is meg tudjuk fordítani.
Ez nem elöntés, hanem egyszerű fizika: a víz megy oda, ahol alacsonyabban van a szint – ha a csatorna magasabban van, visszaindul a talajba.
Nézzük meg, hogyan lehet ezt reálisan kivitelezni nagyobb területen:
❶ Mi a lényege? – vízszintemelés, nem vízkitározás
- A legtöbb csatorna télen 60–100 cm-rel a legalsó mederszint környékén üzemel, mert nincs vízhasználat és így „pihentetik” a rendszert.
- Ha ilyenkor 20–40 cm-rel magasabban tartjuk a vizet, az:
- Vízáramlási irányt fordít: a talaj felé indul meg a szivárgás, nem kifelé.
- Lassan telíti a part menti 50–200 m-es sáv talaját.
- Nem okoz elöntést, mert nem lép ki a mederből, csak lassan „szellőzik” lefelé.
❷ Hogyan kivitelezhető? – meglévő rendszeren belül
- Zsilipek és tiltók finomhangolásával:
- A legtöbb helyen van valamilyen szabályozási műtárgy – pallós zárás, zsilip, tiltó.
- Ezek télen teljesen nyitva vannak – így a csatornából a víz gyorsan elhagyja a tájat.
- Ha ezeket részben visszazárjuk, és a vízszintet kb. 0,5 m-rel emeljük, a víz:
- Nem rohan tovább, hanem visszaszivárog a csatornapartba, árkokba.
- Lassú, többnapos beszivárgás indul → feltöltődnek az agyagos rétegek.
- Időzített, fokozatos emeléssel:
- Nem egyszerre kell megemelni télen a teljes rendszert, hanem:
- Tél vége – kora tavasz: legalkalmasabb idő, amikor a növényállomány még nem aktív, de nincs is párolgási veszteség.
- 2-3 hetes periódusokban történik az emelés, 10–15 cm-enként.
- Így elkerülhető minden elöntési kockázat, és mérhető a talajreakció is.
❸ Milyen hatása van? – nem látványos, de mélyre ható
- A víz nem a felszínen látványosan gyűlik meg, hanem a mélyebb, akár 1,5–2 méteres rétegig lassan eljut.
- Kapilláris párna keletkezik – a talajvízszint emelkedik, és a gyökérzóna „alulról kapja” a vizet.
- Tavasszal a vetés már nedves, tápanyag dús rétegre kerül, nem száraz porra.
- A növények aszályállósága nő, öntözésigénye csökken.
❹ Hol működik jól?
- Homokhátság: a lösz–homok határon, ahol a mélyebb réteg jól szívja a vizet.
- Réti talajok: ahol a gyökérzóna felett 1–1,5 m-rel van egy agyagréteg → alatta „vízpárna” képződik.
- Kis vízgyűjtők: ahol nincs erős áramlás, ezért az emelt vízszint nem tolja le gyorsan a vizet.
❺ Költség és engedély: alig van
- Nem kell csatornabővítés, nem kell földmunka.
- Csak beavatkozás az üzemrendbe: a vízmegtartásra vonatkozó üzemelési szabályt együttműködéssel lehet módosítani (pl. vízügy–gazda egyeztetés).
- Nincs vízkitermelés, tehát nem kell vízjogi engedély, csak duzzasztás vagy zsilipműködtetés.
❻ Mennyit tárolhatunk így? (konzervatív becslés)
- Egy 10 km hosszú, 3 m széles csatornaszakasz + partmenti 50 m sáv 40 cm-es emelésével akár:
- 300 000–500 000 m³ víz visszaszivárgása megindítható.
- A beszivárgás néhány hét alatt beindul, és akár 1–2 hónapig is táplálja a talajvizet.
Összefoglalva
Ez a módszer nem látványos vízkezelés, hanem lassú, mélyre ható párbeszéd a talajjal. Egy apró döntés (10–40 cm vízszintemelés) évek vízháztartását javítja, különösen ott, ahol sem öntözés, sem kútvíz nem érhető el.
Magyarország vízgazdálkodásához elengedhetetlen Kárpátalja visszacsatolása (+VIDEÓ)
(MME Nógrád Megyei Helyi Csoport Facebook bejegyzése nyomán Szent Korona Rádió)