A Disney-féle gender-őrület újabb áldozata egy olyan könyvsorozat filmkivonata, melynek az írója C.S.Lewis irodalomtörténész és teológus volt. Lewis a Narnia krónikáit gyakorlatilag egy erkölcsi tanmesének, de egyben vallási műnek szánta, melyben a főszereplő Aslan (oroszlán) Krisztus Urunk allegóriája, a második kötetben pedig Jézus egész szenvedéstörténete, halála és feltámadása is megjelenik. A még rendezés alatt álló film hemzseg a woke-izmustól. Amit lehet elferdítenek, meggyaláznak, megváltoztatnak benne.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Jézusból nőt csinálnak?
Van egy szerep, amit Liam Neeson után Meryl Streep fog játszani a filmben. Az érkező új Narnia mozifilmben, ahol az egyébként Jézust jelképező Aslan oroszlán hangját egy nőnek adná a rendező. Meglepődni azonban nincs időnk a mai beteg, deviáns világban, főleg ha megnézzük, hogy az új film rendezője ugyanaz a Dreta Derwing, aki a woke feminista Barbiet is rendezte.
Az erős keresztény allegorikus elemeket tartalmazó történetben nem valószínű, hogy tisztelni fogják a történet keresztény gyökereit.
De pontosan mit is vesznek el ezek az ultraliberális feldolgozások? Pont a lényeget. Ugyanis a Narniában is fontos szimbolikai rendszerek, nagy igazságok vannak megfogalmazva, csak éppen a gyermekek értelmi szintjén.
A Narnia-könyvek mélységesen keresztény jellegűek. Aslan egyértelműen Krisztus alakja, de ez messze túlmutat az egyszerű allegórián. C.S. Lewis történetei azért íródtak, hogy mélyen felébresszék a képzeletet.
Edmund, a bűn megtestesítője, megeszi az édességet, mielőtt a büszkeségtől elcsábítva elárulja testvéreit a Fehér Boszorkánynak. A kígyó mérgező hatása jelenik meg itt, pont mint az Édenben.
Aslan, az Oroszlán, a prófécia által kinyilatkoztatott módon azért jön, hogy Edmundot (és Narniát) áldozatával megmentse. Figyeljük meg, hogy a Jelenések könyvében Krisztus “Júda törzsének oroszlánja”-ként van jellemezve.
Aslan halála, Krisztus kereszthalála
Aslant nem egyszerűen megölik – a csőcselék gúnyolják, leköpik és megrugdossák útban a Kőtábla felé (mint Krisztust a Golgotán). Később egy „mélyebb varázslat” segítségével támasztják fel, amely képes visszafordítani annak halálát, aki önként vette át egy áruló helyét.
A bibliai párhuzamok végig vonulnak az egész sorozaton, amely ráadásul úgy zárul, mint az Újszövetség. Az Utolsó csatában a régi Narnia apokalipsziséből Aslan parancsára az „igazi” Narnia emelkedik ki, és a romlott világot örök öröm váltja fel. A halál, mint megtudjuk a mesében is, nem véget jelent, hanem egy másik ajtót. Aslan most ítéletet hoz, egyeseket átenged, másokat pedig arra ítél, hogy „elnyelje az árnyéka”.
Sőt, a Narnia még tovább megy, és magáról a hitről elmélkedik.
Amikor a Pevensie gyerekek felnőnek, Susan nem hajlandó elfogadni, hogy Narnia valóságos volt, és elveszik az anyagi világban:
„manapság semmi sem érdekli, csak a nejlonharisnya, a rúzs és a meghívók”.
A történet a gyerekek tragikus halálával ér véget egy vonatszerencsétlenségben, és a Narniában való újraegyesüléssel Aslannal.
De Susan nem volt a testvéreivel. Ő folytatja az életét, „túlságosan is vágyik a felnőtté válásra”, és azon tűnődünk, vajon eljut-e Aslan „mennyországába”…
Ez elég brutális egy gyerekkönyvhöz képest, de ez a lényeg.
Lewis nem “happy end”-et akart, hanem a valóságot
Lewis gyűlölte a Disney-féle cukormázas mesemondást, és megértette, hogy a történeteknek szükségük van némi veszélyre ahhoz, hogy igazságot hordozzanak…
Felnőtt világunkban a biztonság az, amit gyakran jónak tartanak.
Lewis azonban tudta, hogy a jóságot inkább a küzdelem és a kockázatvállalás révén találjuk meg – a gyermeki kalandozás az ismeretlenbe vezet a Pevensie-ek felfedezéséhez.
Aslan egy veszélyes oroszlán, és a gyerekek idegesen várják a találkozást vele, mégis tele vannak izgalommal. Ahogy Hód úr mondja:
“Biztonságban? Ki beszélt itt biztonságról? Persze, hogy nem biztonságos. De ő jó.”
Az ilyen történeteknek nem csak a gyerekek számára van értékük – Susan vágya, hogy felnőjön, ez a lényeg. A modernitás zordsága miatt elveszítjük a hétköznapi dolgok misztériumérzetét, a mitikus történetek azonban megnyitják számunkra az anyagi világon túli valóság gondolatát.
A mítoszok tehát nem egyszerűen a valóság elől való menekülést jelentik. Lerántják az „ismertnek hittség fátylát”, hogy tisztábban lássuk, és rájöjjünk, hogy egy nagy elbeszélés részei vagyunk…
A balliberálisok pedig minden lehetőséget megragadnak, az Igazságot a sárba tiporják, a maguk mocskába akarják rántani, hogy ezzel is indoktrinálják a legkisebbeket is.
Fehér élőszereplős Hófehérkét készít egy konzervatív médiacég
(The Culturist és Origo nyomán Szent Korona Rádió)