1960-as titkosított dokumentumok láttak napvilágot a napokban, melyből egyértelműen kiderül, hogy Izraelnek van atombombája, illetve egyszer már gyártott. Ugyanakkor a cionista hatalom a mai napig nem hajlandó sem megerősíteni, sem tagadni nukleáris státuszát. Így tehát erősen élhet mindannyiunkban a nagy kérdés: ha egyszer már gyártott, vajon most is van neki?
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Irán nukleáris tevékenységei évek óta a címlapokon szerepelnek, bár továbbra sem világos, hogy Teherán pontosan milyen közel van első bombája megépítéséhez. Irán viszonylagos kudarca a fegyverkezési törekvéseinek titokban tartásában éles ellentétben áll Izrael tapasztalataival, amely az első és egyetlen közel-keleti állam, amely nukleáris fegyvereket állított elő.
65 éve elkészült már az első atombomba Izraelben
Az 1960-as években Izrael szinte teljes titoktartás mellett építette a bombát. Még az amerikai kormányt is megtévesztette tevékenységével és céljaival kapcsolatban.
Izrael első vezetője, David Ben-Gurion az 1950-es évek közepén-végén indította el az izraeli nukleáris projektet, létrehozva az izraeli nukleáris komplexumot Dimonában. Ebben az időszakban csupán három ország rendelkezett nukleáris fegyverrel. Egy évtizeddel később, az 1967-es hatnapos háború előestéjén Izrael titokban összeszerelte első nukleáris eszközeit – írja a Foreign Policy hasábjain Avner Cohen, a kaliforniai Montereyben található Middlebury Nemzetközi Tanulmányok Intézete Nonproliferációs és Terrorizmus Tanulmányok (NPTS) professzora, és William Burr, az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Levéltárának vezető elemzője.
A John F. Kennedy elnök által hirdetett kemény amerikai ellenállással szemben az izraeli vezetők eltökéltek voltak céljaik elérésében. Az atomprojektet az ország jövőjének biztosítására tett kötelezettségvállalásnak tekintették. Vakmerőség, a trükközés és a megtévesztés kulcsfontosságú szempontok voltak Izrael nukleáris fegyverhez vezető útján.
Hogyan derült fény arra, hogy Izraelnek van atombombája?
A múlt hónapban a George Washington Egyetem Nemzetbiztonsági Archívuma egy új elektronikus eligazító kiadványt tett közzé. Ez 20 dokumentumot tartalmaz Izrael nukleáris projektjéről. Ezek a jelentések rávilágítanak arra, hogy mit tudott az amerikai kormány a dimonai titkokról, és hogyan titkolta el Izrael azokat.
Kettős titok
Az izraeli vezetők kezdettől fogva úgy képzelték el a dimonai projektet, mint egy titkot egy másik titokban. Az első titok az 1957-es francia–izraeli nukleáris megállapodás volt, amely a nukleáris komplexum létrehozásához vezetett. A két ország bizalmasan tárgyalt a megállapodásról, mivel mindkét fél tisztában volt annak érzékenységével.
Volt azonban egy mélyebb titok is: a nagy, hatszintes földalatti újrafeldolgozó létesítmény, amelyet gyakran kémiai szétválasztó üzemként emlegetnek, és amely lehetőséget biztosítana fegyverminőségű plutónium előállítására – és rejtve maradna. A francia–izraeli megállapodás mindkét oldalán nagyon kevesen tudtak erről a belső titokról.
Eddig a bizonyítékok azt sugallták, hogy amikor az Egyesült Államok 1960 utolsó hónapjaiban felfedezte a dimonai projektet, nem ismerte ezt a mélyebb titkot. Az amerikai belső megbeszélések a projekt természetének és motivációjának felmérésére összpontosítottak. Vagyis hogy fegyvergyártásra (azaz plutónium előállítására), energiatermelésre vagy kutatásra irányult-e a projekt. Bár Washingtonban néhányan kezdettől fogva gyanították, hogy a dimonai projekt fegyvergyártásra irányult, ezt nem tudták bizonyítani.
Általánosságban elmondható, hogy az amerikai kormány nem rendelkezett részletes ismeretekkel a titkos francia–izraeli nukleáris megállapodásról. Még kevésbé arról, hogy az egy francia tervezésű újrafeldolgozó üzemet is tartalmazott, amely fegyverminőségű plutóniumot állít elő a reaktorok kiégett fűtőanyagára alkalmazott kémiai eljárás segítségével, amely lehetővé teszi a plutónium elkülönítését más radioaktív termékektől.
A CIA sem volt biztos a dolgában
Ezt a bizonytalanságot tükrözte a CIA által 1960. december 8-án kiadott, Dimonáról szóló első különleges hírszerzési becslés. Ez azt a ténymegállapítást tartalmazta, hogy
Izrael egy atomreaktor-komplexum építésén dolgozik a Negevben, Beersheba közelében”.
Ugyanakkor elismerte, hogy
„e komplexum funkciójának számos értelmezése lehetséges, beleértve a kutatást, a plutóniumgyártást, a nukleáris villamosenergia-termelést vagy ezek kombinációját.”
Emellett azt sugallta, hogy „az összes rendelkezésre álló bizonyíték alapján […] a fegyverekhez szükséges plutóniumgyártás legalábbis az egyik fő célja ennek az erőfeszítésnek”. Magyarul az derült ki, hogy Izraelnek van atombombája.
A jelentés
Egy nemrég titkosítás alól feloldott, „Izraeli plutóniumgyártás” című jelentés, amelyet 1960. december 2-án készített a Közös Atomenergia Hírszerző Bizottság, azt sugallta, hogy az amerikai tisztviselők többet tudtak. A jelentés nemcsak egy nagy reaktor építését vetette fel Beersheba közelében, hanem azt is hozzátette, hogy a projekt egy „plutónium-szétválasztó üzemet” is tartalmazott.
Még mindig sok nyitott kérdés van ezzel a történettel kapcsolatban.
- Hogyan lehetett profi és jól képzett amerikai tudósokat éveken át becsapni?
- Pontosan mikor és hogyan tudta meg az Egyesült Államok az igazságot?
- És végül, minden amerikai kormányzati szervet és tisztviselőt megtévesztettek, vagy néhányan megérezték az igazságot, de nem ismerték el?
Izrael egyedülálló atomhatalom. Míg az összes többi nukleáris fegyverrel rendelkező ország nyilvánosságra hozta státuszát, Izrael nem. Richard Nixon amerikai elnök és Golda Meir izraeli miniszterelnök 1969-es titkos megállapodása szolgáltatta az álcát. A homályosság lett Izrael nukleáris kivételességének pajzsa, és Izrael a mai napig nem hajlandó sem megerősíteni, sem tagadni nukleáris státuszát.
Mindkét ország még mindig inkább félrenéz, mintha ezek az események meg sem történtek volna. Egyetlen amerikai elnök sem ismerte el azt, vagy az izraeli bomba létezését, nemhogy nyomást gyakorolna Izraelre, hogy írja alá a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződést.
Irán Izrael módszerét követi
Ironikus módon Irán most talán a fő ellenségének 1960-as évekbeli stratégiáját követi. Teherán ma hasonló közelségben lehet egy nukleáris eszközhöz, mint Izrael 1967-ben, állítólag mindössze hetek választják el tőle.
Szinte az egész világ sokat tud Irán magasan dúsított uránium-előállításáról. Viszont az, hogy miként halad a fegyverré alakításban, és hogy Teherán valójában milyen közel van egy összeszerelt eszközhöz, más kérdés.
Az 1960-as évekből származó, nemrég titkosítás alól feloldott dokumentumok kijózanítóan emlékeztetnek arra, hogy milyen nehéz pontos becsléseket készíteni bármely ország nukleáris fegyverprogramjáról.
Apró jelek
Izrael se nem cáfolja, se nem erősíti meg az atombomba készítéséről szóló dokumentumok hitelességét. Azonban voltak jelek a múltban, amik ezeknek a dokumentumoknak a tudatában már akár egyértelműen alátámasztják a fentebbieket.
Ilyen volt egy 1964-ben talált elhagyott hajó a Bouvet-en, amelynek nem voltak utasai, és a jármű eredete máig ismeretlen.
Vagy ide sorolható, amikor 1979-ben egy amerikai műhold rejtélyes módon kettős fényes villanást észlelt a Bouvet és a Prince Edward-szigetek között. Egy távoli sziget, elrejtve a világ elől, ahol bátran kísérletezhetett Izrael az atommal.
Akiknek mindent szabad: Izraeli atomkísérletek a világ egyik távoli szigetén
Izrael: a palesztinok kollektív bűnösök, atombombát érdemelnek
(Index nyomán Szent Korona Rádió)