Életének nyolcvanötödik évében elhunyt Varga János Corvin közi szabadságharcos, Wittner Mária elítélt- és harcostársa, a Pongrátz Gergely Corvin közi parancsnok által alapított 1956-os Magyarok Világszövetségének elnöke – tudatta a PestiSrácok szerkesztőségével a család.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Az MTI-nek küldött tájékoztatás szerint Varga János tizenhat évesen az 1956-os szabadságharc szinte minden közismert fővárosi eseményében részt vett, ott volt a Magyar Rádió ostrománál, a Kossuth téri sortűznél, majd a Corvin közben. A november 4-i szovjet invázió idején a Corvin közt védő Vajdahunyad utcai felkelőcsoport tagja volt, a harcok idején megsebesült, de visszatért, és még november 12-ig harcolt, fegyverben volt. Tutsek Gusztáv vérbíró ítélte el, esetében kiskorúsága miatt mellőzték a halálbüntetést.
Varga János együtt harcolt Wittner Máriával
Varga János az 1956-os, Corvin közi szabadságharcosok egyik leghitelesebb alakja. 16 évesen, pomázi születésű ipari tanulóként már az első napon, 1956. október 23-án magával ragadta a forradalom. Az iskolából a HÉV-felé igyekezve beállt a felvonulásba, s már aznap ott volt a Magyar Rádió ostrománál, majd – az ávós-s gyilkosságokat látva – beállt a szabadságharcosok közé. Ott volt a több száz halálos áldozattal járó Kossuth téri sortűznél, aktívan segített a holttestek elszállításában. A végigélt dráma hatására a legkeményebb küzdelmekben vett – igazolható módon – részt, a Corvin közben Wittner Máriával egy napon, a november 4-i szovjet invázió óráiban sebesült meg. Ugyanis mindketten ugyanannak a védelmi csoportnak, a Vajdahunyad utcainak voltak a tagjai. Ellátása után, a heves harcok ellenére visszatért a csatatérre. Varga Jánost a Corvin közből a Royal Szállót védő csoporthoz vezényelték át társaival, ott még november 8-ig harcolt. Egészen november 12-ig vett részt az aktív ellenállásban, amikor a Széchenyi-hegyen, a Vörös csillag szállónál végül letette a fegyvert és kalandos módon elrejtőzött.
Varga János (ahogyan a kis termetű fiút a Corvin köziek hívták: Janika) szerepel a megtorlás idején Bécsben fellelt, közismert csoportképen, mely 1957-ben a hírhedt Fehér könyvben is megjelent. A fotó hatására lebukott, Wittner Máriával és három másik Corvin közi szabadságharcossal (Stricker Katalinnal, Tóth Józseffel, Kata-Sörös Józseffel) fogták perbe. Három társukat fel is akasztották, ők pedig hosszú börtönbüntetést kaptak. A rendszerváltoztatás idején merték újra felkeresni egymást, s Wittner Mária haláláig a legközelebbi barátokként ápolták a forradalom emlékét.
Harcostársai és a szobrász elmondása szerint az ő alakjáról, a Vajdahunyad utca 41. udvarán készült végzetes csoportképről formálták meg az “1956-os pesti srác” Corvin Mozi előtt található szobrát. Igaz, ezt Jani bácsi mindig tagadta, mondván sok “Janika”, sok bátor szabadságharcos volt, ő csak egy közülük. Varga János az 1956-os Pesti Srác Alapítvány és az 1956-os Magyarok Világszövetsége tisztviselőjeként is megkérdőjelezhetetlen érdemeket szerzett. Olyan szabadságharcos, akinek története hiteles, nem vitatott és számos forrásból alátámasztható.
Máig aktívan tevékenykedett
Varga János a szabadságharc történetének bemutatását az elhunyt, meggyilkolt, bebörtönzött mártírtársai iránti kötelességének tekintette, a szabadságharc drámai napjaira elbeszéléseiben szerényen és pontosan, részletesen emlékezett vissza. Az utóbbi hónapokban is fáradhatatlanul dolgozott 1956 és szabadságharcos társai emlékének őrzésén.
Mint évről évre mindig, októberben ezúttal is elutazott a határon túli magyarokhoz. Idén Kolozsváron és Székelykeresztúron, az Erdélyi Unitárius Egyház püspökének meghívására tartott élő történelemórákat több száz diák előtt. Ott volt és felszólalt november 4-én a Halhatatlanok napja című megemlékezésen is, amellyel évről évre a szovjet túlerővel bátran szembeszálló hősök előtt tisztelegnek a szervezők.
Varga Jánost váratlanul, pomázi otthonában, szombatra virradóra, néhány héttel a nyolcvanötödik születésnapja előtt érte a halál.
Varga János gyakran szót emelt közéleti ügyekben is, idősen is fáradhatatlanul harcolt a posztkommunista hálózatok és hatalomra törő baloldaliak ellen. Legutóbb – arról, hogy Magyar Péter megpróbálta kisajátítani a lyukas zászlót – ezt mondta:
Szeretném a tiltakozásomat kifejezni, mint magyar állampolgár, mint ’56-os elítélt a harcokban a Corvin közben tevőlegesen részt vettem tizenhat éves fejjel, amiért kaptam 16 év börtönt, és abból 6 és fél évet lehúztam, betegen engedtek haza. Azt hiszem, ez engem feljogosít a tiltakozásra. Ennek a szimbólumnak a kisajátításához senkinek nincs jogosultsága, és ezt nem szabad megengedni. Minden valamire való ember, aki szereti a magyar hazáját, tiltakozni köteles, hogy a senki ki ne sajátíthassa ’56 szellemiségét.
A székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnázium diákjait pedig evvel az intelemmel látta el: “Nektek az a feladatotok, hogy tanuljatok, és soha ne fogadjatok el olyan helyzetet, amiben nektek kevesebb jut, mint amennyiért a szüleitek harcoltak, meghaltak, börtönben voltak! (…) Becsülettel gondoljatok azokra, akik életüket adták oda, hogy az utókor majd jobb életet éljen.”
Varga Jánossal “…egy pesti srác a Corvin közből – csak azt mondom amit megéltem” címmel Murányi László újságíró készített életrajzi könyvet, mely 2018-ban jelent meg. Stefka István és a XX. Század Intézet is feldolgozta életútját, Huth Gergely pedig dokumentumfilmet készít életéről.
Varga János és Huth Gergely 2022. szeptemberében halála előtt egy nappal meglátogatta Wittner Máriát a kórházban. Akkor Varga János így nyilatkozott a PestiSrácoknak:
“Marika azt mondta nekem, mikor legutóbb meglátogattam a kórházban: “Janika, vigyázzunk magunkra, mert már csak ketten vagyunk. Ketten maradtunk már csak azok közül, akikkel együtt harcoltunk a Corvin közben. Mi vagyunk azok, akik el tudjuk mondani a valóságot, mert mi átéltük, ott voltunk és harcoltunk. Nagy szükség van ránk, hogy hitelesen el tudjuk mondani a történelem borzalmait, mert mi nem mesedélutánokat tartunk. Ezért nagyon fontos, hogy, mi akik tudnak emlékezni és élünk, maradjunk még meg a társadalomnak.” Drukkolunk most Neked Marika, hogy legyél még velünk, mert szükség van a történeteidre, azokra, amelyek a mai napig benned élnek, hogy továbbadhasd azokat a mai fiatalok számára is!”
Most rajtunk, az újabb generációkon a sor, hogy tovább vigyük a stafétát! Fájó szívvel, de nagy hálával búcsúzunk Varga Jánostól, Janikától, a bátor, ifjú szabadságharcostól és az első osztályú hazafitól!
Válaszcsapás: 1956 mint az Apostoli Magyar Királyság utolsó reménye
“Az igazságérzetük nagyobb volt a halálfélelmüknél” – HVIM az esztergomi 1956-os megemlékezésen
(PestiSrácok nyomán Szent Korona Rádió)