Alexander Dugin alábbi írásában azt vizsgálja, miként vezetett Trump politikai bukásához, hogy behódolt a neokonzervatívoknak és a cionista érdekeknek, valamint, hogy Oroszországnak milyen tanulságokat kell levonnia mindebből.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
Trumpot a félidős választásokon saját környezetének hatodik hadoszlopa taszította teljes bukásba. A hatodik hadoszlop az egyik legsúlyosabb veszély, amely egy országot és annak politikai rendszerét fenyegetheti. Minden társadalomban jelen van, bár irányultsága, felépítése és a külső döntéshozó központoktól való függése országonként eltérő. Trump esetében ezt a központot Netanjahu Izraele jelentette. Más országokban ugyanezt a szerepet az Egyesült Államok, a NATO vagy az Európai Unió tölti be. Az alapvető mechanizmus azonban mindenütt ugyanaz: az elit soraiban mindig akadnak olyanok, akik nem saját népük és államuk érdekeit, hanem valamely külső hatalom céljait szolgálják. A hatodik hadoszlop legnagyobb veszélye abban rejlik, hogy tagjai a vezető iránti feltétlen hűség és odaadás álarca mögé rejtőznek. Az ötödik hadoszlop ezzel szemben nyíltan tevékenykedik, ezért könnyebb felismerni, és megfelelő politikai akarat esetén fel is lehet számolni. A hatodik hadoszlop leleplezéséhez azonban különleges ideológiai felkészültségre van szükség. Nem elegendő pusztán végrehajtani a parancsokat és betartani a törvényeket. Éppen ezek azok a kiskapuk, amelyeken keresztül a hatodik hadoszlop beférkőzik a rendszerbe.
Az Egyesült Államokban a MAGA-mozgalom két tábor között őrlődött: a jobboldali populizmus ideológiai magját képviselők, valamint a nyílt cionistákkal és „keresztény” cionistákkal szövetséges neokonzervatívok között. A populisták ellenezték a külföldi katonai beavatkozásokat – különösen az Irán elleni háborút –, a mélyállamot és az Epstein-kört. A neokonzervatívok és a cionisták viszont mindhárom ügyet támogatták: a külföldi beavatkozásokat, Epstein ügyének eltussolását és a mélyállamot, amelynek maguk is szerves részét képezik. Kezdetben mindkét tábor feltétlenül lojális volt Trumphoz. A populisták azonban valóban Amerika érdekeit képviselték, míg a neokonzervatívok csupán eszközt láttak az országban egy egészen más célrendszer megvalósításához. Trump elfordult az előbbiektől, és az utóbbiakra bízta magát. Ennek súlyos és megsemmisítő vereség lett a következménye, nagyrészt azért, mert Trump teljesen semmibe vette az emberek akaratát. Az amerikaiak ellenzik a háborúkat és a külföldi lobbitevékenységet, és azt akarják, hogy végre saját országuk belső problémáival foglalkozzanak. Trump azonban elhanyagolta ezeket a kérdéseket, sőt, még tovább rontott a helyzeten.
Mindez tehát nem a véletlen műve volt, hanem elkerülhetetlen következmény. Az eseményekből nekünk is le kell vonnunk a megfelelő tanulságokat. A hatodik hadoszlop Oroszországban is jelen van, sőt, a létezése elkerülhetetlen. A nyíltan Nyugat-barát és liberális befolyás évtizedei után szinte bizonyos, hogy az orosz elit soraiban is széles körben elterjedt, és ott különösen mélyen gyökerezhet.
Van azonban még valami, amit figyelembe kell vennünk: Oroszország ellen tudatosan szervezett hálózati hadviselés folyik. Ennek a háborúnak számos frontja van, és sokféle eszközt vet be, legfontosabb fegyvere azonban éppen a hatodik hadoszlop. Ez az ellenség leghatékonyabb eszköze, hiszen belülről támad. Az ellenséges erő ugyanis nem kívülről, az ellenzék soraiból – amely talán nem is létezik –, hanem a hatalmi struktúrákba, magába az államigazgatás gépezetébe beépülve fejti ki tevékenységét.
Meggyőződésem, hogy elhárító szolgálataink már elsajátították a hálózati hadviselés alapelveit. Most jött el az ideje annak, hogy ezeket a képességeket a lehető legteljesebb mértékben kamatoztassák. Trump félidős választásokon elszenvedett katasztrofális veresége után a világ eseményei különösen baljós fordulatot vehetnek. Felelőtlenség és hiú ábránd arra számítani, hogy az ukrán fronton kialakult helyzet valamiképpen magától rendeződik. A kijevi rezsim most még inkább vérszemet kaphat. Zelenszkij és az Európai Unió vezetői ugyanis meg voltak győződve arról, hogy Trump Oroszország malmára hajtja a vizet, holott valójában egyáltalán nem ez volt a helyzet. Nem nehéz elképzelni, milyen következményekkel járhat mindez. Zelenszkij az elmúlt hetekben már szinte minden alkalmat megragadott arra, hogy arcátlanul sértegesse Trumpot, mert biztosra vette, hogy az amerikai elnök a félidős választások után látványosan meggyengülve kerül ki a politikai küzdelemből.
Fel kell ismernünk és alaposan elemeznünk mindazt, ami az Egyesült Államokban történt, de ugyanígy tanulmányoznunk kell az izraeli választások eseményeit (Netanjahu vereségét), valamint az Európában jelenleg zajló folyamatokat is, ahol valóságos lángokban áll minden.
A kortárs történelem egy sajátos fejezete lezárult. Egy korszak vége egy új korszak kezdete. Most az a legfontosabb, hogy Oroszország ebben az új fejezetben önálló szereplőként, aktívan és határozottan vegyen részt.
(Geopolitica.ru nyomán Szent Korona Rádió)
