Egy 83 éves néni története mutatja be az embertelenségbe süllyedt Magyarországot: egyedül, idős, magára maradt nő ellátását megtagadta a háziorvos, a Családsegítő érdemben nem nyújtott segítséget, majd senkit sem érdekelt, hogy eltűnt, vélhetően meghalt az idős “Rozi néni”. Történetén keresztül feltárul a VIII. kerületi önkormányzati vezetés igazi arca, a “szociális háló” működésképtelensége és a felelősség nélküli társadalom képe. Olvasónk levele.
Megkésett segélykiáltás
Súlyos közúti balesetet szenvedett tavaly év végén a 83 esztendős Rozika néni, házunk magányosan élő lakója. Január elején szörnyű állapotban hozta haza a mentő; három-négy bordája eltörött, a testét zúzódások, véraláfutások borították. Erős fájdalmai voltak, az elbocsájtó kórház szerint folyamatos kezelésre szorul.
Mi, a lakótársai rögtön felhívtuk a 06-1-790-4750 sz. telefonon Dr. Magyar Marinát, a körzeti orvosát. Az orosz nemzetiségű doktornő (aki csak volt férje révén magyar) nemes egyszerűséggel megtagadta a súlyos beteg kezelését. Rozika néni – úgymond – forduljon az előző körzeti orvosához. „Ja, hogy az évek óta halott? Akkor se tartozik hozzám!”
Az embertelen bánásmódtól felháborodva segélykérő levelet írtunk az alábbi kompetens szerveknek:
– Magyar Orvosi Kamara,
– Háziorvosi Felügyelet,
– Kormányhivatal.
Ennyi erővel írhattunk volna a vak és süketnéma remetének is! Ezek a közpénzből működő intézmények Rozika nénit látványosan sorsára hagyták!
Levelünkre a VIII. kerületi önkormányzat kiküldte a Családsegítő szolgálatot. Háromszor jártak Rozika néninél, kétszer ingyen ételt is hoztak neki, s ezzel az ügyet lezárták. Pedig láthatták, hogy az idős asszony nagy bajban
van; fizikailag képtelen ellátni magát, s a beszámíthatósága hullámzó.
Életben maradásának egyetlen esélye volt, ha egy hivatalos személy gondnokság alá helyezteti. A hatóság által kirendelt gondnok intézi az önmagáról gondoskodni képtelen személyek ügyeit. Kihívja az orvost, megrendeli a napi ételhordást, a bevásárlást és az egyszerű házimunkát, és rendezi a számlákat.
Ám a gondnokság alá helyezést az arra jogosult szervek egymásra hárították. Ezzel Rozika néni sorsa megpecsételődött!
Az orvosi és szociális segítség nélkül maradt súlyos beteg időnként elment otthonról, ám egyre nehezebben, és csak éjfél után talált haza. Olyankor csengetett nekünk, mert a kapukódjára nem emlékezett. Egy februári hajnalon vérében fekve találtunk rá, leesett a lépcsőn. Rögtön elvitettük a mentővel. Tudtuk, nem lesz ennek jó vége, ám sürgetésünkre a hivatalos szervek csak egymásra mutogattak.
Számukra csak egyetlen megoldás, ha Rozika néni meghal, és ez már valószínűleg bekövetkezett.
Február 8-án végleg eltűnt Rozika néni! Pár napig reménykedtünk, hogy talán „csak” kórházba került, és hazajön megint, de nem. Rozika néninek nem volt hova mennie. A 83 éves, félig demens asszony, a súlyos csonttöréseivel nem juthatott messzire. Eltűnését bejelentettük a rendőrségen, de választ, hírt onnan sem kaptunk.
Megtagadhatja-e az ember az emberségét? Mire kötelezi az orvost a hippokratészi eskü? És mi a következménye, ha az esküjét semmibe veszi? Például a tisztelt Magyar Orvosi Kamara szerint?
A tragédiában szereplő doktornő szemrebbenés nélkül tagadta, hogy az ügyben megkereste a Családsegítő, vagy bárki más. Vagyis, ha mégis keresték, akkor le vannak hazugozva! A ház lakói előrelátóan őrzik a híváslistákat!
Ki adott Marinának orvosi működési engedélyt, és egyáltalán számon kérték-e az ügyben? Vajon a doktornő Oroszországban is ilyen simán kibújhatna a kötelessége alól, ha a sebesültek életéért felelne a fronton?
Rozika néni valaha irodán dolgozott. Mondják szorgalmasan. Mi maradt utána? A nyomorúságos lakás, ami az
önkormányzaté, a lakók néhány emléke róla, és egy három éve készült fotó, amin még aránylag „jól tartja magát”. Így ér véget a mai Magyarországon egy becsülettel ledolgozott emberi élet. Ki a felelős azért, mert ÍGY? Létezik egyáltalán felelős az országban? Kinek a lelkét nyomja (ha van egyáltalán lelke) az eltűnt élet?
Utóirat:Az igazságnak tartozunk azzal, hogy a szomszéd építkezés miatt tönkretett házunk ügyében történt előre lépés. A kivitelező helyrehozta lakásaink leomlott vakolatát, leszakadt plafonjait. Elvégre önkormányzati választás lesz, és Pikó András polgármester úr ismét indul! Csak az nem derült ki, hova lettek az üres önkormányzati lakások javítására papíron felhasznált EU-s pénzek? Azok is eltűntek?
Budapest, 2024.06.05.
A Bp. VIII. ker. Őr utca 3 számú ház lakói
Az első segélykiáltás
VIII. kerületi körkép: süllyedő épület, beomló lakások, orvosi ellátás nélkül hagyott 83 éves balesetes. Az
önkormányzat, a családsegítő, az orvos hárít, a beteg meghalhat. És végül: HOL A PÉNZ?
A Bp. VIII. ker. Őr u.3. sz. alatti társasházunk 1873-ban épült. A 150 éves, masszív, 2 szintes, 16 lakásos épület
2008-ig önkormányzati tulajdonban volt. Ez időszakban az önkormányzat részéről a házon semmilyen állagmegóvás, felújítás vagy korszerűsítés nem történt. Az épület társasházzá alakulása után a tulajdonos lakók újították fel a helyi közmű vezetékeket (víz, villany, gáz) és javíttatták statikailag biztonságossá a házat az alapoktól a tetőig.
4-5 évvel ezelőtt a házunk hátsó falától 1,5 méterre (!) a VIII. kerületi önkormányzat engedélyével egy külföldi befektető 8 emeletes új épületet emelt. Bár erre az előzetes engedélyünk nélkül nem kerülhetett volna sor, az önkormányzat eltekintett a törvény előírásától. Sőt, az építkezéssel kapcsolatban velünk semmilyen egyeztetés nem történt, semmilyen értesítést nem kaptunk, úgyszintén az új épület további három szomszédjának lakói.
Az új, 8 emeletes épület megépítésével az udvarunk és lakásaink sötétbe borultak, a házunk pedig megsüllyedt. Az igazságügyi szakértő 2021-es írásos szakvéleménye szerint az épületünkben és lakásainkban nagyfokú károsodások keletkeztek. A falak megrepedtek, a lakásokban a mennyezetvakolatok egyben leszakadtak, kevés híján egy-egy lakó (sőt gyermek) életét kioltva.
2021 tavaszán a VIII. kerületi önkormányzat épületében kétszer is összegyűltek tárgyalni Pikó András polgármester és szakemberei, az új épület tulajdonosa- és építő cége, az igazságügyi szakértő, valamint a kárvallott lakók. Utóbbiak ígéretet kaptak, hogy a keletkezett károkat az építő cég kijavítja. A döntésről a kárvallottak az elmúlt 2 évben semmilyen dokumentumot nem kaptak, a cég levonult, s a károk maradtak.
Társasházunkban 8 lakás a VIII. kerületi önkormányzat tulajdonában van, aki köteles ezek állagmegóvására, és a bérlőiknek megfelelő lakhatást biztosítani. E lakások mindegyike felújítandó, mert komfortmentes (vagyis a víz- villany- gáz szolgáltatásból valamelyik hiányzik). Az ilyen lakások felújítására az önkormányzat jelentős EU-s pénzeket kapott, ám a felújítás a mi házunkban csak a nyilvántartásban történt meg. Ott „felújítottként” szerepelnek. Hova tűnt el a pénz?
Az egyik ilyen lakásban embertelen körülmények között él az önkormányzat 83 esztendős bérlője, Vida Tiborné, Rozika néni. A bérleményében gázszolgáltatás nincs. Víz csak a fürdőszobában folyik, de meleg víz hiányában fürödni, mosakodni, sőt mosogatni sem lehet (a mosogatón csap sincs). Fűtésre egyetlen villanyradiátor szolgál, ám a meleg egy része a szabadba távozik a főfal harántrepedésein. (Ezek az épület süllyedésével keletkeztek.)
Múlt év december 29-én Rozika néni eltűnt, 1 hét után kórházból hozták haza, közlekedési balesetet szenvedett. Számtalan arc- és testsérülése mellett legsúlyosabb a 3-4 bordatörése, amely otthon is orvosi ellátást igényel. Az erős fájdalmakkal küzdő Rozika nénihez kihívtuk körzetünk háziorvosát, Dr. Magyar Marinát, aki egyszerűen megtagadta az ellátást. (A doktornő orosz származású ugyan, de nagyon is jól megértette, mennyire súlyos beteghez hívjuk.)
Ezután az önkormányzat Szociális Osztályának Családsegítőitől kértünk segítséget, mert Rozika néni képtelen ellátni magát, és kommunikációs problémái is vannak. A hivatalos helyről 3-szor jöttek ki, 2-szer ebédet is hoztak, aztán ránk hárították a további segítséget. A 83 éves Rozika néni bordatöréssel immár 4 hete van orvosi ellátás nélkül!
Összetartó lakóközösség a mienk. Rozika néninek időnként ételt, vödörben meleg vizet viszünk, és elvégezzük a legfontosabb házimunkákat. Ám mi is idősek vagyunk, és az energiánk véges. Miért kapja a fizetését az orvos, a családsegítő és az önkormányzati dolgozók?
És végül a házunk és tönkretett lakásaink javításával meddig vár még az önkormányzat, illetve az általa elfogadott építő cég? Talán arra várnak, hogy Rozika nénivel együtt mi is meghalljuk?
Elgondolkodtató: ennyit ér, ennyit érdemel ma egy EMBER, ki megöregedett? Haljon meg? Hogyan tovább?
Budapest, 2024.02.05.
A Bp. VIII. ker. Őr utca 3 számú ház lakói
(Olvasónk – Szent Korona Rádió)