Múlt hétvégén zajlott le Budapesten az orosz eredetű küzdősport, a sambo magyar bajnoksága, ahol combat és sport kategóriában egyaránt, 90 kg-os súlycsoportban Pataki János lett a hazai bajnok. Vele beszélgettünk küzdelemről és nacionalizmusról egyaránt.
SZKR – Mindenekelőtt szeretnék gratulálni az elért eredményhez, majd arra kérlek, hogy néhány mondatban foglald össze az olvasóközönségünk számára, hogy mi is az a sambo, hiszen hazánkban ez a küzdősport még nem kifejezetten közismert.
Pataki János – Köszönöm a gratulációt! A sambo egy orosz eredetű küzdősport, amit a XX. század elején hoztak létre, építve a tradicionális orosz birkózás elemeire, valamint ötvözve különböző távol-keleti harcművészetek leghatékonyabb technikáival. A sambo története egyébként szorosan összefonódott az orosz hadsereg közelharc kiképzési rendszerével. Az utóbbi évtizedekben azonban már egy nagyon komoly versenysporttá nőtte ki magát, aminek gyakorlatilag a világ minden országában van már helyi képviselete, persze ezek közül kiemelkednek a volt szovjet tagköztársaságok. A legismertebb arc a sambo világából Fedor Emelianenko, akit szerintem senkinek sem kell bemutatni, akit érdekelnek a küzdősportok.
SZKR – Annak idején mi motivált, hogy éppen sambozni kezdj?
Pataki János – Több küzdősportot is kipróbáltam előtte, a samboban maga az összetettsége is tetszett, valamint szimpatikus volt a sport katonai előtörténete, de tetszett a sambos-s harcosok hozzáállása és felkészültsége is, amit a K1 és MMA világában lehetett tőlük látni.
SZKR – Combat és sport samboban egyaránt magyar bajnok lettél. Mi a különbség a két ágazat közt?
Pataki János – A sport sambo leginkább talán a szabadfogású birkózás és a judo ötvözeteként írható le, természetesen saját szabályokkal, míg a combat ágazatot a szélesebb közönségnek talán az MMA-hoz lehetne hasonlítani, hiszen itt ütések, rúgások, könyök, térd, sőt még a fejelés is „bevethető”.
SZKR – A magyar bajnokság után mi lesz a folytatás?
Pataki János – 2017-ben a magyarországi sambo vezetői rengeteg háttérmunkát végeztek el, sok hosszadalmas „papírmunka” után, 2018-ra komoly tervek vannak, amik nemzetközi szinten is láthatóak lesznek remélhetőleg. Bízok benne, hogy ezekhez én is hozzá tudok járulni. Megyünk előre, rengeteg potenciál van még ebben a sportban, és úgy érzem még én is csak az út elején járok.
SZKR – Aktív szerepet vállalsz a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomban régióvezetőjeként is. Meglátásod szerint a nacionalista szemléletmód milyen viszonyban áll – kéne, hogy álljon – a sport szeretetével?
Pataki János – „A sport mindig honvédelem!” Szerintem ez egy olyan alaptétel, amit minden igényes nacionalistának magáévá kell tennie. Szellemileg és fizikailag ép és egészséges harcosokra van szükség, hiszen világosan látszik, hogy komoly kihívások várnak ránk. A kizárólag a virtuális valóságban élő, az első szélfuvallatra magukat elsíró, és a kihívásoktól megfutamodó emberekkel nincs jövőnk. A sport megacélozza a testet, próbára teszi a kitartást, és ideális esetben összetartó közösséget is épít. Pontosan erre van szüksége egy nacionalistának.
SZKR – További sok sikert kívánunk a megmérettetésekhez. Fel a Győzelemre!
(A harc művészete – SZKR)
