Mire számíthatunk a Tisza-kormány oktatási miniszterétől, Lannert Judittól? Milyen irányba változtathatják meg a magyar oktatás programját? Mi a valódi probléma, a kötelező olvasmányok számon kérése, vagy az, hogy a fiatalok egyáltalán nem olvasnak? Véleménycikkünkben ezekre térünk ki.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
A Tisza-kormány megalakulásával és Lannert Judit oktatási miniszterré való kinevezésével a balliberális program fogja meghatározni a magyar oktatást. Tetten érhettük ezt már az egyházi iskolák ’50-es éveket idéző támadásával, közben balliberális propagandistákat fogadott már nulla nullánál, valamint Pride-on vonagló tanárok „szakmai” véleményét kérte ki.
Az tudott volt, ha kormányváltás lesz, akkor biztosan nagymértékű átalakítások lesznek az oktatásban. Szükség is van ezekre, hiszen az értékelési rendszer valójában nem azt értékeli, hogy hogyan tanít egy tanár, hanem hogy hány felesleges programon vesz részt szabadidejében ingyen, és bérmentve. Valamint az iskolák alul finanszírozása is kriminális, amikor egyes intézmények kevesebb forrást kapnak az elmúlt években, mint előtte, akár harmadára csökkentett mennyiséget.
Ilyen megoldandó probléma a kötelező olvasmányok listája. Hiszen valljuk be, azok az elmúlt évtizedben nem lettek korszerűsítve. Ugyanakkor kérdéskörük igen bonyolult, hiszen nagyobbik részük az alapműveltség részét képezi, a történelmi emlékezet megértésében fontos szerepet játszik, de annak okán, hogy a társadalom legutóbbi 1-2 generációja már gyökerét elvesztettként definiálható, nincs mit csodálkoznunk, hogy gyermekeik nem értik és nem is érdeklődnek olyan valóban élvezhető mesterművek iránt, mint például Dante Isteni színjátéka.
De attól a kötelező olvasmányok listáját nem modernizálni kell. Hanem korszerűsíteni. Nem, ne legyen unalmas, de olyan köteteket tartalmazzon, amik segítik a gyerekeket identitásuk keresésében, személyiségük fejlesztésében, és modern világunk kihívásainak megértésében. Erre nem a modernista balliberális írók művei fogják őket megtanítani, azok csak még jobban lerántják őket a mocsárba. Lehet modernkori írók műveit alkalmazni, lehet fantasyt a gyerek kezébe adni. De az akkor adjon számára valami többletet, igen, olvastatni lehetne velük akár Tolkien Hobbitját, vagy C. S. Lewis Narniáját is. Később pedig Orwell, vagy Huxley több tartalmat adna, mint a Köpönyeg, de a klasszikusokat nem száműzhetjük egy az egyben.
Az Index megkérdezett több szakmabelit is. Abban a több szabadságot kérő tanároknak ténylegesen igazuk van, hogy más fogja érdekelni a gyerekeket egy belpesti iskolában, mint egy vidéki gimnáziumban. Ugyanakkor, ahogyan Szilvay Gergely is megfogalmazta, „az oktatás önmagában is értéket képvisel, lényege, hogy segítse a fiatalokat a tudás megszerzésében, valamint az igazság, szépség és jóság megértésében. Minden más másodlagos: másodlagos a foglalkoztathatóság, a „bolygó megmentése”, a mentális egészség, a politikai felelősségvállalás, stb – ezek is fontosak, de másodlagosak. Az oktatásnak nem célja, hogy megoldást nyújtson vélt vagy valós bajainkra; nem célja, hogy átvegye a szülők szocializációs szerepét; nem célja, hogy átformálja a társadalmi attitűdöket; nem célja, hogy megoldja a világ problémáit; nem célja, hogy növelje a GDP-t; és nem célja, hogy megszüntesse az egyenlőtlenségeket. Lehetnek remények egyes társadalmi változásokkal kapcsolatban, de ezek az oktatás hosszú távú mellékhatásai lehetnek csak.” Az iskolának így nem az a feladata, hogy – modern értelemben – jól érezzék ott magukat a gyerekek, hogy szórakoztatva legyenek. Ne tanulják meg a gráfelméletet se, vagy a kapitalizmus kialakulását, csak azért, mert ugyanúgy nem érdekli őket, mint az Egri csillagok, vagy az Abigél? Az iskola elsődlegesen a tudást kell, hogy átadja. Ha ügyes a tanár, és marad idő egyébre? A diákok akár egy szabadon választott olvasmányukat is bemutathatják. De ilyen nem sok lenne, hiszen mint említettük, nem igazán olvasnak. Az oly széleskörű önállóságot követelő magyartanárok, akik meg teljesen elvetnék az eddigi kánont, jól tudjuk, hogy milyen szellemiségben ajánlanának könyveket…
Olyan például, mint Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke. Ugyanis kijelentette, hogy az olyan könyvektől, amik szerinte ideológiai alapon kerültek be, meg kell szabadulni. „Itt címeket is mondok. Herczeg Ferenc Az élet kapujában című regénye, Bizánc című drámája és Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet című műve” – mondta. Tehát az olyan könnyen emészthető, jól megírt és olvasmányos könyveket, mint az Adjátok vissza a hegyeimet ki kell dobni, csak azért, mert a nemzeti érzést erősítik. Na, ez az ideológiai szemléletű (balliberális) listaösszeállítás, nem az, amikor ezek az értékes művek bekerültek a tárházba. Az 50-es évek ideológiai tettorja úgy tűnik, nem csak az egyházi iskolák támadásában, hanem ezen a téren is visszatérni látszik.
Valljuk be ugyanakkor azt is, hogy egy helyes narratívaváltás sem ér semmit a kötelező olvasmányok témakörében, ha a gyerekek nevelési módjában nem következik be jelentős változás. Nem a kötelezőket nem olvassa a gyerekek nagy része, hanem egyáltalán nem olvasnak. Amikor a gyermekek nem úgy nőnek fel, hogy természetesnek veszik azt, hogy valaki olvas, akkor cigánykereket is hányhat a pedagógus, nem lesz belőle semmi. A szüleiket nem látják olvasni, a szüleik nem olvasnak fel nekik, hanem digitális függő szülők csupán beültetik a TV, az idióta mesék elé a gyerekeket, vagy ami még rosszabb, már 2-3 éves korukban telefont adnak a kezükbe, hogy „játszanak”, aztán legalább csöndben maradnak.
A jó iskola munkára nevel. A gyerek megtanulja, hogy nem minden érdekes elsőre, ami fontos. Nem minden örömteli azonnal, ami később felszabadító lesz. Aki zongorázni tanul, skálázik. Aki matematikát tanul, gyakorol. Aki magyarul tanul, verset mond, fogalmaz, javít, helyesírást tanul. Aki történelmet tanul, évszámokat, neveket, folyamatokat rendez a fejében. Aki nyelvet tanul, szavakat magol. A műveltség nem szórakoztatóipari termék. A műveltség munka.
(Szent Korona Rádió)
Jöhetnek az iskolai „érzékenyítések”? A parlamenti pártok közül csak a Mi Hazánk tiltakozik
Ott folytatják, ahol a Fidesz abbahagyta – A Tisza is kiszolgálja Izraelt
