Novemberben a kínai „Tajang” kutatóhajó a Cook-szigetekkel közösen végzett mélytengeri expedíciót, alig néhány héttel azután, hogy egy amerikai kutatóhajó is feltérképezte ugyanennek a térségnek a tengerfenekét. A Wall Street Journal szerint a Cook-szigetek és általában a dél-csendes-óceáni térség „új fronttá” vált a Kína és az USA közötti nyersanyagversenyben, elsősorban a kritikus fémekben gazdag mélytengeri ércek miatt.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A Cook-szigetek 15 apró szigetből áll, de kizárólagos gazdasági övezete mintegy 2 millió km², a tengerfenéken pedig hatalmas mennyiségű úgynevezett polimetál-gumó található, amelyek kobaltot, nikkelt, rezet, mangánt, vasat és helyenként ritkaföldfémeket is tartalmaznak. Ezek a fémek kulcsfontosságúak az elektromos autók akkumulátoraiban, a megújuló energia és a hadiipar számára.
Kína korán lépett
eking régóta dominál a kritikus nyersanyagok globális piacán, finomításban és exportban egyaránt. Válaszul erre Donald Trump második elnökségének első évében végrehajtási rendeletet írt alá a mélytengeri bányászat felpörgetéséről, amely kifejezetten a kínai függőség csökkentését és az amerikai cégek engedélyeinek felgyorsítását célozza, beleértve a nemzetközi vizeket is.
A kanadai székhelyű The Metals Company (TMC) már be is nyújtotta kérelmét az amerikai hatóságokhoz, hogy – az USA jogára támaszkodva – megkezdhesse a kitermelés előkészítését a Csendes-óceánon, miközben az ENSZ égisze alatt működő Nemzetközi Tengerfenék-hatóság (ISA) még mindig vitázik a globális szabályokról.
Kína eközben államközi megállapodásokkal erősít: idén februárban Mark Brown Cook-szigeteki miniszterelnök Pekingben átfogó stratégiai partnerséget és külön „kék partnerségi” megállapodást írt alá a tengerfenéki ásványokra vonatkozóan, amely öt évre rögzíti az együttműködést a mélytengeri bányászat, az infrastrukturális fejlesztések és a technikai segítségnyújtás terén.
Új-Zéland kettős mércéje
A történetben külön szál Új-Zéland szerepe, amely 1901 és 1965 között gyámság alatt tartotta a Cook-szigeteket, és ma is szoros „szabad társult” viszonyban áll vele, a védelempolitika és a külügyek terén is.
Amikor Washington idén ősszel tengeri kutatási és ásványkincs-fejlesztési megállapodást jelentett be a Cook-szigetekkel – finanszírozott expedíciókkal, repülőtér-fejlesztési ígéretekkel és eszközadományokkal – Wellington udvariasan arra hivatkozott, hogy tiszteletben tartja a szigetország jogát erőforrásai kezelésére. Amikor viszont Brown Pekinggel írt alá, az új-zélandi kormány „átláthatatlanságra”, „biztonsági kockázatokra” hivatkozva bírálta a Cook-szigeteket, sőt egy időre a költségvetési támogatást is befagyasztotta.
Brown erre „képmutatással” vádolta Új-Zélandot, és jelezte: a kínai együttműködés elsődleges célja, hogy legyen pénz kórházakra, iskolákra és infrastruktúrára, nem pedig az, hogy idegen hatalmaknak átjátsszák a szuverenitást.
Kis sziget, globális vihar
A mindössze 15–18 ezer lakosú Cook-szigeteken korántsem egyöntetű a lelkesedés. Egyes helyiek – főleg vállalkozók – azt hangsúlyozzák, hogy a turizmus és a halászat kiszámíthatatlan, míg a bányászati jogdíjak stabil bevételt hozhatnak. Mások viszont a mélytengeri ökoszisztémák visszafordíthatatlan károsodásától, az őslakos közösségek tengeri kultúrájának sérülésétől tartanak, és moratóriumot követelnek.
Alaszka természeti erőforrásait ajánlja Trump Putyinnak, csak, hogy békén hagyja Ukrajnát?
(Új Világ(t)rend nyomán Szent Korona Rádió)
