A zselici dombság ölelte – régen is betyárok járta – festői környezetben emlékezett hős eleinkre, és ezzel ápolta a betyár hagyományokat, a Betyársereg motoros klánja. A megemlékezés után egy kisebb motoros vonulást is tartottak a betyárok.
Nem csak a nemzeti hagyományainkat ápoljuk rendszeresen, a betyár tradíciókat is tovább örökítve minden évben ellátogatunk Pali betyár sírjához, egy megemlékezés, és egy koszorúzás erejéig! A sírt gondozzuk és rendben tartjuk, közben emlékezünk a múltunkra, őseink hagyatékára, amit büszkén nevünkben tovább örökítünk! /Betyársereg Motoros Klán/
Pali-betyár sírja
A zselici dombok között – Vásárosbéc közelében – magányos sírhalom domborul az erdőszélen, öreg tölgyfa vet rá árnyékot. A fejfán a következő szöveg olvasható: “A vármegye katonája, lába nyomát sokat járta. Nagy Pál, akit megölt a pipaszár.”
Egy betyár nyugszik ezen a helyen. A hagyomány szerint a közelben terítette le az üldöző pandúrok puskagolyója. Nagy Pál a valódi neve, betyárként – rablóvezérként – Mészáros Pali néven vált hírhedtté. A hatóságok egyszer megkeresést küldtek állítólagos szülőfalujába, Vörösberénybe, de a település nem fogadta el odavaló illetőségűnek. Ami fennmaradt róla, azt hatósági iratok őrizték meg.
Az 1848-49-es szabadságharcban lovászként szolgált egy huszártiszt mellett. A komáromi vár kapitulációja után a Zselicbe tért haza. Kétszer is besorozták a császári seregbe, de mind a kétszer megszökött. Kalandor természetű ember lévén, betyárbandát szervezett, s tettei nyomán hamarosan megismerték a felvett nevét a dél-dunántúli vármegyékben. Fő tartózkodási helye a szigetvári járás volt, onnan járt társaival rabolni Baranyába, Somogyba és Zalába, sőt időnként átcsaptak a Dráván túli Szlavóniában is.
Egy 1858-ban készült körözőlevél szerint: “Negyven és körüli, magas, kerek képű, barna hajú és kis szakállú férfi. Rendszerint prémes, sötétkék dolmányt visel fekete kalappal. Hét társa van: 25 és 45 év közötti betyárok.” Egy szlavóniai rablókalandból hazajövet az üldöző pandúrok és katonák beszorították Mészáros Palit a zselicszéplaki erdőbe, s tűzpárbajban lelőtték. Ez valószínűleg 1860-ban történt, mert később már nem találkozni a nevével a hivatalos iratokban. A nép babonás hite szerint Mészáros Palit nem fogta a puskagolyó.
Szemtanúk állították, hogy lövés érte a testét és mégsem sérült meg. Tudni vélték azt is, hogy valami jótett fejében varázskenőcsöt kapott egy öregasszonytól, bekente vele a testét és attól kezdve sérthetetlen volt. Dr. Vargha Károly főiskolai tanár, ismert Zselic kutató szerint valós alapja az lehetett a mendemondának, hogy a ravasz betyár régi sodronyinget viselhetett a ruhája alatt. Erről talán még társai sem tudtak. A sodronyingen valóban nem hatolt át a távolabbi lövésből fáradtan becsapódó golyó. A nép képzelete azonban még tovább bonyolítja a mesét.
A hiedelmek szerint titokzatos erő által oltalmazott emberek mindegyike sebezhető valahol vagy valamivel. Mészáros Palit csak a sörgyepuskából kilőtt golyó sebezte halálra, mégpedig olyan fából való, amelyet hétéves bokorról metszettek és hét évig használtak pipaszár gyanánt. Innen ered a sírfelirat rejtélyes utolsó sora: “Akit megölt a pipaszár.” A történet egyik változata szerint a titkot egy halálra ítélt cigány árulta el a szigetvári szolgabírónak és cserébe kegyelmet kapott. A másik változat úgy hangzik, hogy Mészáros egyik komája beállt pandúrnak és – ismerve a sörgyepuska titkát – maga lőtte le a betyárt, s ennek fejében nagy jutalmat kapott a vármegyétől. Amikor a halálos lövéstől porba hullott a rablóvezér, állítólag ezek voltak az utolsó szavai: “Meg fognak bosszulni. Meg fognak gyászolni”. Ami a monda első részét illeti, lehetséges, hogy így történt. Mészáros Pali halála után több felderítetlen gyilkosság esett meg a zselici tájon, és ezeket kapcsolatba hozzák a betyár halálával. Ami a monda második felét illeti, abból egy máig élő legenda lett.
Mint a legtöbb betyárnak, Mészáros Palinak is volt kedvese. Mégpedig kettőről szól a fáma. Az egyik a tótszentgyörgyi csárdás felesége, a másik egy somogyi grófnő. Akárhogyan is volt, tény, hogy a vitorági erdőszélen árválkodó sírt valaki vagy valakik titokban gondozták. Valaki mindig tett friss virágot a fejfához, valaki mindig készített új sírkeresztet, ha a régi elkorhadt. Még napjainkban is, minden évben, halottak napján egy titokzatos kéz felújítja, feldíszíti a sírt és olykor gyertyát is gyújt a régen holt betyár emlékére. Talán valamelyik kedvesének ma is élő leszármazottai tarják kötelességüknek a megemlékezést? Mindenesetre tény, hogy most is virágok díszlenek Mészáros Pali sírján…
(Betyársereg)
