Frölich Róbert országos főrabbi kiállt amellett, hogy Magyarországon teret kell engedni az LMBTQP-lobbinak. Persze, tolt egy kis zsidó-keresztény ellentanítást is, hogy megtévessze a jóhiszeműeket…
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Orbán Viktor kormányfő a Harcosok Klubjában üzente meg, hogy büntetésre számíthatnak a Budapest Pride résztvevői, mert a gyermekvédelmi népszavazáson a magyarok egyértelmű döntést hoztak. A törvényekről ennek megfelelően döntöttek. Mindenkit tájékoztattak, a jogszabályokat mindenki ismeri. Ennek kapcsán Frölich Róbert országos főrabbi azt üzente közösségi oldalán a miniszterelnöknek, hogy a jogszabályok valóban ismertek.
Ám a jognak, a törvényeket összefogó Corpus Jurisnak mindig van olyan vetülete, mely túlmutat önmagán, ez pedig a jogban is ismert erkölcs, a morál vetülete.
Frölich Róbert a deviáns vonaglás kapcsán a sokat hangoztatot, a Fidesz kedvenc tévtanítása, a zsidó-keresztény erkölcs útmutatása alapján felidézte, hogy a jog betűje nem feltétlenül felel meg az igazság kritériumrendszerének.
A jogszerű nem mindig igazságos, elegendő itt csak a XX. század általunk is megélt szocialista korszakának egyes törvényeire gondolnunk. Márpedig az igazság az alapja a zsidó-keresztény erkölcsi jogrendnek: »Az igazságra és csakis az igazságra törekedj, hogy életben maradj« – írja Mózes V. könyve. De ugyanez az elv olvasható János első levelében: »Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét.«
Ebből következik, hogy az igazságosság keresése erkölcsi kötelezettséget ró ránk.
Azt írta a főrabbi, hogy több százezer ember vonult egy irányba, egy akarattal, békésen. Szerinte ez a tömeg meg akarta érezni, és meg is ízlelte a szabadságot.
A fizikai és szellemi szabadság pedig olyan élmény, mely akár a jog betűje ellenére is megszerzendő.
Valahogy egyébként a korábbi forradalmi lépcsőhullámokban is mindig előszeretettel vettek részt rabbik és egyéb zsidó értelmiségiek, hogy hasonló lózungokat puffogtassanak.
A főrabbi az alábbi példákat hozza.
Egyiptomban a Fáraóban megtestesülő törvény ellenére állt ki Mózes népe szabadságáért, s nyerte azt el.
A makkabeusok a görög törvény tilalmával dacolva keltek fel, harcoltak s vitték győzelemre életüket nem kímélve a judaizmus ügyét a pogánysággal szemben.
Jakab levele így fogalmaz: »De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.«
A kereszténység hajnalán a Rómában tiltott vallás követői inkább vállaltak mártírhalált, semmint lemondjanak szellemi szabadsagukról.
A szabadság az ember idilli állapota, szabadság nélkül nem teljesedhet ki, nem lehet soha önmaga. Ezért is volt katartikus élmény a rendszerváltás forgataga, mert kéznyújtásnyira került hozzánk a szabadság, melyet csak vágyakozva szemléltünk a vasfüggöny mögül.
Frölich Róbert a szélsőliberális propagandaírását azzak zárta, hogy: mind a zsidó, mind a keresztény morál sarokköve a szabadság, az arra való törekvés természetes állapota az embernek. Szerinte ezért sem zsidók, egykor üldözött keresztények, sokszor elnyomott magyarok nem kárhoztatják azokat, akik – mint egykor Dózsa György vagy Petőfi Sándor – a szabadságra vágytak…
(24.hu nyomán Szent Korona Rádió)
