IX. Szent Lajos francia király a harcos keresztény mintakép megtestesítője volt, földi zarándoklatát is keresztes hadjárata során végezte be. Alább sénéchalja (udvarmestere), Jean de Joinville által lejegyzett életrajzából idézünk, melyben oktatást ad számára arról, hogy a megtévelyedett, beteg lélek mennyivel nagyobb veszélyt jelent az ember életére, mint bármiféle testi kórság.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
Magához hívott egyszer a király, s így szólt hozzám: „Önnek annyira kifinomult az elméje, hogy magam nem merek önnel oly dolgokról beszélni, melyek Istennel kapcsolatosak. Ezért hát ide kérettem e jelenlévõ két szerzetest, mert fel akarok önnek tenni egy kérdést.” A kérdés imígyen hangzott: „Sénéchal, mi az, hogy Isten?” Én pedig azt válaszoltam: „Uram, az oly jó dolog, amelynél jobb már nem lehet.” – „Valóban – mondta –, helyesen felelt, mert a válasz így van megírva e könyvben, melyet a kezemben tartok.”
„Most pedig azt kérdezem – folytatta –, melyiket választaná, azt, hogy leprás legyen, vagy azt, hogy halálos bűn terhelje a lelkét?” Én pedig, ki soha nem hazudtam neki, azt feleltem, hogy inkább vennék magamra harminc halálos bűnt, mintsem hogy leprás legyek. Mikor a barátok már eltávoztak, egyedül engem szólított magához, lábához ültetett, s megkérdezte: „Hogyan mondhatta azt nekem tegnap?” Mire én azt feleltem, hogy ma is csak ugyanazt gondolom. Erre ő a következőket mondta: „Meggondolatlan bolond módjára beszélt ön, mert tudnia kell, hogy semmilyen lepra nem lehet olyan rút, mint halálos bűnben leledzeni; mert a halálos bűnbe esett lélek hasonlatos az ördöghöz, következésképp nincs oly lepra, mely annyira ocsmány tudna lenni. És való igaz, hogy halálával az ember gyógyulást nyer a test leprájától, de amikor az, aki halálos bűnt követett el, meghal, nem tudja, s bizonyos afelől nem lehet, hogy bűnbánata elég nagy volt-e Isten bocsánatának elnyeréséhez.
Attól kell hát rettegnie, hogy a lélek leprája mindaddig tartani fog, ameddig csak Isten a mennyországban lesz.
Ezért ahogyan csak tőlem telik, Isten iránt s az irántam érzett szeretete nevében kérem önt, mutasson több hajlandóságot arra, hogy szívesebben szenved el minden rosszat, mely a testet sújtja, legyen az lepra vagy bármi más betegség, mintsem hogy lelkét halálos bűn kerítse hatalmába.”
A püspök, aki a mai napig keresztjét mutatja a romlott főváros felé – Szent Gellért
(Szent Korona Rádió)