„Nehéz helyzet ez mindenkinek, amiben most vagyunk, egyrészt azért, mert a kisfiunknak nem tudok még mit mondani, hol az apukája, a telefonomon megkeresi a zenéket, amiket együtt hallgattak és kuporog, apukáját hívogatva. A kislányunknak még nem mondok semmit, amíg ki nem derül, megkapjuk-e a kegyelmet. Ha rosszul alakulnak a dolgok, muszáj lesz elmondanom neki, mert az nagyobb trauma lesz neki 8 évesen, amikor az apukája hazajön, hogy végig hazudtunk neki, talán a bizalmát is elveszítenénk. Minden nap beszélünk Friciről, fényképeket nézünk. De a legnehezebb még is az lesz, hogyan fog összeállni ez a kislányunk fejében? Az ő apukája, aki minden reggel felkelt, elment dolgozni, szerette a munkáját, rááldozta sokszor a hétvégéit is, sokat játszott velük, kirándultak, börtönben van? De hát oda a rossz emberek kerülnek, nem? Az én apukám nem rossz ember…” – írja Fiedler Zsuzsanna, dr. Szücsi Frigyes felesége.
Simon Klaudia, Tián Csaba felesége pedig így számolt be helyzetükről:
„A gyerekek nagyon ügyesek és imádkoznak mindennap az apukájukért. Azért náluk is eltörik a mécses és akkor jó sokára sikerül őket megvigasztalnom, de azt találtuk ki, hogy apa pólójában alszanak, így is velük van apa. Van egy szokásunk, ha valami rossz történik a családban, akkor alvókupacot csinálunk. Így tettünk a tárgyalás előtti este, akkor még apával, azóta csak velem, de együtt alszunk. A legkisebb nagyon sokat keresi apukáját, ha megcsörren a telefon, mindig azt hiszi, apa hív, ha jön hozzánk valaki és férfihangot hall, akkor azt kiabálja, hogy megjött az apukám! Azt játssza, hogy autóban ül, megy apához, aztán együtt mennek a tanyára a malackához etetni. Csaba nagyon jó édesapa, aki mindig a koruknak megfelelően foglalkozott velük és esténként együtt vették át a leckét. Nagyon hiányzik nekünk.”