Heves vitát váltott ki az erdélyi magyar közösségben, hogy miért egyezett ki az erdélyi magyar nemzeti pártok fúziójából létrejött Erdélyi Magyar Szövetség az RMDSZ-el az elkövetkező parlamenti választásokra. Ebben az ügyben megszólalt Tőke Ervin, az EMSZ politikusa is. A Facebook oldalán írt bejegyzését teljes terjedelmében közzétesszük.
Nagyon nehéz döntést kellett hozzon az idén az Erdélyi Magyar Szövetség. Amióta kiszorult a forradalom után a még egységes magyar képviseletből az autonomista oldal, azt volt a terv, hogy le kell váltani az RMDSZ parlamenti képviseletét mert nem autonomista, nem elég nemzeti. A nemzeti oldal 2008-as indulása után megfigyelhettük választásról választásra, hogy egyre csak apad az autonomista oldal támogatottsága, tízezrével hagytak el minket, nem beszélve az autonómiatüntetések létszámáról, szinte már arcról ismerek mindenkit, aki részt vesz ezeken az eseményeken.
Úgy érzem megpróbáltunk mindent, elindultunk országosan is, célba véve a 6-3-as alternatív küszöböt (6 képviselői és 3 szenátori hely) – csúfos vereséget szenvedtünk, indítottunk államfőjelöltet, hogy felmutathassunk valamiféle politikai súlyt az ügy képviseletéért – a magyarok átszavaztak Iohannisra, az Úz-völgyi sírgyalázás után tüntetéssorozatot indítottunk Székelyföld városaiban – láttuk a részvételt, a legutóbbi államfőválasztáson (amikor aztán tényleg nem volt akit választani) arra kértük a magyarokat, hogy írják a szavazólapokra az AUTONÓMIA szót – láttuk hányan cselekedtek így, a helyhatósági választások alkalmával tisztán és világosan elmondtuk, többször is, hogy akkor dőlnek el az erőviszonyok az erdélyi magyarok között, akkor dől el az országos irány – erre meg nagyjából 20 ezer szavazattal kevesebbet kapott az egyesült jobboldal mint az előtt 4 évvel a Néppárt és az MPP külön-külön (az Erdélyi Magyar Szövetséget alkotó Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt – a szerk.).
A sors fintora, hogy az RMDSZ pont most fogadta el feltételeinket. Még a tárgyalások előtt mindenkit nyugtattam, aki aggódva kérdezte tőlem, hogy mi lesz, hogy: „Nyugi, érdemben úgysem fognak velünk tárgyalni. Majd leülnek egy asztal köré, ők is mondanak valamiket meg mi is, végül az RMDSZ a kamerák elé áll és széttárt karokkal, sajnálatot színlelve elmondja, hogy velünk nem lehet tárgyalni”.
Van egy olyan elképzelés, hogy kell hagyni, hogy kiessenek a parlamentből és majd újra kell szervezni alulról az egészet egy „igazi” képviseletet létrehozva. Nos, ez jelen állás szerint lehetetlen! A helyhatósági választásokon több 300 ezer szavazatot gyűjtöttek be, ebből simán megvan a 4 megyében a 20% (ez az új alternatív küszöb).
Az autonomista, nemzeti oldal elért számait elemezve valószínűnek tartom, hogy ez lesz az utolsó 4 év, amiben legalább két autonomista magyar embert beküldhetünk a bukaresti törvényhozásba. Talán az utolsó lehetőség.
Mert egyáltalán nem mindegy (a külföld szempontjából sem), hogy egy parlamenti képviselő mondja, vagy pár száz ember egy székely város főterén, hogy nincsenek teljesülve az erdélyi magyarság megmaradásának feltételei, hogy háromszintű autonómiára van szükségünk, hogy ártatlanul zártak börtönbe nemzeti fiatalokat, hogy sírgyalázás történt Úz-völgyében, hogy elveszik, beolvasztják a megmaradt egyetemeinket is, hogy folyamatosan harapdálnak le szülőföldünkből, hogy diszkriminálják a magyar diákokat az érettségi alatt és ezáltal megfosztják őket a fejlődés lehetőségétől, hogy 30 évvel a rendszerváltás után sem kaptuk vissza jogos tulajdonainkat, hogy a titkosszolgálat által rendszerszintű támadásnak vagyunk kitéve nap mint nap és még sorolhatnám.
Személyesen ismerem mindkét EMSZ-es jelöltet. Kulcsár Terza Józsefről szerintem bőven elég azt elmondani, hogy egymaga beadta kétszer is az autonómiastatútumot, hogy minden lehetőségét (amivel egy parlamenti képviselő rendelkezik) felhasználta a kézdivásárhelyi fiúk helyzetének javítására.
Zakariás Zoltánt meg 2011 óta ismerem személyesen, tudom, hogy elhívatott, hogy megingathatatlan a nemzeti ügy képviseletében, pályafutását még diákként kezdte, amikor küzdött a magyar orvosi egyetemért (akkor még azért ennyire nem volt szabad, „érdeklődött” is nála a szeku…). Nagyon sokat beszélgettünk az elmúlt években és ismerem a gondolatait, precizitását. Amióta a magyar állam közvetítésével létrehozták az erdélyi autonómia-kerekasztalt azon dolgozik, hogy egy olyan autonómiastatútum (kvázi székely alkotmány) kerüljön a román törvényhozás asztalára, amelyik kielégíti a székely nép minden igényét.
Persze tisztában vagyok azzal (főleg a mostani lelkesedést elnézve), hogy nem mi, erdélyi magyarok leszünk azok, akik elérik a vágyott szabadságot. De! Az igény felmutatása a mi felelősségünk!!! Ha nincs igény, autonómia se lesz soha! Akkor meg 20-30 év múlva végünk. Mindezek tudatában támogatom, hogy Kulcsár Terza Józsefet és Zakariás Zoltánt beküldjük a román parlamentbe.”
(Tőke Ervin facebook oldala nyomán Szent Korona Rádió)