Az a tény, hogy a kormány nemrégiben 69 órás munkahetet javasolt, komoly vitákat váltott ki Dél-Koreában. Dél-Korea vezetésének kettős társadalmi és gazdasági problémával kell foglalkoznia, és siker esetén akár versenyelőnyre is szert tehet a nyugati gazdaságokkal szemben. Egyes nyugati gazdaságokban egyes gazdasági szereplők a munkaidő csökkentését és a négynapos munkahét bevezetését szorgalmaznák, amivel viszont épp lemaradhatnának az amúgy is magasabb termelékenységű ázsiai országok mögött.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
Igen gyorsan felfokozott hangvételű vitákat váltott ki Dél-Koreában a kormány ötlete, miszerint bevezetnék a 69 órás munkahetet az országban.
Miközben az üzleti szféra üdvözölte a javaslatot, a terv március elején történt bejelentése után néhány nappal fiatal felnőttek és diákok kezdtek hevesen tiltakozni, arra késztetve a kormányt, hogy egyelőre visszakozzon az elképzeléstől. Közben Jun Szogjol dél-koreai elnök is arra utasította az illetékes hivatalokat, hogy vizsgálják felül a javaslatot, a kormányt pedig arra kérte, hogy kommunikáljon jobban a társadalommal, különösen a fiatalokkal.
A kormány azt a 2018-as törvényt módosítaná, amely a heti munkaidőt jelenleg 52 órában maximálja.
„Ennek értelmében heti 40 óra kötelező, és legfeljebb 12 óra az engedélyezett túlóra a munkavállalók számára”
– ismerteti a Világgazdaság.
A módosítási tervezet mögött egy fontos probléma áll: Dél-Korea globálisan is rendkívül alacsony reprodukciós rátája. Ehhez társul, hogy bár a távol-keleti állam az elmúlt két évtizedben jelentősen növelte gazdasági termelékenységét, ez a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, azaz az OECD államok, illetve más ázsiai országok körben vizsgálata még mindig nem elég magas. Mindeközben a koreai munkavállalók már ma is a világ leginkább túlhajszolt dolgozói között vannak, ami súlyos társadalmi problémákat, és növekvő egészségügyi kiadásokat jelent.
Ez állhat a különös ötlet mögött
A 69 órás munkahét javaslata mögött elsősorban az a probléma áll, hogy Dél-Korea az egész világ legalacsonyabb reprodukciós rátájával rendelkezik.
2022-ben átlagosan 0,78 születés jutott egy nőre az országban, miközben a fejlett gazdaságokban a társadalom újratermelődését 2,1-es termékenységi arányszám tudná biztosítani.
Egy 2020-as globális összesítés szerint a Földön mindössze három ország (illetve speciális jogállású terület) volt, amely 1 alatti reprodukciós rátával rendelkezett: Puerto Rico, Hongkong, valamint Dél-Korea. Az OECD országokban, 2020-ban, az átlag 1,59 volt, míg az Egyesült Államokban 1,64, Japánban pedig 1,33.
A mutató ráadásul folyamatosan csökken, a ráta egy évvel korábban még 0,81-os volt. Szöulban pedig ennél is sokkal alacsonyabb, 0,59-os a termékenységi ráta. Először 2018-ban fordult elő, hogy egy nő – statisztikai értelemben – átlagosan kevesebb mint egy gyereket szül a távol-keleti országban. A dél-koreai nők átlagosan 33,5 éves korukban szülnek, miközben Dél-Korea népessége folyamatosan csökken. A tetőpontot 2020-ban érte el a lakosságszám (51,84 millió fővel), ami 51,74 millióra csökkent 2021-re, és A várakozások szerint 2070-re már 37,66 millió lehet csupán a népességszám.
Mindeközben a kormány az elmúlt 16 évben összesen 210 milliárd dollárnak megfelelő összeget fordított a születésszám növelésére, de láthatóan kevés sikerrel.
Noha elsőre különös ötletnek tűnhet, de épp a születésszám növelését volna hivatott elérni a 69 órás munkahét bevezetése is. A kormány elképzelése ugyanis az, hogy
A különösen hosszú túlmunka lehetővé teszi a nők számára, hogy lényegében „előre ledolgozzák” azt az időszakot, amikor gyermeket várnak, vagy a gyermeküket nevelik, és ezért ideiglenesen kilépnek a munka világából.
A kormány azzal érvel, hogy ez növelné a nők választási lehetőségeit is. Jelenleg ugyanis sokan kényszerülnek választani a karrier és a gyermeknevelés között.
Halálos munkatempó
A kormány tervezetével szembeni ellenállás viszont nagyrészt abból fakadt, hogy Dél-Korea már ma is a világ egyik leginkább túlhajszolt országa. A koreai munkavállalók 2021-ben átlagosan 1915 órát dolgoztak, ami 199 órával volt több az OECD országokban mért átlagnál. Összevetésként: az ázsiai ország dolgozói 566 órával dolgoztak többet, mint a németek.
Dél-Koreában a „kwarosa” szó jelöli az extrém kemény munka miatti hirtelen haláleseteket – ezeket általában szívroham vagy stroke okozza. Hasonló a helyzet Japánban is, ahol az 1970-es években terjedt el a „karoshi” kifejezés ugyanerre a jelenségre. Kínában a 996-os szabály szerint a dolgozók reggel 9-től este 9-ig dolgozhatnak, heti 6 napon keresztül, vagyis a hatalmas ázsiai ország munkakultúrájában éppúgy jelen van a megfeszített munkavégzés – pontosabban ennek természetessége -, mint a régió más államaiban.
https://szentkoronaradio.com/blog/2023/02/22/kina-japan-es-del-korea-sugarzasi-kockazatokkal-nez-szembe-az-eszak-koreai-nuklearis-kiserletek-miatt/
https://szentkoronaradio.com/blog/2023/01/31/del-korea-is-felkoltozteti-lakosait-a-felhobe/
(Origo nyomán Szent Korona Rádió)
